A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Varga É. Teréz: Szívvel, lélekkel, becsülettel. Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ”

Élénken működött a zenei élet, a kultúra a város érdeklődésének centrumában volt. Felkarolták a múzeumot, a műemlékvédelmet. 1986-ban még működött a Műemléki Albizottság, amely akkoriban annyira népszerű volt. Tóth Sándor a városi tanács elnökhelyettese soproni tanulmányi kirándulást szervezett a tagság részére.

35 Kiállítás kiállítást követett, amelyben természetesen Somfainé Pados Máriának is mindig helye volt.

36 Kifogyhatatlan energia szorult ebbe a törékeny asszonyba. Élete végéig rabja volt a kallódó és eltűnő tárgyak, szellemi értékek megmentésének. Pedagógusi tevékenységén kívül önkéntes néprajzi és helytörténeti gyűjtő, pápai lokálpatrióta, műemlékvédő, a honismereti mozgalom aktív résztvevője és nevelőként terjesztője volt. Ilyen irányú pályázatokon dolgozataival rendszeresen indult. A pápai múzeumba 1963-ban adott be először tárgyakat. 1980-ban 201. darabként az utolsót. 1964ben kollégájával a megyei napilap hasábjain keresztül próbálták felhívni a figyelmet Nagy József pápai bábsütő elárvult műhelyének felszerelésére.

37 Közben a háború után született negyedik fiú is iskolába került. Bátyjai már az egyetemek padjait koptatták. 1986-ban így emlékezett erre vissza a férj: „Megrongyoskodtuk a gyermeknevelést. Ebben a családban minden forint fillérekből tevődött össze és minden fizetség kicsinek bizonyult." Egy olyan háztartásban, ahol mind a szülők, mind a gyerekek nemcsak élelmet és ruhát, hanem szellemieket is igényeltek.

38 Somfai János egykori kántortanító létére nem kerülhetett előbbre a hivatali ranglétrán. Amikor Kiss Zoltánné, a Hámán Kató Általános Iskola igazgatója meghalt, helyettesként nem léphetett a helyére, mert nem volt párttag.

39 Nyilván ugyanezeknek volt tulajdonítható, hogy bár többször is felterjesztették megyei kitüntetésre, azt soha nem kapta meg.

40 Sőt 1972-ben egy szégyenteljes eseménynek volt elszenvedője. 1974-ben, nyugalomba vonulása alkalmával, búcsúbeszédében így emlékezett vissza erre: „ Mindig a harmóniára vágytam. Irtóztam a hangos vitáktól, mégis ebben az iskolában, kartárs részéről ért olyan hátbadöfés, amelyet igen nehezen vészeltem át.[...] A Népszabadság cikke bátorított fel arra, hogy az évi úttörő munkatervvel kapcsolatban felvessek egy gondolatot. Lényegében ugyanazt mondtam, amit Losonczi Pál székesfehérvári beszédében. Ezt kiforgatva adta tovább feljelentőm, aki megőrizhette névtelenségét. A szégyenteljes rendőrségi feljelentés ürügyét az „Éljen augusztus 20, az alkotmány, az új kenyér és Szent István király ünnepe" tartalmú mondat képezte. A beszéd további részében említést tett arról, hogy fia, Balázs az ELTE hallgatójaként magasrangú örmény és moldovai küldöttséget kísért tolmácsként magyar felsőoktatási intézményekbe. Az örmény küldött emlékül egy vörösréz domborművű ikon másolatot ajándékozott neki. Az emléktárgyon egy kódexből kilépett szent, a VII. században élt Komitász katholikosz, az örmény egyházi himnuszköltészet kiemelkedő alakja látható kereszttel, gyertyával. „Az örmény emberek büszkék ősi kultúrájukra és nem vetítenek vissza követelményeket a múltba. Tanulhatnánk tőlük!"

41 Pados Mária 1970-ig tanított rajzot, gyakorlati foglalkozást, vezetett honismereti szakkört a Hámán Kató Általános Iskolában. Nyugalomba vonulása alkalmából nem kapott jubileumi jutalmat, azzal az indokkal, hogy nem volt meg a 30 évnyi munkaviszonya. (Mintha ő tehetett volna erről!) Köszönet, jó szó helyett pökhendiséget kapott. Férje 1974-ig volt az iskola igazgatóhelyettese. Nyugalomba vonulása után mindig talált magának elfoglaltságot. A Türr és az Acsády kivételével valamennyi középiskolában tanított helyettesként, egy ideig korrepetált is.

42 Munkája mellett sokáig kántorkodott a bencés templomban és a kórházi kápolnában is.

43 Közben a négy fiú már kikerült a családi fészekből, mindannyian a szülők legdrágább örökségével, a becsületes, jószándékú ember és a tudás iránt érzett ernyedetlen tisztelettel.

44 György villamosmérnök, János vegyészmérnök, András építőmérnök lett. A szülők hivatását a legkisebbikük Balázs örökölte. Ő történelem, levéltár, orosz-szakon szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Veszprém Megyei Levéltárban kezdett el dolgozni, s napjainkban is ott igazgatóhelyettes. A Somfai házaspár a nyugdíjas éveiben is tevékeny maradt. Mária fáradhatatlanul gyűjtötte a régi értékeket, kutatott, jegyzetelt, magnófelvételeket készített. Tárgyait a Pápai Esterházy Múzeum, dolgozatait a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, valamint a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár őrzi. 1979-ben a „Veszprém Megyéért" kitüntető jelvény arany fokozatát kapta a Hazafias Népfront Pápai Bizottságának felterjesztésére helytörténeti és néprajzi munkássága elismeréséért.

45 Közben művészeti munkássága is kiteljesedett. Rangos kiállításai voltak. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galéria is vásárolt képeiből. Neves szakemberek, többek között Szíj Béla művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője is elismeréssel nyilatkozott alkotásairól.

46 Mint ahogy mindenben, ebben is társ volt a férj, tanácsokat adott, segített, szerkesztett a saját munkája mellett. Munkával telve jöttek, mentek az évek. Közben nagyra nőttek az unokák, ők is sok317