S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

DOHNÁL Szonja - KÁKONYI Anna: Államosított műtárgyak a Laczkó Dezső Múzeumban. I. Egy Veszprém megyei művészetpártoló család

Államosított műtárgyak a múzeum gyűjteményeiben Az 1952. évi 4. törvényerejű rendelet végrehajtása következtében összesen 1851 darab tárgy került az akkori Bakonyi Múzeum törzsgyűjteményébe. A különböző szakágak állományába sorolt anyag a következőképpen oszlik meg a leltárkönyvekből visszakövethető adatok szerint: a képzőművészeti gyűjteményben 414, az iparművészetiben 900, a néprajziban 182, a régészetiben 59 tárgy található, a könyvanyag pedig 296 darabot tesz ki. Az államosított ingatlanokból begyűjtött használati és berendezési tárgyakat, műkincseket az akkori igazgató és néprajzos muzeológus, Vajkai Aurél sorolta szakáganként külön nyilvántartásba, és a leltározást is ő maga végezte. Tekintettel arra, hogy semmiféle utasítás nem határozta meg pontosabban, hogy az államosított ingatlanok berendezéséből milyen típusú tárgyak számítottak muzeális értékűnek, és a rendelet szövege is csak az ingóságok állami tulajdonba vételét írta elő, bizonyos esetekben felmerül a kérdés, hogy mi alapján választották ki a múzeum munkatársai azokat a tárgyakat, amelyeket végül elszállítottak. A beleltározott műtárgyak sorát áttekintve olykor azt gondolhatjuk, hogy az ingóság fogalmának szó szerinti jelentését alapul véve csaknem mindent elhoztak, ami nem ingatlannak minősül, vagyis ami mozdítható volt. A Pejacsevich-Mikó család szépalmapusztai kastélyából az iparművészeti gyűjteménybe összesen 598, a képzőművészeti gyűjteménybe 108, a néprajzi gyűjteménybe 13, a régészeti gyűjteménybe 1 darab tárgy került. A múzeum gyűjteményében a mai napig ez a tárgyegyiittes képezi a legnagyobb összefüggő anyagot: voltaképpen egy család házberendezésének, ingó vagyonának jelentős hányadáról van szó. Hangsúlyozva, hogy maga az államosítás a személyes tulajdon durva módon való megsértését, teljes mértékű sárba tiprását jelentette, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az adott körülmények között számba vehető egyéb lehetőséghez képest - a tárgyak elkallódása, szétszóródása, illetéktelen kezekbe kerülése - mégiscsak a múzeumi raktárban való elhelyezés és az utókor számára való megőrzés jelentette a legelfogadhatóbb megoldást. A Rákosidiktatúra abszurditása teremtette helyzet azonban ezzel óriási felelősséget is rótt a múzeumokra, amelynek súlyát a tervutasítások szorításában dolgozó „végrehajtók" valószínűleg kevésbé élték át, ám az utókor munkatársai annál inkább érzik. Egy összefüggő családi tárgyegyüttes generációk egész sorának, egymásra rétegződésének történetét rejti magában. Sajnálatos tény, hogy mivel a „tárgygyűjtés" során a kiszálláson részt vevő múzeumi dolgozók nem törekedtek az elkobzott javak adatolására - pedig a szépalmai kastély utolsó lakója jelen volt családi vagyonának elszállításakor -, ezeknek a rétegeknek a felfejtésére az idő előrehaladtával egyre kevésbé nyílik lehetőség. A tárgyak múzeumba kerülés utáni történetében pedig alig találunk példát arra, hogy a Pejacsevich-anyaggal vagy akár csak egy-egy műtárggyal kiemelten foglalkoztak volna. Kivételt képez egy, az iparművészeti gyűjteményből előkerült, de régészeti jelentőségű műtárgyról, egy Osiris-szobrocskáról szóló tanulmányilletve Rainer Pál igen alapos munkája, amely egy egyedi, jelentős műtárgyat, gróf Pejacsevich Antal főispáni beiktatására készült zászlóját veszi górcső alá." Utóbbi kitűnő példája egy olyan vizsgálatnak, amely a műtárgy vexillológiai és heraldikai jelentősége mellett a tulajdonos személyét és rajta keresztül a család 18. századi történetét is részletesen taglalja. Nyilvánvalóan kevés vagy talán egyetlen olyan további tárgyat sem fogunk találni, amely önmagában hasonlóan gazdag jelentéstartalommal bírna, de minél több darabról sikerülne részinformációkat kideríteni, annál közelebb kerülnénk annak lehetőségéhez, hogy e mozaikok összeillesztésével a család mindennapjait és rajtuk keresztül a főúri életforma jellegzetességeit megragadjuk. Egy távlati kutatás célja ez lehetne, jelen tanulmány keretében csupán arra vállalkozhatunk, hogy egy általános áttekintés után felvillantsunk néhány példát a gyűjteményben található tárgyak közül. Milyen típusú tárgyak kerültek az államosítással a Bakonyi Múzeum raktáraiba? A múzeum iparművészeti gyűjteményét tulajdonképpen a kastélyokból, kúriákból, villákból beszállított javak alapozták meg. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy az 1953-ban megnyitott leltárkönyv első, 53.1.l-es leltári száma alatt éppen egy 5

1 PETŐ 1965., 91-96. '

2 RAINER 2004., 181-195. és a zászló restaurálásáról készült beszámoló: EGERVÁRI 2004., 197-214. 189