S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig

kvalitású, nagyméretű, gazdagon aranyozott dísz­tárgyakat is (13. ábra). A korszak másik alapjegye tartalmilag egyezik az előzőekkel. A jegy leírása: LÁNG ÉS MAYER egyenesen, csupa benyomott, antiqua nagybetűvel (az „ÉS" itt is jóval kisebb betűmérettel). Alatta VÁROSLŐD felirat, normál nagybetűkkel, kisebb betűmérettel. Egyéb jelzések: esetenként benyomott arab számok Méret: 35 x 10 mm Az alkalmazás időszaka: 1884-98. Jele: VL 6. LANG és MAKER VAROSLŐD A jellegzetes városlődi minták ekkor is jellem­zőek, de néhány újítás is feltűnik: pl. a típusos virágminta néhány varázsos szépségű darabon immár tengelyesen, vagy központosán szimmetri­kus kompozícióban tűnik fel (14. ábra). Nagymé­retű csörgőkorsók is készülnek ezzel a jelzéssel (15. ábra), melyek formája, mintája és színei merőben eltérnek a csörgőkorsó népi változatától, így ­mondhatni - annak „szalonváltozatai". Gyakorivá válnak a Zsolnay, illetve a budapesti Fischer gyár­ban készült tárgyakkal rokon darabok, néha a fehér helyett sárgás alapszínnel. A magyar gyárak közül szinte csak Városlődre és Körmöcbányára jellemző a domborított, plasztikus felületű - a más gyáraknál is gyakran megfestett fa­ágak és levelek mellett - szitakötőket, pillangókat, gyümölcsöket ábrázoló domborítások sora (16-18. ábra). Ennek a stílusnak csúcsdarabja egy Vadász tál (19. ábra), melyen szürke, pirossal márványo­zott alapfelületen kidomborodó, lábánál fellóga­tott, természetes színű mezei nyulat és foglyot lát­hatunk. Pereme is domború, naturalisztikusan megformázott tölgyfalevél és makk füzérrel. Érdekesség néhány e jeggyel jelzett kisméretű tárgy, mely talán gyerekjátéknak készülhetett. Ebben az időszakban is készültek kézírással jel­zett, illetve jelzetlen tárgyak. Ékes példa erre két tál, mely egymás párja (egy időben, egy helyen bukkant fel), az egyik mégis kék ceruzával, kézírás­sal, máz alatt jelzett, míg a másik jelzetlen (20-21. ábra). Ha egymás mellé tesszük őket, akkor testvér voltukhoz nem férhet kétség. A jelzés leírása: Láng és Máyer Városlőd felirat, kézírással, kék ceruzával, két sorban, a Városlőd felirat jobbra elcsúsztatva. Egyéb jelzés: nincs Méret: 88 x 36 mm Használatának lehetséges időszaka: 1884-98. Jele: VL 7. éfcünc^ ib Jflcuyerr Mielőtt rátérnénk a városlődi gyár következő korszakára, érdemes egy rövid kitérőt tenni. Láng Mihály 14 évig volt társtulajdonos Városlődön, miközben az üveg- és edénykereskedésen kívül porcelánfestéssel is foglalkozott. A külföldön, vagy esetenként itthon megvásárolt fehérárut látta el többnyire matricás dekorációval, majd tette rá saját jelzését eleinte kézírással, később bélyegzéssel, majd matricával. Van azonban egy sajátos, több­nyire kézzel, rendkívül változatos stílusban festett tárgycsoport Láng jelzéssel, mely nem illeszkedik a cég általános tevékenységi körébe. Ezek mind keménycserép tárgyak, benyomott jelzéssel: VÍWG IV/ BUDAPEST E tárgyak minden kétséget kizáróan Városlődön készülhettek, de csak a társtulajdonos jelzésével ke­rültek piacra. Művészileg teljesen függetlenek, semmilyen rokonságot nem mutatnak más városlő­di tárgyakkal. Feltehetően Láng Mihály egyszerűen élt a kínálkozó lehetőséggel, hogy pályafutása so­rán először teljesen saját termékeket állítson elő, melyeket kedvére, teljesen egyedi módon festethet meg, méghozzá magas színvonalon, és feltehetően igen kis szériában. 1910-ben bekövetkezett haláláig Mayer György özvegye a gyáralapító unokaöccsével és fiaival közösen vezette tovább a gyárat. Közben Láng Mihály 1898-ban kilépett a társaságból. Ez az újra önálló 12 év- 1898-1910 - a Mayer családhoz kö­tődő időszak harmadik periódusa. A századforduló után a gyár életében ismét vál­ságos évek következtek, a wilhelmsburgi konku­rencia fehér edényeivel - a városlődi tárgyak sárgás alapszínűek, a helyi nyersanyagok adottsá­gai miatt - és olcsó áraival egyre jelentősebb teret nyert a magyar piacon. Ennek ellensúlyozására megpróbálkoztak beregszászi kaolinnal fehér ala­panyagot előállítani, de ezen meg a máz lett igen gyakran repedezett. Végül visszatértek a helyi anyagokhoz, de a kísérletezés évei tetemes veszte­214

Next

/
Oldalképek
Tartalom