Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

90 Padányi 1735. február 15-én egy bíztató levelet írt Pénteknek, s egyben esperestársa, az igali plébános segítségét ígéri munkájában. VÉL Protocolla episcopalia 1. 25. 91 Az ideiglenességet említi Kiss István kinevezése is, de jól mutatja az egy évvel későbbre, 1736 tavaszára datált tervezet is, amely azon települések neveit tartalmazza, ahol célszerű lenne plébániát alapítani. Ennek csak töredéke maradt fenn, mégpedig a veszprémi esperesi kerületben tervezett plébániákról, és — s ez számunkra itt a fontosabb — a Somogy megyében található segesdi esperesi kerületben tervezettekről. A név ne tévesszen meg, itt a somogyi fölső kerületet kell érteni, s nem a későbbi segesdi kerületet. Erre nyilvánvalóan utal Szentbalázs említése, amely később nem a segesdi, hanem a kaposvári kerület része lett. A kinevezés említése: VÉL Protocolla episcopalia 1. 35., a tervezet: VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 9. 92 VÉL Protocolla episcopalia 3. 275-276. 93 VÉL Circulares (1742) 1. 5r-6v. 94 VÉL Protocollum districtus Kaposiensis [1743-1860] 325-327. 95 VÉL Protocolla episcopalia 2.15-17. és VÉL Protocollum districtus Kaposiensis [1743-1860] 1-5. (Az adatok közti ellentmondást jelenleg nem tudom megmagyarázni.) 96 PFEIFFER 1987. 920. és VÉL Protocolla epsicopalia 2. 363-36497 ,Ad[modum] Rfeverendus] D[ominus] Ladislaus Solmosy parochus Karadienfsis], superioris districtus cis-lacum istius i[ncliti] co[mi]t[a]tis [sc. Simighiensis] v[ice]archidiaconus cum suis duobus ad[modum] R[everendo] D[omino] Joanne Horváth parocho Koppanien[si], adfmodum] R[everendo] D[omino] Simone Blaskovich parocho Kissbarien[si]" VEL Protocollum districtus Kaposiensis [1743-1860] 1. 98 A gyűlésen meghatározták, hogy mely sorrendben kell a körleveleket az egyes plébániákra eljuttatni. Ebben a felsorolásban valamennyi kerületi plébániának szerepelnie kell. Eszerint a kerületet alkotó plébániák a következők (a körlevelezés sorrendjében): Szil, Igal, Mernye, Gölle, Attala, Szentbalázs, Kaposvár, Csököly, Nagyatád, Segesdvár, Nemesvid, Tapsony, Mesztegnyő, Nagybajom (majd vissza Kaposvárra, s innen Szilre). VÉL Protocollum districtus Kaposiensis [1743-1860] 4. (4. pont). A plébániák közül egyedül Lad említése hiányzik, annak ellenére, hogy az a rendelkezésemre álló adatok szerint ebben az időben már létezett. 99 A kerület plébániái a következők lehettek: Andocs, Buzsák, Karád, Kéthely, Kisbár, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Sámson (1745-től), Somogyvár, Szólád (1744től), Tab (1746-tól), Tótszentpál, Törökkoppány, Vörs. A két kerület közötti határ egyedül a későbbi fajszi plébánia esetén bizonytalan. A fajszi plébániát 1750-ben alapították meg, az anyaegyház Fájsz esetében azonban nem találtam korábbi hovatartozására adatot. Filiái közül korábban Kölked puszta (Pusztakovácsi határában) Buzsák, míg Libickozma Mesztegnyő leányegyházaként szerepelt. Fájsz többi filiájára ilyen adatok nem állnak a rendelkezésemre. Ezek alapján az esperesi kerület határát a későbbi fajszi plébánia területén vezettem, mégpedig úgy, hogy Libickozma és Fájsz Domaniczki kerületéhez került, míg Pusztakovácsit a tó melletti kerülethez számítottam. Természetesen ezt a határszakaszt újabb adatok előkerülése módosíthatja. 100 A középkori somogyi és segesdi főesperesség határa is észak-déli irányban szelte ketté a megyét. Vö. HRUBANT-ORTVAY 1888. 101 HORNIG 1903. 314-315. Az időszak pontosítását lehetővé teszi néhány fennmaradt dokumentum. 1746 decemberében a Cassa parochorumba befolyt összegek összesítésekor egy somogyi kerületről esik szó, s ez alatt sorolják fel valamennyi somogyi plébániát. VÉL Protocolla episcopalia 2. 389. és 392. Egy 1747. március 8-án kelt levélben pedig Szopkovics János mint a marcali (a későbbiekben következetesen segesdi) kerület esperese kerül elénk. Ezek alapján valószínűnek tűnik, hogy a budai kerület esetében megismert gyakorlathoz hasonlóan év elején, talán januárban történt a kerületek kialakítása. Uo. 3. 62-63. 102 KARÁCSONYI-KOLLÁNYI-LUKCSICS 1912. 460461. 103 A kerület névadó mezővárosát és közvetlen környékét a veszprémi püspök a török időkben elvesztette, az a győri püspök joghatósága alá került, s csak 1777-ben jutott vissza eredeti egyházmegyéjébe, immár az egész pápai főesperességgel egyetemben. Vö. ORTVAY 1891-1892. 283-308. és PFEIFFER 1947. 134-135. 104 1734-ben 9 plébániát és 55 protestáns többségű községet, benne 511 katolikus személyt írtak össze a megye idetartozó részén. Ezenkívül a katolikusok számának feltüntetése nélkül megemlítették az újonnan telepített katolikus Halimbát, illetve a vegyes lakosságú Öcsöt. VÉL Conscriptiones proventuum fasc I. No. 7. 105 VÉL Conscriptiones proventuum fasc I. No. 5. 106 VÉL Conscriptiones proventuum fasc I. No. 7. 107 1734-ben a veszprémi kerülethez tartozó rész nyugaton Alsó- és Felsődörgicséig, Akaiiig terjedt, később ezt a területet már a zalai főesperességhez számították. Az 1740-es évektől kezdve — lévén Tihany és a hozzá tartozó települések ki voltak véve a veszprémi püspök joghatósága alól — Vászoly volt a legnyugatabbi települése az esperesi kerületnek. 108 1630-as újjáalapításától a káptalan Veszprémben lévő tagjai látták el a plébánosi teendőket, majd bekapcsolódtak ebbe a munkába a XVII. század utolsó harmadában betelepített ferencesek is. Az anyakönyvek 1703-tól állnak rendelkezésünkre, sajnos a korai években nem jegyzetek fel rendszeresen a keresztelést végzők neveit. Mégis megállapítható, hogy a vizsgált korszakban a ferencesek végezték a szentségek kiszolgáltatását, őket követték a piaristák. Világi plébános 1752-ben került Veszprémbe. Ezt tükrözi az is, hogy 1757-ben került bele Veszprém először az egyházmegye által elrendelt összeírásba. VÉL Veszprémi plébánia anyakönyvei, vegyes anyakönyv 1703-1730, vegyes anyakönyv 1730-1759109 Az esperesi kerületet először Mezőkomáromról nevezték első esperesének plébániájáról. A palotai név 1758tól állandósult. 110 Leszámítva a Veszprém megyei Ősi filiáját, Ladányt és az annak területén megtelepült Jenőt. Hl KARÁCSONYI-KOLLÁNYI-LUKCSICS 1912. 455460. Ahogy a veszprémi esetében, úgy itt is mellőzöm a plébániák felsorolását. A zalai főesperesség négy esperesi kerületéről (egerszegi, kapornaki, novai és szepetneki) további információkat tartalmaznak az 1550-es években felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Ezek kiadása PFEIFFER 1947. 24-40. (Az eredeti jelzet nélküli jegyzőkönyvek a Veszprémi Káptalan