Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

A nagy mennyiségű, zömében a XIII. századra keltezhető faragott kőanyag legnagyobb része a templom ill. az előcsarnok fölött és mellett felhalmozódott törmelékből származott, bár távolabbra hurcolt darabjai is napvilágra kerültek a cinteremfal és az épületek környékén. A kőfaragványok döntő többsége nyílásokhoz ill. oszlopokhoz tartozott. (27., 81-83. ábra) 3. A körítőfal és az ossarium A templom 1967-1969-ben kutatott cinteremfala szabálytalan négyszög alakú. Sarkait lekerekítették, leginkább az ÉK-i sarkon. Az így körbekerített cinterem legnagyobb belső mérete É-D-i irányban 29,90 m, Ny-K-i irányban pedig 35,30 m. A fal tört kőből habarccsal falazott. Falszélessége 50-65 cm, az É-i szakaszon helyenként 60-70 cm. K-i oldalon a római kori előzmény és visszabontott falak miatt erősebben alapozott. A temető körítőfalát kívülről két, fallal egybekötött pillér erősíti. A K-i oldalon egy 85(90) x 60 cm-es ill. a DK-i sarokban az ossarium építésével kapcsolatban, a felmenő fal szakaszos felfalazásával kialakított újabb, 60 x 60 cm-es pillér. További két pillért (pofafalat) találunk a cinterem É-i bejáratának (2. számú bejárat — 25. ábra) belső oldalánál. Összesen négy helyen, a 3., a 4. és a 7. kutatóárokban, valamint a 2. kutatóárokban volt lehetőség a körítőfal alapozásának kutatására. A falak alapozása különböző. A 3. kutatóárok É-i felében a cinteremfal teljes magassága 77 cm, a felszíntől mindössze 4 cm mélyen jelentkező fal felmenő szakasza három kőből állt, magassága pedig 46 cm volt. Alapozása 2-3 cm-rel ugrott ki a felmenő fal síkjához képest. A fal külső oldalán a falkoronától 24 ill. 36 cm-re rétegváltás (kavics ill. mészszemcsés, homokos, kevert) volt megfigyelhető, amely a külső járószinttel hozható összefüggésbe. (6. ábra) A 4. kutatóárok É-i felében a körítőfal teljes, megőrződött magassága 106 cm volt, legalján egy tégladarabbal. A fal lefelé enyhén szűkül, felmenő falának és alapozásának falazása alig vált el egymástól. Mivel a fal aljáig nagy köves bolygatott réteg jelentkezett, a cinterem járószintje itt nem volt megfogható. (7. ábra) A D-i oldalon a 7. kutatóárokban a fal teljes magassága 76-78 cm, ebből 44-45 cm volt a felmenő falszakasz és 32-33 cm a D felé szélesedő alapozás. A falkoronát itt is csupán csekély, 3-6 cm földréteg borította. A rétegváltás és egy kis habarcs-csík jelezte a külső felszínt. (11. ábra) A K-i oldalon, a 2. kutatóárokban a teljes körítőfal-magasság 90 cm volt, ebből 24-25 cm-re kiugró alapozása 50 cm magas, felmenő fala pedig 40 cm. A falat 68-70 cm magas törmelékre építették. (16. ábra) Az erős alapozásra itt a római kori falak omladékának laza szerkezete miatt volt szükség. A cinteremfal erősen kiugró, esetenként 50 cm-t is elérő, alapozása a K-i oldalon az 1. és a 2. kutatóárokban egyébként jól követhető. (63., 64., 75. ábra) Az ossariumot a cinterem DK-i sarkában alakították ki úgy, hogy levágták a DK-i sarkot egy kissé megtört fallal ill. a sarkosan találkozó alapozásra egy 60 x 60 cm-es méretű pillért falaztak. A tompaszögben megtörő rekesztő fal segítségével így egy megközelítőleg rombusz alakú, 3,95 x 2,40 nagyságú területet nyertek a csontkamra számára. A rekesztő fal szélessége 50 cm, felmenő falának magassága 38-40 cm. A felmenő szakaszt 4 cm-re előugró alapozásra falazták. A felszíntől 10-12 cm-re kezdődő csontréteg vastagsága az ásatás idején 14-34 cm volt, de nem lehetetlen, hogy a csontréteget befedő mészszemcsés, homokos kevert réteg már egy bolygatásnak az eredményeként került a csontréteg fölé. (23., 50. ábra) A cinteremnek összesen két bejárata volt, az egyik D-i (1. számú), a másik pedig az É-i oldalon (2. számú). Az 1. számú bejárat kívülről befelé (D-ről É felé) rézsútosan kiszélesedett. D-i szélénél 1,46 m, É-i szélénél pedig 1,74 m széles volt. A küszöb D-i fele egy 80 cm hosszú, 32 cm széles és 22 cm magas nagy, ill. kisebb méretű kövekből készült, É-i oldalon a nyílás teljes hosszában lefektetett