Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

REGÉNYE JUDIT LITÉR-PAPVÁSÁR-HEGY NEOLITIKUS TELEPÜLÉS A SÉD-PATAK MELLETT A LELŐHELY FELTÁRÁSA ÉS A KERÁMIA ELEMZÉSE Bevezetés A Séd-patak Veszprém megye egyik legjelentősebb folyóvize, a neolitikus településhálózat meghatározó eleme. A patak a Déli-Bakonyban ered, Veszprémnél nagy kanyarokat ír le, majd Veszprém után keleti irányban halad, 10 km után éles kanyarral délkeletre fordul, aztán Papkeszinél ismét keletre. Tárgyunk szempontjából legérdekesebb a két kanyar közötti szakasz, ahol a patak több ágra szakad és a lapos területen széles, mocsaras völgyet alkot. Az ártér pereme régészeti leletekben igen gazdag. A patak végül a Sárvízbe torkollik. Az a tény, hogy nyugatról kelet felé folyik, megkülönbözteti a Sédet a vidék többi folyóvízétől. A Balaton-felvidéket a Balatonba folyó patakok észak-déli irányban tagolják, a Marcal völgye szintén nagyjából ilyen tengelyű. Ehhez képest más kapcsolódási irányt tesz lehetővé nyugat-keleti tengelyével a Séd-patak, főként a Sárvízzel való összeköttetése miatt, lévén hogy az utóbbi természetes útvonalat jelentett dél felől.

1 Az utóbbi évek beruházással kapcsolatos feltárásai során egy eddig ismeretlen neolitikus lelőhelyet sikerült találnunk a Séd fent említett szakaszán: a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrába (DVK) tartozó LitérPapvásár-hegy települést. (1. ábra 1.) A Litér-Papvásár-hegy feltárása A feltárásra a 71. sz. út elkerülő szakaszának építése adott alkalmat. Az épülő út nyomvonala Papkeszi és Balatonfúzfő között egy forgalmas földút mentén haladt.

2 Ez az út régi térképeken visszakövethető a 19. század elejéig, de minden bizonnyal középkori eredetű, tekintettel a mellette lévő Patvására vagy Pothwasara középkori falura.

3 A feltárás első szakasza 2004 tavaszán folyt Rainer Pál vezetésével. Ez a szakasz még a dombsor alatti mocsaras, sík területet érintette. A humuszolás közben előkerült egy avar sír, a domb lábánál voltak neolitikus és rézkori leletek, valamint a nyomvonal közepén szórványosan kelta kori leletek és egy monumentális árokrendszer. A feltárás második szakaszát 2005 tavaszán a domb lejtőjén folytattuk Peremi Ágotával közösen. A leendő út helyét 500 m hosszan tártuk fel. Az alacsony domb alig emelkedik ki a mocsaras sík területből, lankás keleti oldalán a neolitikum, a rézkor, a korai bronzkor, a kelta kor és az Árpád-kor települési objektumait találtuk meg. (1. ábra 2.) A neolitikus lelőhely a domb lábánál kezdődött, még a mocsaras szakaszon és mintegy 240 m hosszan húzódott. (1. ábra 3.) A kiterjedés megfelel egy átlagos kisebb telep méretének. A feltárással kelet-nyugati metszetet kaptunk a település déli széléből. Azt, hogy a település szélét tártuk fel, egyértelműen láttuk, a nyomvonalnak ugyanis túlnyomórészt az északi felében voltak objektumok, a déli rábontásban már alig találtunk valamit. A DVK településnek két horizontját tudtuk elkülöníteni. A domb lábánál, az alacsonyabban fekvő részen a korábban legkorábbi (vagy legidősebb) vonaldíszes kultúrának, ma már megkülönböztetve a kialakulási fázistól korai vonaldíszesnek nevezett

4 korszak leleteit találtuk meg, a magasabban fekvő szakaszon pedig zselizi

5 leleteket. A két horizont jelenségei a domb középén bolygatások nélkül keverednek. Feltárt neolitikus objektumok (2. ábra) A neolitikus településhez 108 objektum tartozik, közülük 31-ben találtunk leletanya-