Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

ZSOLDOS ATTILA VÁR, VÁROS, ISPÁNSÁG ÉS MEGYE - VESZPRÉM AZ ÁRPÁD-KORBAN A keresztény magyar monarchiát megalapító Szent István király 1009. évi oklevele, amely írásba foglalja a király veszprémi püspökségnek tett néhány birtokadományát, egyúttal felsorolja azokat a megyéket is, amelyek együttes területe alkotta a püspökség egyházmegyéjét. Az oklevél ezen része az alábbiak szerint hangzik: „négy várat, nevezetesen Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van és Fehér várat, Kolon és Visegrád várakat minden egyházukkal [...] nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá".

1 Az itt említettek tehát azon néhány megye közé tartoznak, amelyek igen korai, Szent István uralkodásának kezdeti szakaszára tehető megszervezése vitán felül áll, milyen kár, hogy valamennyivel kapcsolatosan felmerülnek olyan vitás kérdések, amelyekre történetírásunk mindmáig nem tudott minden további vitát kizáró, s ezért általánosan elfogadott választ adni. Az oklevélben először és utoljára említett Visegrád és Kolon megyék esetében vitatott, hogy azok területe pontosan mely későbbi megyéknek és egyéb igazgatási egységeknek feleltethető meg.

2 Nincs egyetértés abban, hogy Fejér megye vajon már ebben a korai időpontban is kiterjedt-e azon, a Dunától keletre fekvő területekre, amelyek a XIII. században már bizonyosan hozzá tartoztak.

3 Kolon esetében nem egyedül a megye kiterjedése ad okot polémiákra, de a megye központját alkotó várra sem sikerült mindeddig rábukkanni.

4 Ami mármost Veszprémet illeti, olybá tűnhet, mintha - egyetlenként az 1009-ben felsorolt négy megye közül - minden kérdésben tisztán látnánk. Veszprém várát ismerjük, s az után sem kell kutakodnunk, hogy a korai Veszprém megye hol terült el, mert nincs okunk kételkedni abban, hogy javarészt ott, ahol a későbbiekben is (nem számítva persze, az 1950-ben bekövetkezett változásokat). Mégis, a megye területének vannak olyan részei, amelyek korai hovatartozása nem magától értetődő: ezekre - a pápai udvarnokispánság és a bakonyi erdőispánság kérdésére - az alábbiakban még visszatérek. Veszprém korai vára az államalapítás korának azon kevés erősségei közé tartozik, amelyek kőből épültek. Arra vonatkozóan, hogy az 1009-ben említett Veszprém vár (civitas Wesperen) esetében milyen előzményekkel számolhatunk, erősen megoszlik a kutatás véleménye, elég itt talán csak a Karoling-kori Ortahu kérdésére utalni röviden.

5 Tény mindenesetre, olyan adattal, amely alapján joggal feltehető, hogy a veszprémi vár már 1000 előtt is állt, valóban rendelkezünk, hiszen a XIV. századi krónikakompozíció szerint a 997-ben legyőzött, s halála után felnégyelt Koppány testének egy darabját „a veszprémi kapuhoz" (in portám [...] Vesprimiensem) küldte a győztes István,

6 nyilván diadalajeleként, közszemlére tétel végett. Az nem teljesen világos, hogy a korai vár a várhegy egészére kiterjedt-e, vagy falai annak csak az északnyugati felét védelmezték.

7 Meglehetősen elterjedt az a vélemény, mely Veszprém névadóját Boleszló lengyel herceg - utóbb I. Boleszló lengyel fejedelem, majd király - egyik feleségétől született Besprim herceggel hozza összefüggésbe. Ahhoz, hogy Boleszló második hitvese magyar volt, nem férhet kétség, s a házasság kronológiája is viszonylag jól ismert: megkötésére 985-986 fordulója táján kerülhetett sor, és nem tarthatott tovább, mint egy-másfél év, mert 987-ben Boleszló új feleséget vett magához. Feltételezik, hogy eltaszítása után Boleszló magyar felesége visszatért hazájába, s így került csecsemőfia is Magyarországra. Egykorú forrás alapján mindebből csak az igazolható, hogy Boleszló második felesége magyar nő volt, aki egy Besprim nevű fiút szült férjének, aki azonban eltaszította magától az aszszonyt - ezt a hírt tartotta fenn ugyanis az 1018-ban meghalt merseburgi Thietmar,

8 aki meglehetősen jól informált volt mind általában a magyar ügyeket, mind pedig az Árpád-ház viszonyait illetően. Az viszont, hogy Boleszló második felesége nem csak magyar nő volt, hanem történetesen Géza fejedelem Judit nevű leánya, csak olyan kései és nem feltétlenül hitelt érdemlő forrásokból ismert, mint például a XV. századi lengyel Jan Dtugoss krónikája.

9 Nem csoda, hogy az ügyben a legkülönfélébb álláspontok alakultak ki a magyar történetíráson belül. Van, aki - elfogadva Dtugoss híradását - Boleszló feleségét Géza lányának tartja, de kételkedik abban, hogy Besprim herceg lenne Veszprém névadója.

1

0 Más ezzel szemben azt feltételezte, hogy nem Géza fejedelem lehetett Boleszló feleségének apja, ha11