S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

RAINER Pál: Régészeti kutatások Bakonybélen, a bencés monostor területén

RAINER PÁL RÉGÉSZETI KUTATÁSOK BAKONYBÉLEN, A BENCÉS MONOSTOR TERÜLETÉN (2010) „Günther szerzetes és remete a csehek földjéről többször eljött. Isten e szolgájának intésére alapította meg az istenfélő király a Bélnek nevezett monostort, s minden jóval gazdagította. Itt kezdte el elmélkedő életét élni a Velencéből jött Gellért szerzetes" (Szent István nagyobb legendája, Kurcz Ágnes fordítása)

1 „A kisded apátságban pedig otthonos a vendég, bár százszor jöjjön, mert ily elzárt helyen örülnek ha rokonszenvű vendéget fogadhatnak." (Rómer Flóris: A Bakony)

2 Előzmények, a monostor vázlatos története A Dunántúl közepén, a Bakony hegységben, igen szép természeti környezetben, a Veszprém megyei Bakonybél község belterületén, a Gerence patak közelében található bakonybéli (eredetileg béli) bencés monostort 1018 táján alapította első királyunk, Szent István, feltehetőleg egy a bakonyi erdőispánság területén már korábban is létező királyi, esetleg királynéi udvarház vagy vadászház felhasználásával. Első apátja, a bajorföldi Rinchnachba való hazatértéig, a Magyarországra jött Günther (kb. 955-1045), Boldog Gizella királyné rokona volt. Őt követte 1023 táján a velencei Gellért (kb. 980-1046), Szent Imre herceg korábbi nevelője, aki hétesztendei bakonybéli szolgálat után került 1030 körül a marosvári (utóbb csanádi) püspökség élére. A béli apátság, amely mellett a középkorban nem alakult ki falusias település, az alapítástól a török hódoltság koráig, mintegy öt évszázadon keresztül folyamatosan működött. A monostor 1276-1366 között hiteleshelyi feladatokat is ellátott. 1516-ban függetlenségét elvesztette és a pannonhalmi főapátság fennhatósága alá került. 1534-ben I. Ferdinánd király kapitánya, Bakith Pál foglalta el az épületeket és fogta el az apátot, miután a béli apát korábban Szapolyai János király hívéül szegődött. A szerzetesek ekkor egy ideig Pápán húzták meg magukat. A monostort 1548 után végleg elhagyták, elpusztult. A török háborúk elmúltával a 17. század végétől kezdett újra benépesülni. (A kolostor romjait 1696-ban kezdték el megtisztítani a növényzettől, két kis helyisége ekkor még meglehetős épségben volt.) Jelenleg is álló barokk rendháza 1749-1750ben, temploma 1750-1754-ben épült (1. ábra). A természettudományos és régészeti-történelmi emlékeket kutató, 1860 táján Bakonybélen (is) megfordult Rómer Flóris ezeket jegyezte fel a helyszínen: „Régiséget itt híjában keresünk, mert a hely nevén és történelmi emlékein kívül minden új".

4 1 Árpádkori legendák. 1999., 24. Idézte VÁSÁRHF.LYI - TERDIK - MÉSZÁROS 2002., 23. 2 RÓMER I860., 155. 'A monostor történetéről: PAULER 1893., I. 65-66., SÖRÖS 1900., SÖRÖS 1903a., SÖRÖS 1903b., SÖRÖS 1904., SÖRÖS 1907., BÉKEFI 1907., 189-190., DORNYAI 1927., 233-235., VÁCZY 1930., SCHERER 1961., 24-34., MRT 4. 1972., 20. 2/1. lelőhely, GYÖRFFY 1977., 326-327., CSÓKA 1994., 77., VERESS 2000., F. ROMHÁNYI 2000., 12. (Bakonybélt tévesen Zala vármegyébe helyezi!), HERVAY 2001., VÁSÁRHELYI - TF.RDIK - MÉSZÁROS 2002. 4 RÓMER I860., 156. 119