A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

László Péter: A veszprémi Szent Imre szobor, Erdey Dezső alkotása

LÁSZLÓ PÉTER A VESZPRÉMI SZENT IMRE SZOBOR ERDEY DEZSŐ ALKOTÁSA Szent Imre szobra szinte észrevétlenül húzódik meg a fák alatt a veszprémi várban, a székesegyház melletti kis kertben a Szent György kápolna romjaihoz levezető lépcső tetején. Sokan mennek el mellette, de csak kevesen állnak meg előtte, hogy jobban szemügyre vegyék. Méltatlan, hogy oly kevés szó esik róla, pedig Veszprém kevés köztéri szobrai között az egyik legszebb, s a környezetébe talán legjobban beleillő alkotás. Alkotójának nevét alig ismerik, mint ahogy történt első köztéri szobra a „Vízhordó fiú" esetében, s ebben mintha valami sorsszerűség lenne. Jellemző, s Erdey Dezső egész életének mintegy szimbolikus előjele, hogy az első dicsérő kritika úgy jelent meg róla, hogy nevét meg sem említették. Mindössze 24 éves volt akkor, amikor első szobrát a „Vízhordó fiút" felállították Budapesten, a Városligetben. „Bizonyára nagy vétek nem irtani a gyomot. De legalábbis akkora, ha dicséret nélkül marad, ami szép és sikerült. Arról a kisszoborról beszélek, ami ott áll a jégpályával rézsút átellenben, a Stefánia-út mellett. Hanyagságnak érzem, hogy nem írom ide készítője nevét, akit elsősorban illetne meg a dicséret s aztán természetesen és kivételesen a főváros szépészeti faktorait. De nem tudtam felfödözni a szobron, csak a cég nevét, mely a bronzba öntésének munkáját végezte." - írta Tersánszky J. Jenő, majd így folytatta: „Hogy naturalizmusa kissé akadémikus és tetszetősségre pályázó, annyi baj legyen! Hajó! Ez a szobor pedig jó. Nagyszerű, életteljes a mozdulat, új a felfogása, nemes a hatása. Művészet!"

1 Erdey Dezső egész életében egyetlen írott kritikára volt büszke, erre az írásra, s éppen azért, mert annak írója nem tudta, ki az a szobrász, akit dicsér. Amennyire jellemző a sorsszerű anonimitás már pályája kezdetén, annyira az, ahogy ezt Erdey Dezső fogadta, nem nevének említését hiányolta, hanem annak örült, hogy műve sikert aratott. Mellőzöttnek nem volt mondható, talán csak élete végső szakaszán, akkor is inkább a munka, a feladat hiányzott számára. Mindig is művei mögé húzódott, hogy az alkotóra nem is figyeltek. Emberi alkatánál fogva is visszahúzódó volt, mentes minden exhibicionizmustól, minden olyan modoros megnyilvánulástól, amit a közvélemény a művész személyéhez kapcsol. Nagy hírnév nem övezte, de számon tartották mint köztéri szobrászt. О maga is ezt tartotta a szobrászat klasszikus feladatának. Művészetének célját az emberi környezet szebbé, harmonikusabbá tételében látta. Igazolva érezhette magát, amikor olvasta Tersánszky J. Jenő kritikáját, aki felfedezte és érezte ezt a törekvést, és azt tökéletesen megvalósulni látta: „Hát azért fontos és leszögezni való tény, hogy végre-végre, a városligetben is akad egy zugoly, amely kifogástalan, önmagában és a környezettel együtt, szerénységében, úgy ahogy van, mert kiegészíti általa az emberkéz munkája a jó Isten remekeit."

2 Megbízható mesterségbeli tudása, az eredmény kiszámíthatósága minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy gyakran kapott állami és magán megrendeléseket. Szobrászati stílusa valójában mindig elfogadhatóvá tette. Igaz szobrai nem keltettek izgalmakat sem. Tipikusan az a szobrász, aki szinte kizárólag megrendelésre dolgozott, mondhatnánk, akár a reneszánsz mesterek, s ez megfelelt a művészetről alkotott felfogásának. Életrajzi adatok Erdey Dezső 1902. augusztus 22-én Istvánföldén született, gyermekéveit Temerinben töltötte, ahol apja a vasútnál mint állomásfőnök teljesített szolgálatot. Később a család Szegedre költözött, s 1919. májusában itt kezdte meg művészeti tanulmányait a Művészeti Szabadiskolában. Valójában festőként kezdte, de kubista szemléletű képeiben Gergely Sándor felfedezte a plasztikai erőt, s tanítványát a szobrászat felé irányította. A következő évben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Radnai Béla osztályába került, akinek halála után Szentgyörgyi István lett a tanára. Igazi mesterének Szentgyörgyit tartotta, akinek minden tekintetben sokat köszönhetett, önálló műtermet biztosított, ösztöndíjat szerzett számára. Egy 263