Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században

1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7 (1968), 441^168. SOÓS 1916 = SOÓS E.: A tihanyi vár története, hadi és műleírása. Budapest. SZŰCS 2002 = SZŰCS J.: Az utolsó Árpádok. Sajtó alá rendezte és az utószót írta: Engel Pál. Budapest. TATÁRJÁRÁS = NAGY B. (szerk.): Tatárjárás. (Nemzet és emlékezet) Budapest 2003. UZSOKI 1971 = UZSOKI A.: Helyszíni szemle. Tihany, Csúcshegy. MNM Adattár, XVII. 186/1971. VERESS 1996 = VERESS D. Cs.: Várak a Balaton körül. A balatoni várak hadtörténete. Budapest. VO = GUTHEIL J.: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002-1523). Kredics L. (kiadásra előkészítette), Hermann I. (szerk.). (A Veszprémi Egyházmegye Múltjából, 18.) Veszprém 2007. VOP = ÉRSZEGI G. - SOLYMOSI L. (összeáll.): Veszprém város okmánytára. Pótkötet (10001526). (A veszprémi egyházmegye múltjából 20.) Veszprém 2010. WERTNER 1908a = WERTNER M.: Újabb nemzetségi kutatások. Pécz nembeliek-e az ifjabb Ludbregiek? Turul (1908/3) 132-137. WERTNER 1908b = WERTNER M.: Az 1327. évi tihanyi oklevél hamisságáról. Kiadatlan oklevelek. Történelmi Tár (1908) 388-390. ZÁKONYI 1963 = ZÁKONYI F.: A tihanyi vár három alaprajza. Műemlékvédelem 7 (1963) 230-234. ZÁKONYI 1966 = ZÁKONYI F.: A balatoni várak hiteles rajzai 1651-ből. Műemlékvédelem 10 (1966) 137-141. ZO = NAGY I. - VÉGHELY D. - NAGY Gy. (szerk.): Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Budapest 1886-1890. ZsO = MÁLYUSZ E. - BORSA I. - C. TÓTH N. (öszszeállította): Zsigmondkori oklevéltár I-X. Budapest, 1951-2007. ZSOLDOS 1999 = ZSOLDOS A.: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Budapest. ZSOLDOS 2002 = ZSOLDOS A.: A királyné udvara az Árpád-korban. Századok 136 (2002) 267-302. ' „Castrum prefatum in quo monasterium ipsum Sancti Aniani consistit" - PRT X. no. 147. (692.) 2 PRT X. HOLUB 1917.; HOLUB 1929.; HOLUB 1933.; HOLUB 1963. CSÁNKI 1890-1913, 1. 26. ERDÉLYI 1908. Például egy hamis oklevél szerint már 1327-ben visszakapta az apátság az uralkodótól a várat. Lásd KRALOVÁNSZKY 1994, 214. vagy VERESS 1996,44. BENKÓ 1913, 6. MRT 1969,194. „Tradidit enim inibi gloriossus prefatus rex locum prescriptum, in qua eadem insula scilicet fundata est ecclesia cum suis terminis, quorum nomina sic adnotantur. Et (! est) lacus in circuitu et vallum ab antiquis laboré manum operatum et factum" PRT X. no. 8. (503.) Ez a tó minden bizonnyal a később lecsapolt Külső-tó, amelynek elvezető csatornája részben a már említett római eredetű árokba torkollik, ami a Balatonba vezette le e tó vizét. Az árok vízellátása és a félsziget „szigetvolta" kapcsán figyelembe kell venni a Balaton vízállás-ingadozásait is. A történeti hidrológiai kutatások szerint a tó vízszintje a római kori 104 méteres vízállásról a honfoglalás korában 106,5107,5 méterre, majd a XVI. század közepére akár 110 méterre is emelkedhetett. BENDEFY 1973, 114., SÁGI 1968,445. „Ubi (...) ipsum capitulum in possessione integrarum decimarum (...) videlicet Apáti, extra murum et fossatum ibidem existenti, et aliorum porcionum possessionariarum ipsius domini abbatis, scilicet in Arach, Kek, Fyred predicta, Syske, Assofew, Kewesd, Ermenes, Odwary, Zewles, Kyspechel et Dergeche Sancti Petri vocatis habitarum, in possessione vero integrarum decimarum intra predictum murum et fossatum dictum dominum abbatem reperisset ." - ZO II. no. 175.(403.) RAINER 2004, 283. MRT 1969, 197. REGENYE 2002, 256., RAINER 2003, 218. SOÓS 1916, 10-15. Soós Johannes Novak 1822ben készült főoltárképét alapul véve a tihanyi várat erre a kiemelkedésre helyezi. Kétségtelen, hogy az apátsági templom főoltárképe a nyugat felől ábrázolt monostortól balra, tehát északra jelöl egy nem is kisméretű várat. Gondolatmenetét tovább folytatva egy, valószínűleg a Kálváriával azonosítható ponton már öregtoronyról beszél, amelyet az ott található két dombocskával azonosít. A XX. századi régészeti feltárások nem igazolták Soós elképzeléseit. A három rajzot és az ásatásról készült beszámo33