Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

S. PERÉMI ÁGOTA UJABB AVAR KORI LELETEK VESZPRÉM MEGYEBEN III. AZ AJKA - AKÁCOS UTCA 7. SZÁMÚ TELEK KÉSŐ AVARKORI SÍRJAI Sorozatunk, amely Veszprém megyében az utóbbi évtizedek során feltárt, leletmentett temetőit dolgozza fel, ez alkalommal egy olyan temetőrészlet sírjait mutatja be, amelyek az avar kor legkésőbbi fázisát reprezentálják, pontosabban, amelyek leletei között már megjelentek a Karoling kultúrkör tárgyi emlékei is. Lelőhely és leletkörülmények Ajka a Dunántúl közepén, a Bakony hegység délnyugati lejtőjén, Veszprémtől 30 kmre nyugatra, a Balatontól 40 km-re északra elhelyezkedő 34 ezer lakosú iparváros. A város a Bakonyt északi és déli részre osztó törésvonal mentén, a Kisalföld keleti szélén, egy nyugat felé nyitott félmedencében terül el. Északról a 8-as főút határolja. (1. ábra) A várost tulajdonképpen nyolc falu, település együttese alkotja. Lelőhelyünk az 1950-ben Ajkához csatolt Bódé nevű részen került elő, amely a város központi részétől délre található. Korábban erről a területről nem ismertünk avar kori emlékeket. Az Akácos utca az ún. Halomány-dűlőben, a város belterületén átfolyó Csinger patak közelében található. Az utca nyomvonalát, valamint a telkeken az épületek helyét egy meredek domboldal bevágásával alakították ki. (2. és 3. ábra) 1988-ban a 7. számú telken garázs építése során több, késő avar korra keltezhető sírt bolygattak meg. Az első sírokra már évekkel korábban, a ház alapozásánál, rábukkantak, de erről akkor nem értesítették a múzeumot. Az újabb építkezések alkalmával előkerült sírokat is csak a garázstömb kiemelése után jelentették be. Addig már legalább három-öt sír pusztult el.

1 1988 tavaszán kisebb leletmentést folytattunk a telken, amely elsősorban a kiásott garázs környékére terjedt ki. Mivel a területen nagyobb gyümölcsfák, szőlőkordonok, bokrok, szerszámos ház volt, ezért csak kisebb kutatóárkos feltárásra volt mód. A rövid ásatás alatt egy kutatóárkot nyitottunk a 3. sír vonalában keleti irányba, egy árkot a 2. sír vonalában, valamint egy É-D-i irányú árkot a garázs északi oldalán, hogy kiderítsük, várhatóak-e további temetkezések. Ekkor újabb hat temetkezés helyét, illetve bolygatatlan részeit lehetett megmenteni. 2 Ezek alapján egyértelművé vált, hogy a temető a meredek dombtető irányába húzódik, ezért a leletmentés folytatását vettük tervbe. Az építkezések befejezése után, 1988 őszén, ahol erre még volt lehetőség, kutatóárkokkal, tovább folytattuk a terület feltárását. Sajnos a beépített szomszédos telek esetében már egyáltalán nem volt lehetőség ásatásra, mindazok ellenére, hogy a tavaszszal előkerült 9. sír egyértelműen a temető további, délebbi kiterjedését jelezte. A kutatás második fázisában újabb 11 sírt tártunk fel. Ezzel a hitelesen feltárt és dokumentált sírok száma 20-ra emelkedett, de a tulajdonosok által elmondottak alapján eredetileg legalább 30-35 sír pusztulhatott el.

3 A régészeti leletek a LDM Régészeti gyűjteményében vannak beleltározva: ltsz.: 89.2.1.89.2.28.4 Egy csontváz a LDM Antropológiai gyűjteményében található: ltsz.: 89.1.1. Sírleírások A lakóház keleti falánál, a domb bevágásánál legalább három sír került elő. (A., B., C. sírok, 4. ábra) Ezekről már csak elmondásból értesültünk. Tájolásuk ÉNy-DK-i volt. Egy koponyát a tulajdonos tett el, amelyet később átadott a múzeumnak. A többi csontot elhordták.