Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei

FÜLÖP ANDRÁS - HORVÁTH RICHÁRD SOMLÓ VÁRA. A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS AZ ALSÓ VÁRBAN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI Somló vulkáni hegye a Pápától délre elterülő síkságból emelkedik ki. „Azon a részén - írja Bél Mátyás 1736-ban -, ahol a hegy észak felé fordul, külön csúcson ősrégi várnak hajdan jeles munkával épített, időlátott leomlott falai láthatók."

1 A várban folytatott régészeti kutatások kiváltó oka, mint napjainkban megannyi műemléknél, a sürgető helyreállítás szükségessége volt. A várfalak állékonyságának biztosítása, az utókor számára való megőrzése számított az elsődleges feladatnak. E munkák Gál Tibor tervei alapján az 1990-es évek végétől indultak meg, a helyreállítási munkákat László Csaba régész követte figyelemmel. Majd amikor 2002-től az akkori Kincstári Vagyoni Igazgatóság hathatós közreműködésével elindultak a régészeti feltárások, elsősorban az alsó vár területe került a figyelem középpontjába, mivel hasznosítás szempontjából ez a terület látszott kézenfekvőnek. A feltárások négy idényben (2002, 2004, 2005, 2006) zajlottak. Amit ma a vár építéstörténetéről tudunk, még meglehetősen hiányos. A felső várban csupán a fennálló falak tüzetesebb megfigyelésére volt lehetőségünk, tényleges ásatásra csupán az alsó vár udvarán, és az azt délnyugatról határoló épületszárny területén került sor, ott is különböző mélységben.

2 A vár középkori-koraújkori történetének vázlata Somló várának Árpád- és kora Anjou-kori története pillanatnyilag ismeretlen, ennélfogva építője sem ismert. Első ismert írott említése 1352-ből való, ám természetszerűleg a vár létét már jóval korábban feltételeznünk kell, amit azonban írott forrásokkal alátámasztani nem lehet. A lehetőséget, hogy valamiféle választ adjunk az erősség születésének körülményeire, mégsem szabad elvetnünk. E téren ugyanis újabban reménységre okot adó kutatási eredmények láttak napvilágot. Koppány Tibor legutóbbi, Somló történetét összefoglaló írása alapján szerfelett meggyőző megoldási kísérlettel számolhatunk.

3 Elképzelése szerint a Vas megyei Ságsomlyó várának elpusztultát követően a térségben egyetlen királyi vár sem maradt. Ezért kerített sort I. Lajos a cseh származású Ugodi Csenik mester veszprémi ispánná való kinevezésére (1342-1344), amivel a megye királyi várainak igazgatása is együtt járt. Látni fogjuk, a vár 1352-es első okleveles említésekor annak élén épp Csenik fia állt, így nem kizárható, hogy annak előtte ezt a tisztet az ispánként működő Csenik töltötte be. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy részben Károly, részben pedig Lajos királyok zömmel azokat a birtokokat adományozták az 1330-1340-es években Cseniknek, amelyek később jórészt a somlói uradalom részeiként tűnnek föl az okleveles anyagban, könynyen adódhat egy magyarázat a vár felépültének mikéntjére. Ez pedig nem más, mint Csenik várépítése Somlón, amelyhez kellő uralkodói háttértámogatást kapott. Ráadásként az egész folyamatot a közeli, ugodi magánvárbirtokáról Csenik könnyen le is vezényelhette, s ezzel a királyi hatalom új erősségre, bázisra tett szert. Koppány Tibor végkövetkeztetése szerint tehát Somló felépítésére nagyjából 1320-1350 közé tehető.

4 A királyi építés elébb vázolt elmélete mellé további közvetett bizonyiték is kapcsolható. A somlói várhegy tövében állt ugyanis az írott forrásokból 1212 óta ismert (de nem alaptalanul feltehető, hogy a XI. században alapított) bencés szerzetesnővérek rendháza.

5 Mivel az egész középkor folyamán a kolostor protektorai egyben a vár mindenkori birtokosai voltak, ezért talán a király általi építés lehetősége e tény alapján is komolyan megfontolandó. Ha pedig királyi építéssel számolhatunk, akkor az politikatörténeti okokból (oligarchák térnyerése, a Kőszegiek dunántúli erős befolyása) aligha lehet korábbi 1327-nél, a királyi hatalom e régióbeli megerősödésénél, tehát Koppány Tibor elmélete ezen az úton is határozott támogatást nyerhet. 1352-től ellenben biztos adatokkal követhető a vár sorsának alakulása. Ebben az esztendőben I. Lajos Somló várnagyságát és az ezzel járó honort Ugodi Csenik fia Jánostól elvéve Himfi Benedeknek juttatta.

6 Ismereteink szerint a később oly fényes pályát befutó Himfinek ez volt az első jelentős királyi megbízása, így tehát pályája kezdete épp Somlóhoz kötődik. 1352-1386 43