Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

A tábori mise alatt a várfeljáró, a Rákóczi tér és a Rákóczi utca zsúfolva volt emberekkel. (16. kép) A misét követően Rosos Károly polgármester üdvözölte a jelenlevő Habsburg József királyi herceget. Beszédében megemlékezett azokról a magyar hősökről, akik életüket adták hazájukért a világháborúban. A beszéd tanulsága szerint az emlékmű azért került a várfeljáró és úgymond a „régi várkapu" helyére, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy ugyanaz a magyar vér folyt évszázadokkal ezelőtt is e hazáért, mint a nagy háborúban. Végül a Hősök Kapuját József királyi herceg avatta fel beszédével, aki a ceremónia záróaktusaként megkoszorúzta a Hősök Termében a névtelen katona sírját. A koszorúzáskor a dalárdák Makay és Gaál a „Hősök kapujánál" című, az alkalomra írt énekszámát adták elő. József főherceg után, a Szózat eléneklése alatt a magyar kormány, a vármegye, a város és az egyesületek képviselői is elhelyezték koszorúikat a síron. Az avatást katonai díszszemle követte a Gizella-téren. A díszmenetet a jutási altisztképző iskola csapatai alkották. A város az országos potentátokat és a civil egyesületek vezető képviselőit a Korona Szállóban látta vendégül egy százterítékes díszebéd keretében. Délután 17 órakor a Szent István Völgyhíd felavatásával folytatódtak az ünnepségek, méltó betetőzéseként a napnak. Az elfelejtett emlékmű A Hősi kapu eredeti funkcióját az 1940-es évek végéig töltötte be. 1949-50 körül megsemmisítették a toronyban levő Hősök Termében levő márványtáblákat, melyek a hősi halált halt veszprémi katonák neveit tartalmazta. A szarkofágot ugyancsak szétbontották, a benne elhelyezett névtelen katona maradványai megsemmisültek. Az 1960-as években az épületet a Veszprém megyei múzeum kapta meg használatra. Ott vártörténeti kiállítást rendeztek be (17. kép). A „Vármúzeum" felirat is akkor került fel a bejárati ajtó fölé. Utóbb az 1990-es években a kiállítás lepusztult, használatát 1992 után Veszprém város önkormányzata vette át. 2008 elejéig ott ásványkiállítás és -árusítás zajlott, az épület karbantartására a város anyagi eszközöket nem áldozott. Miután a múzeum az épületben elhelyezett kiállítási vitrineket elszállítatta, a méltatlanul elhanyagolt kiállítóhelyet bezárták. Veszprém turisztikai és várostörténeti jelképe ma mostohán kezelt és elfelejtett épület (18-22. kép). A város döntéshozói hosszú távú hasznosítási koncepciót csak 2004-ben készíttettek el, Turányi Gábor és Zalavári István építészek tervei alapján. (23. kép) Feltehetjük a kérdést, hogy mit is kezdhetünk ezzel a csak 10 évig élő, majd közel 60 évig eredeti funkciójában elfelejtett emlékművel. Ahhoz, hogy egy épület, jelesül egy műemlék és egyben emlékmű épületet újra birtokunkba vehessünk és azt új funkciókkal, új jelentésekkel ruházzuk fel, semmiképp nem feledkezhetünk meg a korábban az épületnek adott és / vagy tulajdonított jelentéseiről. Érdemes ezért elhelyeznünk az építményt abba a jelentésekkel, szimbólumokkal telített térben, szövegként értelmezve az épület környezetét, amiben jelenleg is áll. Hogy korrektek legyünk érdemes azt a paratextust és kontextust vizsgálni, amiben az épület tervezői és alkotói azt megálmodtak és kivitelezték. Amikor a Hősök Kapuját az 1930as évek közepén megalkották, vele egy időben több, a múltat idéző, a múltat emlékként felhasználó épületet és emlékművet is létrehoztak. Ekkor épült a Veszprém szimbólumává váló Szent István Völgyhíd, ami a kor modern technikai vívmányait jelképezte, ám ekkor épült és avatták fel a frissen szentté avatott Árpád-házi Szent Margit tiszteletére a „Margit-templomot". De ekkor állították fel a várhegy végén, a kilátást látványával is meghatározó szoborpárt Szent Istvánról és Boldog Gizelláról. A várhegy kapujának számító Hősök Kapuja pedig szintén a múltat idézve, elsődlegesen az I. Világhábo-