Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei

között Somlóról több királyi honorbirtokos nevét is ismerjük, de a várról semmit sem tudunk. Története során először 1386-1389 közt került magánkézre: Mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmester vette zálogba, akitől Zsigmond 1389-ben visszaváltva a Valkó megyei Ivánkaszentgyörgy kastélyáért meg némi készpénzért elcserélte a Garaiakkal, akik ettől fogva majd egy év­századon át birtokosainak számítottak, illetőleg a szű­kebb régióban ugyanezekben az esztendőkben megsze­rezték még Ugodot, Cseszneket és Pápát is. 7 Birtoklásuk azonban még sem volt megszakítá­sok nélküli. Először 1441/42 fordulóján veszítették el somlói uradalmukat, s 1446 nyaráig maradt idegenek, nevezetesen a Rozgonyiak ún. csicsvai-csókakői ágá­nak kezén. 8 Mátyás trónra kerültével azután Garai Lászlónak gyökeresen új politikai helyzethez kellett alkalmazkodnia. Miután maga és családja tradicioná­lisan V. László (tehát Habsburg) pártinak számított, ezért nem kellett sokáig várnia az ifjú király megtorló rendelkezéseire. Ezek között is az első Garai László letétele a nádorságról, s helyébe a kipróbált Hunyadi familiáris Guti Ország Mihály kinevezése volt. A személyében sértett arisztokrata, a Mátyás irányába ugyancsak ellenérzéseket tápláló Újlaki Miklós és hamar a mellőzöttséget eltűrni kényszerülő Szilágyi Mihály kormányzó még 1458-ban szövetkeztek az ifjú király hatalmának megdöntésére. 1459 februárjában Újlaki németújvári várában 111. Frigyest választották Magyarország királyává. Mátyásnak gyorsan kellett cselekednie: hadat küldött a pártütők ellen, aki egy ma is többféleképp értelmezett kimenetelű (az ún. körmendi) csatát, illetve Újlaki közben bekövetkezett pártváltását, majd Garai László halálát követően ha­tározott kézzel fojtotta el a mozgalmat. Ezt követően a Garai László halálával elárvult kiskorú Jób és édes­anyja nem sok jóban reménykedhettek a hatalmát si­keresen megvédő fiatal király részéről. Az uralkodó azonban, akinek hatalma ekkortájt korántsem volt oly erős, mint azt korábban vélték - talán éppen ezért ­meglepően nagylelkűnek mutatkozott. A család még 1459 áprilisában békét kötött Mátyással, ám ez csupán normalizálta és nem fordította barátira viszonyukat: 1459-1460 táján az utolsó Garai fiú, noha kimondat­lanul, de egyértelműen kegyvesztettnek számított a királyi udvarban. Épp emiatt igyekezett minél hamarabb és minél na­gyobb udvari befolyással bíró támogatóra lelni, amely igyekezetében hamar Mátyás egyik legfontosabb bi­zalmasára, a birtokait éppen ezekben az esztendőkben „gyűjtögetni" kezdő Szapolyaiakra terelődött figyelme. A két arisztokrata kapcsolata - legalább is Somlót il­letően - meglehetősen furcsán indult: 1460-ban Garai Jób Somlót egy régi somogyi birtokossal, Tapsonyi Antimus Jánossal, annak is Sziget nevű (ma: Szigetvár) várával cserélte el. Tapsonyiról ráadásul közismert volt, hogy a korszak egyik legendás rablólovagja (és aligha­nem zsoldosvezére is egyben), akire előbb-utóbb királyi ítélet, s akár teljes vagyonelkobzás is várt. A birtokváltás első látásra akár „ál-cserének" is tűn­hetne - feltételezve, hogy Antimus János így kívánt mintegy menekülni a királyi igazságszolgáltatás rá váró csapásai elől -, ha nem tudnánk arról, hogy Garai és anyja: Alexandrina 1463 tavaszán „saját várukból, Szigetről" adták ki egy oklevelüket, amelyikben épp a szigeti lakosok szolgáltatásait szabályozták. 9 Eközben Antimus János is birtokába vette Somlót, de addigi életvitelén nem változtatott gyökeresen. Olyannyira, hogy 1464 májusában erőszakkal tört a vár alatt fekvő vásárhelyi apácák kolostorának birtokaira, azoknak összesen 2400 forint kárt okozva. Mátyásnál ez lehe­tett az utolsó csepp a pohárban: 1464 júliusában a hűt­lennek nyilvánított Antimus János somlói és szenyéri uradalmát elkobozva Kanizsai László lovászmester­nek adományozta. 1 0 Kanizsai birtoklásából azonban nem lett semmi, mert Antimus a várat a Szapolyaiaknak adta tovább, akiktől - noha csak a jogcím vándorolván - hosszas pereskedés után 1470-re ismét Garai Jób birtokába ke­rült vissza az uradalom. Utolsó somlói birtokos évti­zedéből azonban föltétlenül ki kell emelnünk, az 1478. évi ún. Garai-Szécsi osztálylevél várunkat érintő rész­leteit. Ami az előzményeket illeti: néhai Garai Miklós leánya, Ilona 1398-ban férjhez ment Szécsi Miklóshoz. Miután a neki járó leánynegyedet nem kapták meg a Szécsiek, hosszadalmas per folyt a felek között, amely végül 1477-ben megegyezéssel zárult. Ennek értel­mében a Szécsiek megkapták az összes olyan Garai­jószág nyolcadrészét, amelyek 1398-ban a család tu­lajdonában voltak. Ehhez azonban előzőleg az összes ilyen Garai-elfekvőséget fel kellett mérni, illetve be­csülni. Lényegében ennek részletes eredményét tartal­mazza az oklevél, melynek néhány sora a középkori Somló építészeti képéről ad halvány, de mégis fontos képet, hisz középkori várainkról közismerten alig-alig maradtak ilyesféle információk." Országos méltóságok viselése nélkül, illetőleg a Szécsiekel folytatott iménti per miatt állandó pénzza­varral küszködő Garai Jób 1479-ben sajnos pontosan nem ismert összeg ellenében adta el a somlói uradal­mat Mátyás királynak, aki azt azon melegében Kinizsi Pálnak adományozta tovább. 1 2 Vázsony ura azonban nem sokáig tartotta kezén a várat, 1492 szeptemberé­ben a Trencsén megyei Léva/Lietava és Kasza várak­kal egyetemben, összesen 40 000 aranyért Szapolyai 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom