Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

rendi öltözetet. A pápa és a rendalapító áldásával hazájukba visszatérve, Jácint megszervezte a lengyelországi domonkos rendet, amelynek első priorja lett. Útközben már Karinthiában, Freisachban (1221) is alapított egy kolostort, míg testvére tevékenységének helyszínéül Prágát és környékét választotta. Jácint nevéhez kötődik az első krakkói domonkos kolostor létrehívása (1222) is, amelyből egy új stílusú keresztény élet felvirágzása indult ki. Ez a rendház lett a lengyel domonkosok hitterjesztési és missziós központjává. Ezt követően hatalmas ügybuzgalommal, elhivatottsággal indult el missziós útjaira, bejárva Észak és Kelet Európa országait. Kiterjedt missziós munkát végzett a pogány poroszok és a litvánok között, továbbá Pomerániában, de megfordult Kijevben, eljutott Oroszországba, egészen a Fekete-tengerhez és a Duna alsó folyásához, sőt, Skandináviába is, az Északi tengeren át Dániába, továbbá Svédországba, hirdetve az Evangéliumot, bizonyságot téve a feltámadásról. Nem véletlenül kapta meg az utókortól az „észak apostola" elnevezést. További két kolostor alapítása fűződik még a nevéhez, a kievi (1223) és a gdanski (1227). A lengyel domonkos provincia megszervezése élete fő művének mondható. A provincia Lengyelországon kívül magába foglalta Oroszországot, Cseh- és Morvaországot, Sziléziát, Brandenburgot, Pomerániát, valamint Poroszországot. Százada nagy csodatevőjének tartották őt. Missziós útjai sikerrel jártak, szigorú életmódjával, csodatételeivel, apostoli mentalitásával sokakat megnyert a keresztény hit számára. Nemcsak Krisztus-hívő közösségek, hanem domonkos rendházak is létrejöttek útjai során. Az Istenanya kultuszát nagy odaadással ápolta, terjesztette, védelmezte. Élete legendás történetekben, csodás eseményekben bővelkedő: halálos állapotban lévőket gyógyított meg, vízbe fulladtat keltett életre, tengerre fektetett köpenyén hajózott. A hozzá kötődő csodás események némelyike az ugyancsak domonkos rendi szentnek, Ferrer Szent Vincének csodákban bővelkedő élete állomásaival rokonítható.

38 Életének egyik rendkívüli eseménye az, amikor az orosz földre betörő tatárok elől testével védelmezve mentette meg Kijevben az Istengyermeket tartó Szűzanya szobrát, valamint a monstranciát (úrmutató) (23. kép) és a kelyhet. Mindhárom ezért attribútumai között szerepel. A Dnyeperen köpenyét a vízre terítve kelt át, amely mozzanat képi megfogalmazása szintén megtalálható ábrázolásai között. Leggyakoribb megjelenítésén azonban a Kisdedet tartó Istenanyával és monstranciával látható. Mindezeken túl ábrázolják még liliommal, könyvvel, valamint látomásának pillanatában, amikor az Istenanya a kisded Jézust nyújtja feléje. 1257-ben tért vissza Krakkóba, és ebben az esztendőben, augusztus 15-én 70 éves korában hunyt el. Aközbenjárasára történt csodák 35 fóliót tesznek ki a Bollandisták sorozatában (Johannes Bolland jezsuita 1596-1665. Acta Sanctorum címmel általa elindított hagiográfiai sorozatban Boll. Aug. III. 309-379.). Jácint atya szentté avatása 1594-ben történt meg, VIII. Kelemen pápa kanonizálta.

39 A kegyhely búcsúnapjai, ünnepei A Gidlében őrzött kegyszobor elsősorban a földművesek és a bányászok védelmezője, hisz egy parasztgazda szántotta ki a földből és gyógyult meg elsőként csodatévő erejétől. Ugyanakkor sziléziai bányászok voltak az első zarándokok, akik a kegyszobrot felkeresték és a Szűzanya közbenjárását kérve többen gyógyulást nyertek itt.

40 Szent Jácint Lengyelországnak, Litvániának, Poroszországnak, Oroszországnak, Pomerániának és Kievnek, továbbá a domonkosoknak a patrónusa. Védelmezője a gyermekeknek (a fulladásból életre visszahozott fiú!), valamint közbenjáró a könnyű szülés érdekében (nyilvánvalóan a Szűzanya kultuszával való erőteljes kapcsolata miatt).

41 Gidlében két fő búcsút tartanak. Egyik a Szűzanya, a másik Szent Jácint ünnepe. A Szűzanya ünnepnapjaihoz kapcsolódó bú-