A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Ács Anna: Móricz Zsigmond országjárásának veszprémi és balatonkenesei állomásai

Egész felháborodtam rajta. A jegyző mentegette s vádolta egyben a falut: - A szomszédban van egy gyár, ott ha félévet bent töltött már egy polgár, megkeres 100 pengőt egy hónapban. Mért hajtsa magát még a mezőn is. Nincs neki arra szüksége. Százhatvan pengőből családostól együtt megél, még az asszonyoknak sem kell dolgozni. De van, aki háromszáz pengőt is megkeres. Még csirkét se termelnek, pedig itt nincs annyi csirke, amit pesti áron felül ne lehetne eladni. A Balaton környékének saját külön magyar problémája a váratlanul, előre ki nem számíthatóan s bőségesen felgyűlt pénz. Arra átmeneti időt kell adni, hogy ehhez a túlbő pénzhez hozzá szokjon a földműves. Erre generációk kellenek. Most ugyanis az történik, hogy igényeik nincsenek, minden pengő ingyen jön, túlzás és többlet. Egyelőre valósággal kipihenik az évezredes fáradalmakat. Csak a későbbi generációk fognak beleszokni a változott állapotokba. Egy marék kalászt leszakítottam. Huszonegy szál együtt nincsen egy igazi búzafejet érő.

36 A Balaton A Balaton elegáns színes krétaárnyalatokban fekszik. A reggel párás; túlsó part nem látszik; éggel összeolvad. A zöld víz fölött még lazább az égkék, rajta fehér bodor felhők; lemosódnak a párafüggöny mélyébe. Keményebb kék hegysor, szintén feloldódik a köröskörül csobogó lágy színekbe. Ekkora szemkápráztatás! Két három vitorláscsónak féllepkenyárnyán kívül semmi jele, hogy az ember az ura. Órákig nézem, nézem, legcsekélyebb nyoma sincs, hogy az ember hasznát is veszi: a magyar. Ekkora tenger s a hal szereti... Mennyi halat lehetne benne kitenyészteni... A magyar hajdan halász-vadásznép volt, ma már nem is szereti a halat. Nem is ismeri. A mai generációk nem is látnak halat. S millió asztalon lehetne balatoni halat tálalni. De mi megelégszünk azzal, hogy - szép. Olyan urak vagyunk, hogy üres Balatont, kopár Hortobágyot tudunk tartani, csupán csak hogy elhenceghessünk vele, milyen szép! Kenése, 1940. július 11. mzs" Móricz e két írásában valóban ébreszteni akart, felébreszteni a magyar nép lelkét, felelősen cselekvésre bírni. Bár Kenésén nem lakott a népnél, de paplakban sem, mint szatmári útjain és a jegyző otthonában sem sikerült megszállnia, mégis láttatni tudta egy kőnkét példa és a jegyzőtől kapott információk alapján a kenései parasztság valóságos helyzetét. A szokatlan helyzetet is előnyére tudta fordítani: a Natkay szállodában is korán ébredt, hajnalban baromfit hívogató monoton női hang szűrődött be szobája ablakán. Ablaka egy parasztudvarra nyílt, s Móricz képes volt hajnali négy órától öt órán át végigkövetni az ottani történéseket. Az író tökéletesen érzékelteti az elétáruló látványt, a parasztudvar százéves mozdulatlanságát, rendezetlenségét. A szituáció és az alakok rajza is szemléletes, megelevenítő erejű, magával sodró. A megfigyelt népi alakok nem anekdotafigurák számára, hanem ösztöneikből eredendően esendőek, mint a korabeli magyar valóság. Típust ábrázolt mélyen és gazdagon, a parasztság gazdagodó rétegének jellemző jegyeit, alapvető tendenciáit tárta elénk. Jellemkibontása egy pillanatra sem öncélú, hanem tudatosan építkező. Móricz nem falusi idillt írt meg, pedig a történet eleje ezt sugallaná. Nem néprajzi érdekességként számolt be hűen, naturalisztikusan a látottakról, a részletprecizitás nála nem öncélú dekorativ elemek halmaza. Színei nyersek és vadak, reális tárgyi képet fest. A lassú sűrítés írói módszerét alkalmazva néhány óra tapasztalatait rögzíti. írásaiban alig van történés és mégis drámai erejűek. Jegyzetéből kitűnik, hogy a paraszti élet problémái izgatták, a kialakult helyzet okai, miértjei érdekelték felelősen gondolkozó, elkötelezett íróként. A valóság illúziótlan rajzát volt képes adni kemény látással, csontig hatoló kritikával, sorain átütő állásfoglalással. Szűk metszetű, kis kört felölelő történeteit nem hegyezte csattanóra, de azok mégis lezártak, kellő távlatról tanúskodóak. Glosszája egy konkrét probléma, a Balaton halászati kihasználatlansága kibontásával válik az egész magyarságra érvényes tematikájúvá. A rövid írás megcsillogtatja Móricz festőiségre hajló írói erényeit is. Bevezető mondatai szinte költői impressziók, amelyek hangulati elemekként mintegy előkészítik a glossza szigorú társadalomkritikai mondandóját s feszültséget teremtenek az öncélúan szép és társadalmilag hasznos között. Móricz balatonkenesei írásai azonban alapvetően egy gyors tollú újságíró művei, aki zsurnalisztaként nem elsősorban a maradandóság, hanem az aktuális társadalmi gondok igézetében dolgozott. Jegyzete és glosszája mégis bizonyság arra nézve, hogy az író rövid balatoni látogatása is maradandó élményekkel szolgált, mert figyelő és felelős szemmel volt képes nézni és egyedi tapasztalait általános érvényű, súlyos problematikájú írásokba tudta önteni a politikai tisztánlátás páratlan képességével. 292