S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)
KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig
A városlődi üzem termelése a harmincas évek folyamán egyenletes és kiegyensúlyozott, így a termelt áru teljes mértékben eladható volt. Ehhez nagyban hozzájárult a Budapesten fenntartott lerakat. A gyár egész fennállása alatt ez a szakasz volt a legeredményesebb, ekkor állították elő a legnagyobb mennyiségű árut, sőt a harmincas évek végére a gyár nyereséges lett. A második világháború első éveiben a termelés még zavartalanul, ám ismét veszteségesen folyt. 1944-ben a németek a gyártelepen gépkocsi- és tankjavító műhelyt rendeztek be, de az üzem, ha akadozva is, tovább működhetett. Visszavonulásukkor az edénygyár elpusztítását a gyár kollektívájának sikerült megakadályoznia. A háború után a gyárban a termelés csökkentett szinten, de újraindult. Kizárólag barna bauxit edényeket készítettek, mert a fehér áruhoz a nyersanyag beszállítására nem volt lehetőség. Az újraéledő gyár 1947-ben már Hollandiába exportált. 1948-ban következett be az államosítás. Ezután a gyár még egy rövid ideig - Herend irányításával - működött, majd a Finomkerámiaipari Központ 1950. január elsejével végleg leállította. A gépeket és berendezéseket Herendre szállították, a gipszmodelleket és formákat megsemmisítették. Az ingatlanokat átadták a Városlődi Állami Gazdaságnak. Munkánknak nem tárgya az államosítás utáni gyártörténet, illetve az alkalmazott jelzések számbavétele, de annyit érdemes megemlíteni, hogy 1968-ban a gyár új helyen - Herend közelében Városlődi Majolika Gyár néven újra indult. Elsősorban városlődi agyagból sárga és barna színű, modern formájú készleteket gyártottak. Mára ez az üzem is megszűnt, így e nagymúltú, a magyar iparművészet történetének jeles lapjait teleíró gyár végleg történelemmé vált. A városlődi gyár e tanulmányban feldolgozott 88 éves időszakában 29 különféle gyári jelzést sikerült elkülöníteni, és - több-kevesebb pontossággal - a használat idejét behatárolni. Ehhez csatlakozik még három kiegészítő jegy, melyeket a gyári alapjelzés mellett helyeztek el. Kettő közülük exportbélyegző, ami adatokkal is alátámasztott, tényleges exporttevékenységre utal. A jelzések feltárása természetesen sohasem zárható le teljes biztonsággal, bármikor felbukkanhat egy újabb városlődi tárgy egy eddig ismeretlen gyári jelzéssel. IRODALOM I! BRESTYÁNSZKY 1976 = P. BRESTYÁNSZKY I.: Ismerjük meg a kerámiát - A kerámia és a porcelán története. Budapest, 1976. CSÁNYI 1954 = CSÁNYI K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Budapest, 1954. CSIFFÁRY 1999 = CSIFFÁRY G.: Fenékbélyegek, mesterjegyek gyári védjegyek használata a magyarországi finomkerámia-iparban. In: Tanulmányok a kézműipar történetéből. Szerk.:. CSIFFÁRY G. és DÓKA K. Veszprém, 1999. 205-219. GROFCS1K-RE1CHARD 1973 = GROFCSIK J. REICHARD E.: A magyar finomkerámia-ipar története. Budapest, 1973. KATONA 1978 = KATONA I.: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, 1978. MAJLÁTH 1879 = MAJLÁTH B.: Agyagiparunk történetéből. Archaeologiai Közlemények, XIII. (1879) 45-52. MOLNÁR 1971 = MOLNÁR L.: A városlődi kőedénygyár (1866-1950). - Die Steingutfabrik von Városlőd (1866-1950). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10 (1971) Veszprém, 1971. 275-302. PETRIK 1896 = PETRIK L.: Magyar agyagipar In: A Pallas Nagy Lexikona; XII. kötet. 4-6. 4- 3 képtábla, 1896. 224
