Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

késtok rögzítésére szolgálhattak. Kérdéses az öntött bronzcsat, mivel tüskéje már találáskor sem volt meg. Talán tarsolyban őrizték a többi lelettel együtt. A 15. sírból előkerült bronzcsat minden bizonnyal az öv összekapcsolására szolgált. A hiányzó csattest a temetés során törhetett le. Erre utal, hogy az övre közvetlen felerősített kés (késtok) részben a gerinccsigolyák alatt helyezkedett el. Az öv „elmozdulása" minden bizonnyal az elhunyt sírba helyezése során történhetett. Végül a 20. sírból sem csat, sem karika nem került elő. A tarsolyt és a késtartó tokot talán az övről leszerelve helyezték az elhunyt mellé. A tarsoly és késtok viseletével kapcsolatban, a 20. sírt kivéve, az avar kori hagyományok, szokások továbbélését figyelhetjük meg. Összefoglalás Áttekintve az Ajka-Akácos utca 7. számú telken előkerült kis temetőrészlet sírjaiban megfigyelt temetkezési szokásokat, leletanyagot, viseletet megállapíthatjuk, hogy ezek zömében a késő avar kori hagyományok, szokások továbbélését mutatják.

49 Ugyanakkor olyan tárgyi emlékek is megtalálhatók, amelyek már későbbi, mégpedig az avar-frank háborúk utáni időszakban jelentek meg és a Karoling kultúrkörhöz kapcsolódnak. Ezt elsősorban a 20. férfi sír esetében figyelhetjük meg (fél pár sarkantyú, két bokacsont között előkerült, de dinnyemag alakú gyöngyökből fűzött gyöngysor, köpűs nyílcsúcsok.) Ezek alapján a kis temetőrészletet az avar-frank háborúk utáni időszakra keltezhetjük. Minden bizonynyal pogány, a késő avar szokásokat, viseletet követő közösségről van szó, amely talán frank ellenőrzés alatt állhatott. Erre utalhat, hogy éppen a 20. sír volt a temető egyik legnagyobb, legmélyebb sírja. Az elhunytat tekintélyes méretű koporsóba helyezték, valószínűleg a közösségben betöltött rangjának megfelelően, bár a mellé helyezett állatcsont, tojás és edénymellékletek a késő avar kori pogány szokások továbbélését jelzik.

50 A feltárt kis temetőrészlet - igazolva Szőke Béla Miklós kutatási eredményeit - azon temetők sorába tartozik, amelyek egy sajátos átmeneti fázist képviselnek, vagyis amikor az avar és a Karoling kultúrkör tárgyi emlékei egymás mellett, de még szervesen egymásba nem épülve jelennek meg. 51 Az Ajka-Akácos utcai temető a VIII. század végére, a IX. század elejére keltezhető és a IX. század első harmadának helyi lakossága által hátrahagyott Zalakomár, Kehida, Söjtör és Vörs temetők sorába tartozik. Veszprém megyében egyelőre ez az első ilyen jellegű temető, amelynek sajnálatos módon csak egy kisebb részletét tudtuk megmenteni. A közösség tagjai minden bizonnyal elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel fogalakoztak, és a felnőtt férfiak közül csupán kevesen teljesítettek katonai szolgálatot. Elképzelhető, hogy Ajka város területéről ismert másik (Avar-Csók-Fiastyúk utcák, volt Edelmann téglagyár területe) késő avar kori temető közösségével, vagy akár a közeli Halimbán előkerült avar temető népességével is kapcsolatban állhattak. (14. ábra) Talán nem véletlen, hogy a városban és ennek környékén három avar kori temetőt is ismerünk. Valószínűleg az avar korban még használatban lehetett az a római korban kiépített út, amely Aquincumból Gorsiumon és Mogentianán (Somlójenő?, Tüskevár?) keresztül Savariaba ment. Ez nagyjából megfelel a mai 8. számú út nyomvonalának, amelyet nem csak Ajka térségében, de a mai megye két határa között végig ellenőrzésük alatt tartottak.

52 JEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEK APA - Acta Praehistorica et Archaeologica (Berlin) ArchÉrt = Archaeologiai Értesítő ArchHung = Archaeologia Hungarica Arrabona - Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei Egri MÉ - Az Egri Múzeum Évkönyve