A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Schleicher Vera: „Kakukktojás” tárgyak a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

SCHLEICHER VERA „KAKUKKTOJÁS" TÁRGYAK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉBEN Áttekintésemben a Néprajzi Gyűjtemény ismertetésének és elemzésének előmunkálatait kívánom folytatni egy újabb tárgycsoport számbavételével. Bár minden muzeális intézmény megfogalmazza a maga célkitűzéseit és kijelöli gyűjtőterülete határait, a gyűjtemény gyarapítása nem csupán aktív formában - tehát e rögzített paramétereknek megfelelően - történik, hanem ún. passzív módokon is. Ennek következtében óhatatlanul bekövetkezik, hogy a múzeumi, illetve gyűjteményi célkitűzések szempontjából indifferens műtárgyak is bekerülnek a raktárba és a nyilvántartásba. Tekintettel a társadalmi és egyéni használatból kikerülő tárgyak muzealizálási folyamatának összetettségére és esetlegességeire, ez a jelenség lényegében abban (az ideális, s aligha gyakori) esetben is természetesnek tekinthető, ha az adott intézmény célkitűzései és gyűjtőterületének határai fennállása kezdetétől fogva változatlanok. „Csaknem minden gyűjteményben találhatók olyan tárgyak, amelyek tulajdonképpen nem tartoznak oda" — ismeri el a múzeumi gyűjteményi terv készítéséhez összeállított segédlet, amely azonban e gyűjteményre irányuló kritikai szemlélet érvényességét inkább a jövőbeni feladatok meghatározására, s nem kifejezetten a tárgyak történetének elemzésére terjeszti ki.

1 Úgy tűnik azonban, hogy a „nem oda tartozó" tárgyak körének már puszta kijelölése sem oldható meg a tárgyak múzeumon kívüli, majd a múzeumon belüli történetének, a velük kapcsolatos szándékoknak és tudományos elvárásoknak a feltárása nélkül. így a továbbiakban erre teszek kísérletet, azzal a céllal, hogy megközelítőleg pontos jegyzéket közöljek mindazokról a műtárgyakról, amelyek a gyűjtemény mai szerkezetében „kakukktojásnak" tekinthetők.

2 Ezek a tárgyak alapvetően két csoportot alkotnak. Az egyik csoport a megye története és népi kultúrája szempontjából lényegében értelmezhetetlen tárgyak körét jelenti. A másik tárgycsoport ezzel szemben azokat a darabokat öleli fel, amelyek ugyan a múzeum célkitűzéseinek értelmében fontos és jól meghatározható helyet foglalnak el a gyűjteményben, de amelyek történeti kontextusukból eredően (pl. eredeti készítési / használati hely, stílus stb.) a múzeumon belül más gyűjtemények, illetve más muzeális intézmények érdeklődésére is számot tarthatnak, s így számbavételük semmiképpen nem tűnik haszontalannak. „Fo célunk lévén csak Veszprémmegye, különösen a Bakony és a veszprémi Balatonfelvidék természeti viszonyainak és emberi kultúrájának szemléleti tárgyait egységes képbe foglalva felmutatni " - olvashatjuk a múzeum egyik korai hitvallásában, amely a néprajzi tár tekintetében további szempontokkal is kiegészült: „ a néprajzi osztály elsősorban a vármegye ősi magyarságának életviszonyait iparkodik a begyűjtött tárgyi emlékekkel megvilágítani. Ezt a kultúrképet a népies művészkedés termékeinek (hímzések, faragványok) gazdag sorozata teszi változatossá"

3 Bár a megyehatár e kinyilatkoztatás óta több ízben is módosult, s az „ősi magyarság" mellé egyenrangú kutatási tárgyként felsorakoztak a megyében élő nemzetiségek is, az intézmény megyei jellegéből adódóan a gyűjtőterület fogalmi (a mindenkori Veszprém megye) értelemben a mai napig változatlan maradt. A „kakukktojás" tárgyak körének kijelölésekor tehát ez szolgált kiindulópontként. A tárgy „származásának" meghatározásához a használat, a készítés valamint a gyűjtés helyét vettem figyelembe - ez utóbbit csak abban az esetben, ha a másik két adat egyértelműen megyén kívüli tárgyra utal, vagy éppen azok hiánya veti fel ennek gyanúját. Ezen adatok figyelembevételével a múzeum mai gyűjtőterületén kívülről származó „klasszikus" néprajzi tárgyak száma 883, azaz az összes beleltározott tétel mintegy 3%-a. E tárgymennyiségnek mintegy a hatodát (208 db) alkotják azok a darabok, amelyeknek származási helye hosszabb vagy rövidebb időszakig Veszprém megye közigazgatási területéhez tartozott, s ebben időszakban szerzeményezésük általában programszerűen történt. (A megyehatárok változására több ízben is sor került az elmúlt száz évben, a legtöbb - gyűjteményünkben tárgyakkal képviselt, s ma valamely szomszédos megyéhez tartozó - települést 1950-ben csatolták el.) 297