A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Varga É. Teréz: Szívvel, lélekkel, becsülettel. Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ”

VARGA ÉVA TERÉZ SZÍVVEL, LÉLEKKEL, BECSÜLETTEL Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ" Az alcímben szereplő fél mondatot Lakatos József bakonybéli dédapám szokta emlegetni az 1960-as évek elején Somfaiakat szóba hozva. Az azóta eltelt több, mint négy évtized még inkább alátámasztotta az állítás igazát. Somfainé Pados Mária és Somfai János 16 évnyi falusi szolgálat után, erejük teljében váltak meg a bakonybéli iskolától,

1 több évtizedes munka és alkotás követte még ezt Pápán. A kezdetektől Pados Mária 1912. március 16-án Pápán született, római katolikus iparoscsaládban. Édesapja megbecsült kőművesmester volt.

2 Az Alsóváros Sárkány utcai

3 családi házában vele együtt öt gyermek nevelkedett. Mária a rajzolás, festés iránti tehetségét anyai ágon örökölte. Távolabbi családjába tartozik a híres festőművész Edvi Illés Aladár és rokona Mohos Piroska, aki San Franciscóban lett sikeres festő.

4 Mind népesebb számú utódai között is feltűnően sok a rajztehetség és a művészi adottság.

5 Unokái közül Zsuzsanna Budapesten rajztanár, s a Veszprémben élő Laura is rajztehetség. A polgári iskola elvégzése után a híres Ranolder Intézetben folytatta tanulmányait. Erre az időszakra így emlékezett vissza 1988-ban: „Már polgári iskolás koromban sokat rajzoltatott, másoltatott osztályfőnököm saját gyűjteménye számára. A pápai Ranolder Intézetben Florkievics Ágnes irgalmas nővér rajztanár hamar felfigyelt rám. Ingyenesen járhattam a szakkörébe. Külön munkákkal bízott meg, iskolai ünnepségek alkalmával élőképhez háttereket festettem, meghívókat, albumokat készítettem. A 120 képzős növendék közül engem tett első helyre. Festményeimet a rajzterem üvegfalú szekrényeibe rakta ki. Osztálytársaim körém gyűltek, azt másolták, amit én rajzoltam. Sokszor segítettem nekik."

6 A festés, rajzolás mellett ugyancsak nagyon fontos volt számára a tanítás: „Mióta az eszem tudom, tanító akartam lenni."- vallottamáridősödő fejjel. Udvarukon sámlikra, fatuskókra ültek a nálánál nagyobbacska gyerekek, föl-alá járt közöttük, „tanította" őket, ahogy nevelőitől látta.

7 E lelkesedése vezette a polgári iskola után a Ranolder Intézetbe. Ott nagy energiával vette az akadályokat. A tanulás, művészeti munka mellett még arra is volt ereje, hogy A Mi Világunk című önképzőköri folyóirat szerkesztésében is részt vegyen. Végzősként, ötödéves korában így szólt a lap hasábjain társaihoz: „Hív, szólít a pálya. Tanítónők leszünk, a magyarság apostolai. Reménységét bízza ránk a haza és tüzeslelkű, áldozatra kész ifjúságot vár tőlünk. Meg akarunk felelni!" Ez a lelkesedés vezette a magánéletében: tanító volt az iskola falain kívül is. Czirók Viktória, egykori tanítványának lánya családtagjainak elbeszéléséből így eleveníti fel az egyik megható történetet: „Pados Mária csitri lány korában polgári iskolai magánvizsgára készítette föl a szomszédék még csitribb lányát, aki később az édesanyám lett. Barátságból, jószomszédi akcióban. Cserébe Eszter nagymamám csinos ruhákat varrt neki, a kor illedelmes stílusában, hogy a tanítónövendék ne valljon szégyent iskolatársai előtt ilyen téren se. Észrevétlenül, mindig tanított anélkül, hogy kioktatásnak látszott volna tapasztalatai felidézése, véleménye hangoztatása."

8 Elrepültek a diákévek. Hiába volt akarat, hivatástudat, lelkesedés, a frissen végzett, tehetséges tanítónő nem kellett sehova. Kezdőként a harmincas évek nyolcezer állástalan pedagógusának táborába került, meg kellett alkudnia a körülményekkel. Bármennyire is vonzotta a vonalak, formák, színek világa, nem tanulhatott tovább. Ezekben az években mint szellemi szükségmunkás, a Városi Szegényügyi irodába járt, magántanulókat és gyenge diákokat tanított. Egy évet a Hatvani uradalom Mezőtúr Puszta-kúria tanyáján házitanítóskodott, az intéző lányait oktatta. Hazatérve újra szellemi szükségmunkás lett. A hivatali munka mellett énekkarba, könyvtárakba, francia nyelvórákra járt.

9 313