Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

réttel rendelkező mérnök - aki felmérve a helyzetet, rögtön a szovjet katonák értésé­re adta, hogy a jelenlévők nem akarnak har­colni velük. Ezután az orosz katonákat veze­tő tiszt Gyuricza tolmácsolásával megadásra és fegyvereik letételére szólította fel a nem­zetőröket, amit azok rögtön végrehajtottak. A helyszínen talált fegyvereket a szovjet ka­tonák lefoglalták, az éjszakai őrség tagjait pedig fogolyként a pártbizottság pincéjébe kísérték. Az események után a szovjet kato­naság átkutatta a gyár egész területét, továb­bi fegyvereseket keresve. 116 A tárgyalások a megszálló csapatok és a Balatonfűzfői Munkástanács között a déli órákban kezdődtek el. Ezek helyszíne a gyár területén található igazgatósági épület ta­nácsterme volt. A tárgyalásokon részt vet­tek a szovjet tisztek, a munkástanács tagjai Kompolthy Tivadar vezetésével és Turi Ist­ván tolmács. A teremben jelen volt még több szovjet katona és a reggel fogságba esett nemzetőrök hozzátartozóinak egy része. 117 A tárgyalás elején a szovjet parancsnok durva modorban érdeklődött az elfogott fegyveresek kilétéről. A munkástanács elnö­ke válaszában megnyugtatta a szovjet kato­natisztet, hogy nem forradalmárokról van szó, hanem a hadianyaggyár területén szol­gálatot teljesítő fegyveres polgárőrségről. Ezután a hajnali lövöldözés körülményeiről egyeztettek a felek. A hajnali incidens áldo­zatait és a fogságba esett nemzetőrök ügyét a magyar oldal igyekezett egymástól külön vá­lasztani. 118 A tárgyalás végén a szovjet parancsnok engedélyezte a fogva tartottak élelmiszerrel való ellátását és megígérte, hogy minden 16 éven aluli foglyot szabadon bocsát. 119 A fogva tartott személyeket a szovjetek végül 1956. november 7-én engedték szabadon. 120 3.5. A Balatonfözfői Papírgyár és a buda­pesti forradalmi sajtó kapcsolata Az államszervezet átalakulásának és a vég­rehajtó hatalom kiépítésének kaotikus napj a­iban - részben a papír iránti megnövekedett keresletnek is köszönhetően - fennakadások jelentkeztek az írott sajtó alapanyagának el­látásában. Ezt bizonyítja a veszprémi újság 1956. október 30-án megjelent cikke. Eb­ben az újság szerkesztősége felhívással for­dul a papírgyár dolgozóihoz, amelyben jel­zi egyrészt, hogy óriási az igény a nyomta­tott sajtóra a lakosság tájékoztatása érdeké­ben, másrészt gyakorlatilag elfogyott az új­ság előállításához szükséges papír, amely­nek utánpótlása nem megoldott, így annak a veszélye áll fenn, hogy néhány napon be­lül megszűnik a lakosság írott sajtó általi tá­jékoztatása. Követelik a papírgyári munká­soktól, hogy fejezzék be a sztrájkot, indítsák még a termelést és lássák el a nyomdákat pa­pírral. 121 Más kérdés, hogy a termelés bein­dításának objektív akadályai is voltak, mert a papírgyár energiaellátását biztosító erőmű dolgozói, mely a Nitrokémia Ipartelepekhez tartozott, szintén nem vették fel a munkát. Hasonló céllal kereste fel Címer László - az Atheneum Nyomda Forradalmi Mun­kástanácsának képviselője - 1956. novem­ber í-én a papírgyárat. 122 A teherautóval ér­kező megbízott az Igazság című lap megje­lenéséhez szükséges papírmennyiséget kér­vényezte a gyártól. 123 A Balatonfűzfői Papír­gyár Munkástanácsa teljesítette a kérést és 1043 kg rotációs tekercspapírt bocsátott a küldöttség rendelkezésére. 124 A papírgyár munkástanácsa az eseményt jelentette a Könnyűipari Minisztériumnak, ahol a bürokrácia logikájának megfelelően ezt negatívan értékelték, a munkástanácsot pedig figyelmeztették, hogy a papírigény­lések kielégítése a helyes és gazdaságos fel­használás érdekében kizárólag egy kormány­bizottság által felügyelt szervezeten, a Papír­ellátó Vállalaton keresztül engedélyezhető. 125 3.6. A Balatonfuzfői Munkástanács további tevékenysége és a megtorlás A szovjet bevonulás után a gyárkomple­xumot továbbra is az Ideiglenes Munkásta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom