S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

ERDEI T. Lilla - EGERVARI Márta: 16-18. századi fémfonalas csipkék elemzése a VMMI gyűjteményéből

lagból és selyemből készült „S" sodrattal. A csipke igen különleges darab, érdekessége, hogy egyik oldalán egy nagyobb, alakveréses cakk fut, alatta pedig egy kisebb legyező formájú, pikóval díszített sáv. A két sávot középen egy ponton összekapcsolták, hogy egy síkban tartsa a két részt és ne legyen nagyon sérülékeny a csipke. A másik oldalán két kisebb alakveréses cakkban záródik, fölötte egy díszítő lamella sáv fut. Szokatlan, hogy az alakveréseket 4 pár helyett 2 párral oldották meg, ezáltal sokkal lazább szerkezetet képezve; így a csipke légiesebb, csipkésebb hatást kapott, de egyben törékenyebbé is vált. Rendkívül hasonló aranycsipke található az Iparművészeti Múzeum egyik úrihímzéses férfiingének ujján

2

1. A két csipke nagyon hasonló - kisebb szerkezetbeli módosításokkal -, de éppen az eredeti, dupla pár használata miatt az ingen lévő sokkal rusztikusabbnak néz ki, mint ez a darab. Ez a csipketöredék lazasága és kidolgozottsága miatt valamilyen finomabb anyag, fátyol vagy keszkenőszél díszítésére szolgálhatott. A IX. táblán a 66.181.1 leltáriszámú, 17. század végi halottaslepedő szélcsipkéje látható. Származása ismeretlen. A finom lenvásznat színes selyemés ezüstfonalas úrihímzés ékesíti. Csipkéje feltételezhetően ehhez a lepedőszélhez készült, mert ugyanaz a fémfonal tükröződik vissza a hímzésből és a csipkéből egyaránt. A csipke mérete: 1,2 cm x 112 cm. Fonala úgy készült, hogy ezüst szalagot tekertek „S" irányban selyem bélfonal köré. A csipke már egyfajta hálós szerkesztési elvet követő keskeny, laza szerkezetű szélcsipke. Mintáját az íves alakverésekkel kialakított cakkok mellett négyszögletes alakverések alkotják, köztük recekitűzéses hálóval. Az egyenes szél mentén, 1,5 pár fut végig, amely a csipkét lamella helyett erősíti. Érdekessége, hogy a cakkos szélen nem párban, hanem szétválasztva használja a szálakat. Ezt a csipketípust egyszerűsége és laza szerkezete miatt nagyon hamar és nagy számban gépiesítették. Rendkívül elterjedt volt a későbbi századokban is. A X-Xl. táblán látható 63.563.1 leltáriszámú szélcsipke a 18. század első feléből való. Lelőhelye: Berhida, 1963. Mérete: 1,6 cm x 35 cm. A csipkéről rekonstrukció készólt a VMMI állandó kiállítása szántára, amelynek készítés közbeni részletfotói a XI. táblán láthatók. Fémfonalak vizsgálati eredményei"

2 A fémfonal - 1 leírása: Helyenként fekete korróziós termékkel borított, aranyozottnak tűnő szalag. Készítés-technika: Aranyozott ezüstdrótból hengerelt szalag Szalagszélesség: kb. 0,45 mm. Fóliavastagság: nincs adat Aranyozási mód: nagy valószínűséggel az arany és az ezüst összehegesztésével A fém összetétele a felszínen: arany: kb. 20%, ezüst: kb. 77% (4- kén, klór, réz és vas) (energiadiszperzív mikroanalízis, EDS, a minta felületén) A fémfonal - 2 leírása: Helyenként fekete korróziós termékkel borított, aranyozottnak tűnő szalag bélfonal köré fonva, S-sodratban. Készítés-technika: Aranyozott ezüstdrótból hengerelt szalag. Szalagszélesség: kb. 0,2 mm. Fóliavastagság: nincs adat. Anyagvizsgálat: optikai mikroszkóp alatt, mikrokémiai módszerekkel. Bélfonal: mára barnássá vált selyem. 2

1 LÁSZLÓ 2001., 207. kép (Itsz: 76.272.) 2

2 A fonalvigygálatok eredményet és a makro fotókat köszönöm Dr. Járó Mártának. 250