S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig

Méret: 17x6 mm Használatának időszaka: 1915k—1918(20). Jele: VL 16. MAYER BÉLA VÁROSLŐD Ezzel a jeggyel már inkább a következő periódusra utaló, akkor szinte kizárólagossá váló tárgyak készültek. Festésük jobban hasonlít a hollóházi stílusra, mint a városlődi előzményekre. Elszaporodnak a feliratos balatoni emléktárgyak, melyek a turizmus térnyerésére engednek következtetni. Ilyen emléktárgyak majd nagy tömegben 1920 után készülnek Városlődön és Kislődön is, kihasználva a Balaton környékének megnövekvő vendégforgalmát. Molnár László közölte először

9 az alábbi rendkívül szép jegyet. A jelzés leírása: benyomott MAYER BÉLA VÁROSLŐD felirat, egy sorban, nyomtatott nagybetűkkel, enyhén ívesen. (A szöveg szélei felfelé mozdulnak el.) A betűk enyhén megnyúltak. A szöveg fölött a Szentkorona képe látható, igen finoman kidolgozva, a szöveghez képest valamivel több, mint fele szélességgel. Egyéb jelzés: nincs Méret: 44 x 28 mm Használatának időszaka: 1910 k. Jele: VL 17. sMff Bmíl JE3EBHB9 MAYER BÉLA VÁROSION Tekintve, hogy Mayer Béla 1910-ben vette át a gyár tulajdonát, így az a vonzó elképzelés - melyet Molnár feltételez -, hogy ez a jegy a Millennium alkalmából került volna alkalmazásra, nem támasztható alá semmilyen bizonyítékkal. Sajnos a rendelkezésre álló, a jegyet hordozó típusos városlődi lapostányér sem nyújt semmilyen támpontot, így marad az a lehetséges datálás, hogy ezt a rendkívül míves jegyet Mayer a gyár átvételekor, a lendületes kezdés időszakában használta. A Városlődi Kőedénygyár az első világháború alatt csökkentett termeléssel üzemelt, időszakonként mindössze 6 munkást foglalkoztatott (azok közül is néhányan katonáskodtak), majd 1918-ra teljesen leállt. A tulajdonos nem tudott a gyárba több forgótőkét injekciózni. Az általánosan rossz gazdasági helyzet megmutatkozott az épületek és a berendezések állagában is, főleg a masszamalom és kemencék szorultak felújításra. A háború befejeztével a gyár újraindításához szükséges tőkével a tulajdonos, Mayer Béla már nem rendelkezett, így a gyárat kényszerűségből eladta. (Ezzel megszűnt a Mayer család 1866. óta tartó tulajdonosi szerepe.) A vevő az „Ecclésia Egyházművészeti és Áruforgalmi Rt." volt. Az adás-vétel az 1920. év első heteiben történt. Az új tulajdonosok részvénytársaságot alapítottak, melyet Városlődi Kőedénygyár Rt. néven jegyezték be, 2.500.000 Korona alaptőkével. Az igazgatótanács elnöke herceg Hohenlohe Egon lett. A fő részvényesek: Riemer Gyula (egyben az Ecclésia vezérigazgatója), Nagy Lajos ny. ezredes és Politovszky Vilmos veszprémi dohány nagytrafikos. (A vevőket Rainprecht Antal, a Károlyi kormány volt veszprémi főispánja ajánlotta be Mayer Bélának.)

1

0 Az összesen 17 tagú igazgatótanácsot még további hat vezető állású alkalmazott egészítette ki. (A városlődi gyárnál az 1920-as évek elején az a sajátos, és nyilvánvalóan tarthatatlan helyzet állt elő, hogy a 20 munkással működő gyárnak 23 tulajdonost és vezetőt kellett volna eltartania.) A vállalat ügyeinek intézését Riemer Gyula, a már említett Ecclésia vezérigazgatója vállalta, és a könyvelést is az Ecclésia Rt. főkönyvelőjére, Fenyves Dánielre bízták. A gyár igazgatója Pfaff Fülöp, a veszprémi püspökségi uradalom ny. építésvezetője lett, aki korábban keménycserép gyártással egyáltalán nem foglalkozott. A részvénytársaság a volt tulajdonos fiát, ifj. Mayer Béla vegyészmérnököt alkalmazza műszaki vezetőnek, de ő a dilettáns igazgatóval nem tudván együtt dolgozni, 3 hónap múlva kilépett a cégtől. Ezután, 1920 nyarán, Riemer felkérésére Grofcsik János vegyészmérnök, felsőipariskolai tanár lett a gyár műszaki tanácsadója. Grofcsik az újrainduláshoz szükséges massza és máz-összetételt kidolgozta, méghozzá iskolája laboratóriumában, mivel erre a gyárban nem volt lehetőség. Emellett meghatározta az üzemi termelés megindításához szükséges legfontosabb teendőket, és azt, hogy milyen javítási és felújítási munkákat kell sürgősen ' MOLNÁR 1971, 235. 1 Az 1920-at követő évek gyártörténete elsősorban GROFCSIK-REICHARD 1973, 137-142. munkáján alapszik 217