Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

létrehozásáról beszél, s ezzel tulajdonképpen tagadja, hogy területén korábban főesperesség létezett volna. Felmerül a kérdés, mi volt a helyzet Somogy megyében. Le kell szögeznem, hogy eddig nem találtam forrásokkal megbízhatóan adatolható választ. Logikusnak tűnik, hogy a zalai mintájára képzeljük el a somogyi főesperest is. Azaz arra hivatkozva, hogy a sok ismert zalaegerszegi plébánosi kinevezés közül is csupán egy tartotta fenn a főesperes emlékét, feltételezhetnénk, hogy a somogyi főesperesség tisztsége a somogyi kerületi espereshez, majd 1742/43-at követően valamelyik kerületi espereshez kapcsolódott, ennek azonban eddig sajnos nem bukkantam írott nyomára. Ez az elképzelés azonban több sebből is vérezni látszik. Az első probléma, hogy egyik Somogy megyei kerületi esperesi tisztség sem volt olyan mértékben helyhez kötött, mint a zalaegerszegi kerület esetében. Ha ez nem is perdöntő, felmerül egy másik nehézség is az analógia kapcsán. Somogy esetében nem figyelhető meg a tiszteletbeli kanonoki és az esperesi kinevezések között olyan szoros öszszefüggés, mint a zalaegerszegi esperes-plébános esetében. Míg valamennyi zalaegerszegi esperes-plébános kinevezésekor megkapta a tiszteletbeli kanonoki címet is, addig Somogyban csupán az esperesek töredéke, ők is munkásságuk végéhez közeledve, mintegy annak elismeréséül. A tiszteletbeli kanonoki cím a főesperesség és a kanonoki stallum közötti korábbi szoros kapcsolatra utal, s a zalai főesperesek mellett a fehérvári főesperes Dravecz József is viselte. Ez alapján kétségesnek tartom, hogy a zalai főesperesség analógiája érvényes legyen Somogyban. Jobb híján azt mondhatom, hogy jelenlegi tudomásom szerint a vizsgált korszakban nem töltötték be a főesperességet. A főesperességek helyzete az 1777-es egyházmegyei rendezést követően vált véglegessé. Ekkor három főesperességre, a székesegyházira, a somogyira és a zalaira osztották Tel az egyházmegye megváltozott területét.

59 Ezek a főesperességek eredetileg az egyházmegye alá tartozó három megye egyikének területét ölelték fel. Mindhárom főesperes a káptalan tagja lett, főesperesi címük azonban nem volt több puszta megtiszteltetésnél, valódi feladattal és jogkörrel továbbra sem járt. A rendszer az 1810-es évek derekán módosult, amikor két további főesperességet hoztak létre, a pápait és a segesdit, mindkettő régi történelmi gyökerekkel rendelkezett.

60 Az új főesperességek létrehozása ellenére maga a rendszer egészen az 1960-as évekig lényegében változatlan maradt. A tanulmány további, esperesi kerületeket bemutató részét célszerűnek látszott területi alapon strukturálni. Véleményem szerint létük minden bizonytalansága ellenére a főesperességek szolgálhatnak az esperesi kerületek alakulásáról mondandók (elméleti) keretéül. Választásomat megkönnyítette az egyházmegyei rendezés egyik dokumentuma, amelynek készítői a feldarabolandó veszprémi egyházmegye esperesi kerületeit a négy korábban általunk is vizsgált főesperességbe osztották be.

61 Ezen felbátorodva az alábbiakban az egyes esperesi kerületeket a következő négy főesperességen belül tárgyalom: • Budai, más néven fehérvári főesperesség • Somogyi főesperesség • Székesegyházi, más néven veszprémi főesperesség • Zalai főesperesség Budai, más néven fehérvári főesperesség A budai vagy más néven fehérvári

62 főesperesség XVIII. századi területén a középkorban két főesperesség osztozott. A budait négy esperesi kerület alkotta, a fehérvári pedig két kerületből állt.

63 Mint arról az 1550es, már hivatkozott egyházmegye-összeírás tanúskodik, a XVI. század derekára mindkét főesperességet szinte teljes egészében elfoglalták a török csapatok. Talán ennek tudható be, hogy a főesperességek alá tartozó espere-