A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Varga É. Teréz: Szívvel, lélekkel, becsülettel. Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ”

Élénken működött a zenei élet, a kultúra a város érdeklődésének centrumában volt. Felkarolták a mú­zeumot, a műemlékvédelmet. 1986-ban még mű­ködött a Műemléki Albizottság, amely akkoriban annyira népszerű volt. Tóth Sándor a városi tanács elnökhelyettese soproni tanulmányi kirándulást szer­vezett a tagság részére. 35 Kiállítás kiállítást követett, amelyben természetesen Somfainé Pados Máriának is mindig helye volt. 36 Kifogyhatatlan energia szorult ebbe a törékeny asszonyba. Élete végéig rabja volt a kallódó és eltűnő tárgyak, szellemi értékek meg­mentésének. Pedagógusi tevékenységén kívül ön­kéntes néprajzi és helytörténeti gyűjtő, pápai lokál­patrióta, műemlékvédő, a honismereti mozgalom aktív résztvevője és nevelőként terjesztője volt. Ilyen irányú pályázatokon dolgozataival rendszeresen in­dult. A pápai múzeumba 1963-ban adott be először tárgyakat. 1980-ban 201. darabként az utolsót. 1964­ben kollégájával a megyei napilap hasábjain keresztül próbálták felhívni a figyelmet Nagy József pápai báb­sütő elárvult műhelyének felszerelésére. 37 Közben a háború után született negyedik fiú is is­kolába került. Bátyjai már az egyetemek padjait kop­tatták. 1986-ban így emlékezett erre vissza a férj: „Megrongyoskodtuk a gyermeknevelést. Ebben a családban minden forint fillérekből tevődött össze és minden fizetség kicsinek bizonyult." Egy olyan háztartásban, ahol mind a szülők, mind a gyerekek nemcsak élelmet és ruhát, hanem szellemieket is igé­nyeltek. 38 Somfai János egykori kántortanító létére nem kerül­hetett előbbre a hivatali ranglétrán. Amikor Kiss Zol­tánné, a Hámán Kató Általános Iskola igazgatója meghalt, helyettesként nem léphetett a helyére, mert nem volt párttag. 39 Nyilván ugyanezeknek volt tulajdo­nítható, hogy bár többször is felterjesztették megyei kitüntetésre, azt soha nem kapta meg. 40 Sőt 1972-ben egy szégyenteljes eseménynek volt elszenvedője. 1974-ben, nyugalomba vonulása alkalmával, búcsúbe­szédében így emlékezett vissza erre: „ Mindig a harmóniára vágytam. Irtóztam a hangos vitáktól, mégis ebben az iskolában, kartárs részéről ért olyan hátbadöfés, amelyet igen nehezen vészeltem át.[...] A Népszabadság cikke bátorított fel arra, hogy az évi úttörő munkatervvel kapcsolatban felvessek egy gondolatot. Lényegében ugyanazt mondtam, amit Losonczi Pál székesfehérvári beszédében. Ezt kiforgatva adta tovább feljelentőm, aki megőrizhette névtelenségét. A szégyenteljes rendőrségi feljelentés ürügyét az „Éljen augusztus 20, az alkotmány, az új kenyér és Szent István király ünnepe" tartalmú mondat képezte. A beszéd további részében említést tett arról, hogy fia, Balázs az ELTE hallgatójaként magasrangú örmény és moldovai küldöttséget kísért tolmácsként magyar felsőoktatási intézményekbe. Az örmény kül­dött emlékül egy vörösréz domborművű ikon máso­latot ajándékozott neki. Az emléktárgyon egy kódex­ből kilépett szent, a VII. században élt Komitász katholikosz, az örmény egyházi himnuszköltészet kiemelkedő alakja látható kereszttel, gyertyával. „Az örmény emberek büszkék ősi kultúrájukra és nem vetítenek vissza követelményeket a múltba. Tanulhat­nánk tőlük!" 41 Pados Mária 1970-ig tanított rajzot, gyakorlati fog­lalkozást, vezetett honismereti szakkört a Hámán Kató Általános Iskolában. Nyugalomba vonulása alkalmából nem kapott jubileumi jutalmat, azzal az indokkal, hogy nem volt meg a 30 évnyi munkaviszonya. (Mintha ő tehetett volna erről!) Köszönet, jó szó helyett pök­hendiséget kapott. Férje 1974-ig volt az iskola igazgatóhelyettese. Nyugalomba vonulása után mindig talált magának elfoglaltságot. A Türr és az Acsády kivételével vala­mennyi középiskolában tanított helyettesként, egy ideig korrepetált is. 42 Munkája mellett sokáig kántorkodott a bencés templomban és a kórházi kápolnában is. 43 Közben a négy fiú már kikerült a családi fészekből, mindannyian a szülők legdrágább örökségével, a be­csületes, jószándékú ember és a tudás iránt érzett ernyedetlen tisztelettel. 44 György villamosmérnök, János vegyészmérnök, András építőmérnök lett. A szülők hivatását a legkisebbikük Balázs örökölte. Ő történelem, levéltár, orosz-szakon szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Veszprém Megyei Levéltárban kezdett el dolgozni, s napjainkban is ott igazgatóhelyettes. A Somfai házaspár a nyugdíjas éveiben is tevékeny maradt. Mária fáradhatatlanul gyűjtötte a régi értékeket, kutatott, jegyzetelt, magnófelvételeket készített. Tár­gyait a Pápai Esterházy Múzeum, dolgozatait a veszp­rémi Laczkó Dezső Múzeum, valamint a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár őrzi. 1979-ben a „Veszprém Megyéért" kitüntető jelvény arany fokozatát kapta a Hazafias Népfront Pápai Bizottságának felterjesztésére helytörténeti és néprajzi munkássága elismeréséért. 45 Közben művészeti munkássága is kiteljesedett. Ran­gos kiállításai voltak. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galéria is vásárolt képeiből. Neves szakemberek, többek között Szíj Béla művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője is elismeréssel nyi­latkozott alkotásairól. 46 Mint ahogy mindenben, ebben is társ volt a férj, tanácsokat adott, segített, szerkesztett a saját munkája mellett. Munkával telve jöttek, mentek az évek. Közben nagyra nőttek az unokák, ők is sok­317

Next

/
Oldalképek
Tartalom