Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

karján a kék ingbe öltöztetett, koronás Is­tengyermekkel. A szobrocskát fénynyalábok veszik körül. Az oltárépítmény bal oldalán Szent Domonkos áll, baljában pásztorbottal, jobbjában nyitott könyvvel, míg a jobb olda­lonjobb kezében az Oltáriszentséget, bal ke­zében a Gyermeket tartó Istenanya szobrát a feszülettel magához ölelő Szent Jácint (Sw. Jacek) látható, akinek élete legfontosabb eseményét jelképezi attribútuma. A képme­ző alsó részében az ekét húzó, térdelő ökör­párt, kezét imára kulcsoló, ugyancsak térde­lő földművest találjuk, míg előttük a földből kiszántott, sugárzó kegyszobor fekszik, mö­götte a kivágott fával és a baltával. Távolban pedig egy kéttornyú templom emelkedik ki a fák közül. A képen mindössze két felirat látható, amely a két szentre vonatkozik: Sw. Dominik és Sw. Jacek. 3 (3. kép). A népi val­lásosság ezt a megfogalmazást ismeri. En­nek az ábrázolásnak az előképe 1771 előtt ké­szült, Alan Mach domonkos szerzetes festet­te, s vele a szobor történetét, továbbá a do­monkosoknak Gidlébe érkezését szándéko­zott elmondani. Ezt a képet a kegytemplom­ban őrzik (22. kép). 4 A magyar szakirodalomban Gidlére vo­natkozóan nem található elegendő adat. A lengyel szakirodalom sem bővelkedik ugyan adatokban, de elegendő arra, hogy a szentkép által megörökített történet feltárul­jon. Miután a lengyelül kiválóan beszélő Pék József Balatonfüreden élő mérnök felkereste a kegyhelyet és felkutatta a kegyhely törté­netére vonatkozó lengyel irodalmat, továb­bá a votív képekről fényképeket hozott, ez­zel lehetővé tette a Pápán felbukkant szent­kép feldolgozását. 5 Gidle sziléziai település, 35 km-re fekszik Czestochowától észak-keletre, Radom felé. A település középpontjában, a főtér közelé­ben három templom található. Az egyik egy fából készült templom, amely a legrégeb­bi, egykor a plébániatemplom funkcióit lát­ta el. A másik a XVII. századból való egykori karthauzi templom, amely ma a plébánia­templom. A harmadik pedig az a templom és kolostor együttes, amely a lengyelek Má­ria-kultuszának egyik legfontosabb helye. Ez a Mária mennybevitele templom, ame­lyet a domonkos rendiek gondoznak. Építé­se 1612-ben kezdődött Jan Buszta irányítá­sával. 1656-ban szentelték fel a nagy, tágas és gazdagon díszített templomot, amelyben a mai napig a csodatévő gidlei Szűzanya 10 cm-es kőszobrát őrzik. 6 Az aprócska szobor a palástjába burkolózó Szűzanyát ábrázol­ja, bal karján az Istengyermekkel. Mindket­tőjük fején kereszttel ellátott korona ékeske­dik. (4. és 6. képek) A kegyszobor és a kegytemplom története A szobor története az 1516-dik esztendő­be nyúlik vissza. Legendája, amely minden­napi eseménnyel indul, egy gidlei illetőségű gazdához kapcsolja a nevezetes szobrocska megjelenését. Ebben az esztendőben ugyan­is a hagyomány szerint a helybéli paraszt­gazda, Jan Czeczek május első vasárnap­ja előtt kiment szántani a földjére. Éppen azon a helyen kezdett a munkához, ahol ma a domonkos rendiek kolostora és temploma áll. Szántás közben egyszerre azt vette ész­re, hogy ökrei nem akarnak tovább menni, sőt, a barázdában valósággal térdre estek és megmozdíthatatlanokká lettek. Ekkor a gaz­da észre vette, hogy a barázdában a földből egy aprócska kőszobor látszik előbukkanni, amit kivett és hazavitt, eltéve a ruhák közé a ládába. Egy idő múlva a családot nagy sze­rencsétlenség érte: valami folytán elveszítet­ték valamennyien a látásukat és egy közel­ben lakó asszony segítségére szorultak. Egy alkalommal az asszony a szokásos napi teen­dőit végezte, amikor észre vette, hogy a lá­dából fénysugarak törnek elő. Ekkor a gazda elmondta neki a szobrocska megtalálásának történetét, mire az asszony kivette azt a lá­dából, a rajta lévő portól megmosta és elvit­te a falu plébánosához, Piotr Wolpkajowhoz, aki a kis fatemplom oltárán helyezte el a szobrocskát. Közben azzal a vízzel, amellyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom