Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

szakács csak decemberben térhetett haza otthonába. A javítás után Jejszkbe indult a hajó. Ezzel egy „ingázó" forgalom kezdődött a két kikötő között. A hajó egyik jejszki kikötését Juba Ferenc egykori III. tiszt így örökítette meg: „A kikötésnél örömteli találkozás adódott honvédeinkkel, akik nagy örömmel kiabálták, hogy „Nézzétek, magyar hajó!". Egy tartalékos százados (polgári életében miskolci építész) vezette ezt az öreg „népfelkelőkből" álló, távolra szakadt magyar kis alakulatot, amelynek egyetlen fegyvere egy első világháborús „Schwarzlose", vízhűtéses géppuska volt." A hajó legénységéből sárgaságban meghalt Hánisch Bélát a mariupoli temetőben temették el. 1942. november 14-én indult vissza a „Budapest" a lassan beálló jég elől, miután hétszeres próbálkozás után, csak negyednap sikerült kifutnia, a viharos időjárás miatt. Brailából még egy utat tett Nyikolajevbe, de visszafelé a jég miatt alig tudott Ocsakovból kikászálódni. Galacon telelésre kényszerült. 1943 nyarán a Búgon hegymenetben Nyikolajev felé haladó hajóra egy 7-8 fős román járőr adott le sortüzet kézifegyverekből. Szt. István ünnepét (1943. augusztus 20.) Nyikolajevben nagy lobogódísszel ünnepelték meg. 1943 végén a hajó viharos, igen nehéz tengeri út után Odesszába futott be, ahol szerény körülmények közt ülték meg a karácsonyt. 1944 elején a Eupatoriai-öbölben vészeltek át sikertelen szovjet torpedótámadást. 1944. január 11 és 12-én Odessza kikötőjében éltek át súlyos légitámadásokat Szevasztopol kiürítésekor, egy ízben, a mintegy 600 fő román legénységet szállító hajót szovjet repülők géppuskázták. Támadásuk számos halottat és sebesültet eredményezett. Ekkor már Zentai János volt a hajó parancsnoka. Más alkalommal egy a gépház alatt robbanó bomba vágott léket a hajón. Ezután vontatás közben május 7-én Szevasztopol környékén csaknem összeütköztek egy szovjet gyorsnaszáddal. Végre Chersonesnél, egy öbölben sikerült partot érniük, ahol kijavították a hajót. Május 8-án ismét légitámadást kaptak. Május 9-én vontatással érkeztek Constanzába, s ezzel befejezték Fekete-tengeri szállításaikat. 1944 nyarán Budapesten, A Margithíd budai hídfőjénél volt kikötve a hajó. November í-én hagyta el a fővárost, december 20-án érkezett Gönyüre. A háború vége Ausztriában érte a hajót, ahonnét deggendorfi motorcsere után, 1948 tavaszán ért haza Budapestre. (JUBA 1993. 14., 21., 25., 27., 30-39-, 45-47-, 54- 3- kép 1. és 3., 69.18. kép 1-2-3., 70. 19. kép 4., 71.20. kép 1., 72. 21. kép 4., 73. 22. kép 3., 75. 24. kép 1., 76. 25. kép 2-3. ). 48 A „Budapest"-hez hasonló szolgálatot teljesített ekkoriban a „Kolozsvár" tengerjáró hajó is. A hajó 1943. január 22-én a szulinai réven szovjet légitorpedó találat következtében kiégett. A hajófaron tartózkodó 7 német légvédelmi tüzér és a magyar gépszemélyzet (Bátori Sándor, Forró István géptiszt, Jusztin József, Mohácsi István, Nagy Lajos, Szabó Jenő, Török István) hősi halált haltak. A személyzet többi része, Dobozi Dénes kapitány és Nagy Béla I. tiszt vezetésével épségben elhagyta a hajót. A kiégett roncsot később felvontatták Budapestre, a Ganz Hajógyárba. (JUBA 1993. 32-33-, 55- 4 kép 1., 69. 18. kép 4-5., 70.19. kép 1.) 49 A „Budapest" kapitánya Edvi-Illés Gyula (korábban a „Duna" gőzös parancsnoka) volt, aki 1943. június 7-én megkapta a német Sasrend kardokkal ékesített 3. osztályát (JUBA 1993. 27., 33, 59. 8. kép 2..). A „Kolozsvár" kapitánya Dobozi Dénes volt (JUBA 1993. 32., 60. 9. kép 2., 63. 12. kép 3.) 50 m. kir. 107. honvéd vasúépítő század 51 Dömös Imre 1901. október 16-án született. 52 A vasútépítő századok felszereléséhez is mindössze 2 géppuska tartozott. Minthogy az egyes századok többnyire két-három-négy csoportra bontva, különböző munkahelyeken dolgoztak, egy részüket egyáltalában nem tudták nehézfegyverrel ellátni: ZAKARIÁS 1991.157. 53 Héra István is beszámolt a borzalmas bombázásról (H. SZABÓ 2004.17.) 54 Héra István szerint november 2-án „vagy tíz bombát dobott le egy muszka repülő" (H. SZABÓ 2004.17.) 55 Héra István is beszámolt az áthelyezésről (H. SZABÓ 2004.17.) 56 tábori posta szám 57 Mozart: Varázsfuvola című operájáról lehet szó. 58 Héra István is említette, többször volt színházban és moziban Krasznodárban (H.SZABÓ 2004.18.) 59 Egyben Horthy Miklós kormányzó névnapja is. 60 Ekkor 1942. december 9-én vált egy egymástól Dömös Imre és Héra István egysége. Utóbbi elindult még beljebb a Kaukázusba (H. SZABÓ 2004.19.) 61 Innét kezdve ismét nagyjából azonos utat tett meg Dömös Imre és Héra István alakulata (H. SZABÓ 2004. 25.) 62 Héra István alakulata is 1943. február 3-tól kezdte meg Keres felé a visszavonulást (H. SZABÓ 2004. 27.) 63 Héra István is említette, hogy Krasznodár előtt 18 km-rel 5 orosz gép támadta meg őket (H. SZABÓ 2004. 28.) 64 A m. kir. 108. honvéd vasútépítő század katonája. 65 Héra István is említette: „... csupán két sebesültünk és egy kéztöréses bajársunk lett, akik majd lassan meggyógyulnak" (H. SZABÓ 2004. 30.) 66 hadapródjelölt 67 Héra István alakulata szintén ekkor és ezen az úton vonult tovább (H. SZABÓ 2004.30.) 68 Héra István szerint a lőszerszállító hajó 1943. március 22én robbant fel (H. SZABÓ 2004. 32.) 69 Pad János honvéd (104. útkarbantartó század), született: 1899. május 25., édesanyja: Papp Katalin, lakóhelye: Nemesvámos (Veszprém m.), halál oka: tífusz, halál helye és ideje: Dsankoj (Krim félsziget) 1943. március 9., temetve: Dsankoj (BÚS - SZABÓ 1999. 630.) 70 UNGVÁRY 2004. 94. is említi a 111. vasútépítő század Grisinónál legyilkolt 72 katonáját. A községet 1943. február 20-án, 9 napos szovjet megszállás után harc nélkül visszafoglalták a német csapatok.Ekkor találtak rá a borzalmasan megcsonkított magyar és további más nemzetiségű halottakra. Az 1943. február 11-én hősi halált halt vasútépítő honvédek nagyobb részének nevét közli: ZAKARIÁS 1991. 229-231. 71 Héra István alakulata már 1943. március 31-én megérkezett Kercsbe (H. SZABÓ 2004. 32.) 72 Héra István alakulata is érintette hazafelé Sztrijt (H. SZABÓ 2004. 33.) 73 Az az tetüt. 74 Egyes személyek keresztnevét, foglalkozását Dömös Imre unokája, Simon Gábor pontosította. Segítségét ismételten megköszönöm. 75 Helyesen Kuscsevszkaja (ZAKARIÁS 1991.165.) 76 Helyesen Jeja folyó. A híd helyreállítása 1942. szeptember 9.-re készült el. A munkát a ill. honvéd külön vasútépítő század végezte. (ZAKARIÁS 1991.165.) 77 Csikós János honvéd (108. vasútépítő század); született: Kecskemét 1899. május 24.; édesanyja: Törteli Terézia; halál oka: gyomorvérzés; halál helye és ideje: Szennaja 1943. február 20.; temetve: Szennaja (BÚS - SZABÓ 1999.403., ZAKARIÁS 1991. 229., H. SZABÓ 2004. 29.: „ ...február 20-a van. - Sajnos egy szegény bajtársunkat éppen a mai napon temetjük el. Gyomorvérzésben halt meg".)