S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

egyes balatoni fürdőhelyek rajongói a „Magyar Ostende", „Magyar Karlsbad", „Magyar Baden" „Magyar Provance", „Budapest tava" stb. kifejezéseket a 19-20. században. Bár - mint láttuk - az idegen mintákkal való azonosulás balatoni példái részben a mindenkori turisztikai reklámozás logikáját követik, mégis jól kirajzolják azt a három jelenséget, amely a Balatonparti települések fejlesztőinek az alapvető ösztönzést adták. A továbbiakban ezt a három területet a gyógyfürdők világát, a tengerparti fürdőéletet és a modern nagyvárosi hatásokat - elemzem részletesebben. A Balaton mint gyógyfürdő A 19. században virágkorukat élő európai fürdők elsőrendű hívó szava a gyógyítás és gyógyulás volt, amelyet a korabeli orvostudomány elsősorban az ásványi tartalmú és/vagy meleg forrásvizek hatásától és csak másodsorban a huzamosabb ideig tartó szabadtéri időtöltéstől vártak. Az ivókúra és meleg vizes kádfürdő alkotta klasszikus gyógyfürdő-képleteben új elemet jelentett Európa nyugati felében megjelenő tengeri fürdőzés, majd 1826-tól Priessnitz elmélete és gráfenberg-fürdői gyakorlata, amely hídegvíz-kúra néven vált divattá, sőt egy idő után kötelező szolgáltatássá minden Monarchiabeli minősített fürdőhelyen

2

4. A 18-19. század fordulóján a Balaton partján a klasszikus gyógyfürdői gyakorlatnak két fürdőhely felelt meg: az elsősorban nemesi közönség által látogatott füredi Savanyúvíz és a köznép által kedvelt zánkai Vérkút. Az igénytelen parasztfürdőnek számító Vérkút „elhalása" és ezzel párhuzamosan a füredi Savanyúvíz felvirágzása jól mutatja, mit értett a fürdőlátogató közönség „fürdő" alatt. A forrásvíz tudományos dolgozatokban igazolt gyógyhatása csak a „fürdő" kritériumainak egyike volt, amely mellé fel kellett épülnie annak az elvárt infrastruktúrának, kényelmi és szórakoztató környezetnek, amelyhez az ősmintát Európa fürdői számára a 16. század végétől kiépülő angliai Bath adta. A 18. század végi savanyúvízi közönség fürdőfejlesztéssel kapcsolatos igényeit minden bizonnyal a divatos közép-európai fürdők motiválták. E gyógyhelyek elengedhetetlen tartozékai közül azonban nem minden esett egybe a fürdő tulajdonosának, a bencés rendnek az érdekeivel. Míg a kápolna vagy az árnyas sétatér kialakítása nem ütközött ellenállásba, addig a szállodaépítés, a kaszinó vagy kéjlányokat befogadó vendéglő üzemeltetése már nem feltétlenül állt az erkölcsökre is ügyelő tulajdonos érdekében. A fürdő kiépítése tehát igen nehézkesen haladt, és számtalan konfliktust eredményezett. Az áttörést sok tekintetben - így például a fásítás és kertépítés területén - a szerzetesrendek vagyonának államosítása hozta meg. Bár a forrás környékének védelmét szolgáló fásítás igénye már az 1770-es évektől megfogalmazódott a közönség körében, a kamarai kezelés idején megszülető új és nagyszabású tervek, melyek természetes módon támaszkodhattak az osztrák fürdők mintáira, már divatos „mulatókertet" céloztak meg. Az apátság által telepített, a kopár Balaton-parton merőben idegen szil- és hársfák mellé ekkor épült ki az „angolkert", a mai napig tartó visszafordíthatatlan környezet átalakítás első eleme. Az „ánglus erdő"

1

6, majd Sándor főherceg divatot teremtő látogatása (1792), s végül az újra tulajdonossá váló, de a kamarától kész terveket öröklő apátság további fejlesztései elindítják Füredet a „világfürdővé" válás útján. E törekvések sikerét bizonyítja a Balaton környéke első reformkori út- és népleírása, amely így jellemzi Füredet: „Füred nyáron egész Báden, 's kipótolja a' tsendes Balaton mellyékének hiányát a' nagy városokban."

1

7 Az 1830-as években a gyógyhelyet bemutató leírások világosan megmutatják a közönség elvárásait, amelynek pontos meghatározásához mind gyakrabban használnak külföldi példákat a szerzők. Míg a fürdőház földszinti falából nyíló boltok az „északamerikai"" üzleteket idézik, addig a hiányzó árnyékos sétányt Pyrmont, a fedett csarnokot Wiesbaden és Karlsbad, a kellemes lugast Baden példája alapján kérte számon egy látogató

2

9. Hiányzik a fürdőkönyvtár is, amely az angliai 2

5 KÓSA 1999. 22. 2

6 ZÁKONYL 1988. 152. 2" HRABOVSZKY 1827. 96. 2

8 Hirnök, 1837. VII.28.8. Levelezés rovat. Idézi ZÁKONYI 1988, 170. 2

9 Regélő, 1839., hatodik évi folyamat II. kötet 40. sz. 313. idézi ZÁKONYI 1988. 186. 153