S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

mindegyike bekapcsolódott a nyaraltatásba, a nyaralók társadalmi státusza szerint pedig kialakult egyfajta rangsor. Érdemes összevetni e folyamatokat az Európa számára mindvégig referenciát jelentő brit tengerparti turizmussal. Itt ugyanez a mennyiségi robbanás jó ötven évvel korábban bekövetkezett már: az 1851-ben tíz tengerparti üdülőhely száma 1871-re negyvennyolcra növekedett, az itt megtelepedő lakosság pedig nagyobb arányban szaporodott, mint a legnagyobb iparvárosokban!

1

6 A sokasodó és a partokon füzérszerű láncot alkotó üdülőtelepek fejlődésének logikája, hogy - nyomokban fenntartva a gyógyfürdőkön tapasztalható korábbi társadalmi elkülönülést - közönségük egy idő után homogenizálódik, kitermelve egyfajta fürdőhelyek közötti társadalmi megosztottságot. Ahogyan Brighton, Weymouth, Ostende, Nizza vagy St. Tropez a „jobb körök" üdülőhelye volt, úgy emelkedett ki a balatoni üdülőhelyek sorából eleinte Füred, később Földvár, mint a magyarországi felső tízezer szinte zárt nyaralótelepe. Ugyanakkor a kormánytisztviselők (Akarattya), a székesfővárosi alkalmazottak (Kenese), a fővárosi „pénzarisztokrácia" (Siófok) üdülőtelepei mellett a Balaton-parton - éppúgy, mint az angol vagy az olasz tengerparton a nagy iparvárosok hétvégi és nyári szórakozóhelyeit megtaláljuk a dunántúli nagyobb városok „kertvárosait": Kaposvárét (Fonyód), Győrét (Káptalanfüred), Veszprémét (Almádi), Tapolcáét (Ábrahámhegy) Pécsét (Fenyves) stb. 5. A következő korszakot, az államszocializmus éveit érdemes két időszakra bontani. Az első korszak fő vonása a tulajdonviszonyok átrendeződése, amely a közhiedelemmel ellentétben a villatelepeken nem az államosítással, hanem már korábban megkezdődött. Ezzel újabb társadalmi réteg lépett fel, mint a magát a balatoni identitás letéteményesének tekintő ideiglenes, „nyári" lakos. Az újonnan megfogalmazott szociálturisztikai céloknak megfelelően ugyanakkor jelentősen megnőtt az átmenő turistaforgalom. A „kéthetes" vállalati és szakszervezeti beutaltak tömeges jelenléte teljes sikerrel valósította meg az 1919-ben még kudarcot vallott „dolgozói üdültetés" eszméjét. Ezzel szemben az 1960-as évek elején kezdődő új korszak nagy horderejű változása volt, hogy a nyaraló célú balatoni ingatlanok száma ismét ugrásszerűen megnőtt. Míg azonban a korábbi villa- és nyaralóépítkezések meghatározott mintákat követtek, az új, ellenőrizetlenül, engedély nélkül születő „papagáj" telepeken gombamód szaporodtak a kispénzű emberek igénytelen, ötletszerű építményei. Részben e növekvő nyaralónépességgel, részben a kádári politika más tényezőivel és a téeszesítéssel összefüggő jelenség, hogy a nyaraltatás a balatoni idegenforgalom történetében először a helyi lakosság fő megélhetési forrásává vált. Ugyanakkor szintén először (és egyelőre úgy tűnik: utoljára) a helyi lakosság bizonyos rétegei idegenforgalmi befektetőként is léptek fel. A Balaton-part arculata gyökeresen átalakult ebben az időszakban: az ötvenes évek végétől újjáépülő, a korábbi mintákkal szakító strandok, a szaporodó kempingek, a lakótelepi házakra emlékeztető modern szállodák mind a hazai és a szocialista tömb országaiból érkező lengyel, cseh, majd keletnémet kispénzű turisták tömegigényeinek kiszolgálását célozták. Új színt e központi irányítás alá vont fejlesztésekben a hetvenes évek végétől megjelenő „nyugati" turizmus igényeinek kielégítése hozott (néhány „luxusszálloda, étterem, strand). 6. Az utolsó, a rendszerváltással kezdődő korszak az előző - sajátosan „balatoni" - időszak ellenhatásaként ismét a turizmus világtrendjeibe való visszakapcsolódás jegyében telik. A referencia elsősorban a tengerparti turizmus - ezt mutatja a tengerekre tervezett hajók megjelenése és szaporodása, de a 2005-től kezdődő strandfelújítási hullám is. Homokpartok, színes napernyők, napozókosarak és pálmafák szegélyezik a Balaton-fejlesztés új útjait, amelynek végén a strandok szórakoztató központtá válása áll. Emellett az időközben szinte teljesen elhalványult „gyógyító Balaton" eszme is visszatérni látszik, wellness fürdők, rekreációs központok formájában. Magyar Karlsbad, Magyar Ostende, Budapest tava Az egyes korszakokban eltérő intenzitással megvalósuló, de mindvégig töretlen fejlesztések napjainkra fokozatosan átrajzolták a Balaton környezetét és társadalmát. Ez a (mai) Magyarországon párja nélküli folyamat minden korszakban más-más 1

6 LENGYEL 2001. 4-15. 151