A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Ács Anna: Móricz Zsigmond országjárásának veszprémi és balatonkenesei állomásai
kis iskolai ünnepély keretéből a nyilvánosság elé. Ott volt a vármegye főispánja, bizonyságot tehet, hogy így hangzottak el, s ezt azért kell tudomásul venni, hogy az egész országban, a legeldugottabb helyeken is így szólalnak ma meg a fiatal paraszt lelkek. Soha többet nem lehet már ezekkel úgy állani szemben, ahogy műveletlen, tanulatlan, gondolkodáskoz nem szokott őseikkel. Ezekkel a fiatalokkal már nem faluszónokot nevel az élet, hogy minden faluban legyen egy-egy vezetőgazda, aki a képviselő urat fogadni tudja, ha ellátogat errefelé: ezek már faluvezetők. A falu szellemi vezetői. Ezek már lélek szerint való képviselői a falu és az osztály érdekeinek. Ezekkel le kell ülni egy asztal mellé s megtárgyalni a problémákat." S érdemes idéznünk a cikk utolsó mondatát, amely a veszprémi népfőiskola záróünnepélyének általános érvényűvé emelt tanulságát fogalmazza meg: „A nép tanulni akar, de nem a tudományokra való kíváncsiságból, hanem azért, hogy megtanulja, hogy javíthat a sorsán." 20 A Kenései jegyzetek dilemmái A Veszprém megye irodalmi hagyományai című topográfia a Balatonkenese címszónál arról tájékoztat, hogy Móricz Zsigmond az 1930-as években Németh László vendégeként járt a településen és ott írta kenései jegyzeteit. A szűkszavú információt még kiegészíti azzal, hogy a látogatás alkalmával fénykép is készült róla az íróbarát családja körében 21 . A kutatás innen indult ki, s nehezen vezetett eredményre. Móricznak nincsen Kenési jegyzetek című írása, ellenben a Kelet Népe című folyóiratában Országjárás cím alatt olvashatunk kenései látogatása élményeiről. Ez a cikke a lap 1940. augusztus 1-i számában jelent meg, 22 s bár számontartja a Móriczszakirodalom, de jórészt csak a bevezető részt idézi és elemzi 23 . Móricz rendkívül hatásos mondattal indít: „A magyar nép lelke alszik. Századokon keresztül ahhoz szokott hozzá, hogy neki semmi nem szabad. Nem szabad megmozdulnia, nem szabad a saját életén javítani, semmi joga, semmi lehetősége. Politikailag semmi." Majd történelmi példákon keresztül érzékelteti, milyen „iskolákon ment keresztül a magyar jobbágy", amely máig kihatóan formálta, deformálta mentalitását. Elgondolkodtató, politikai felelősségre ébresztő publicisztikáját így zárja: „Fenntartom három pontomat a magyar életről: A magyar embernek három hibája van: 1. Nem tud számolni. 2. Nem akar felelősséget vállalni. 3. Rettenetesen boldog tud lenni mindaddig, míg csak a ház nem ég a feje fölött. Kétségbeesetten járom az országot s várom az új élet, az új szellem, az új cselekvés megindulását: új Európának új magyarokra van szüksége. A magyar nép lelke alszik, de él. S ne felejtsük el, hogy a leghosszabb álom után is - egy pillanat alatt történeki az ébredés." 24 S a bevezető után következnek az országjárás tapasztalatai Jegyzetek címszó alatt. Közülük elsőként az az írás, amit Balatoni fürdő címmel illetett. Ugyan helymegjelölés nem szerepel benne, olvastán mégis egyértelművé válik, ez a Kenései jegyzetként aposztrofált cikke. Állításunkat igazolandó, a kenései majd ceglédi és lovasberényi jegyzet közé beillesztve a második lapon A Balaton címmel glosszát olvashatunk 25 . A rövid írás - amelyet egyáltalán nem ismer Veszprém megye irodalmi topográfiája - alatt a keletkezés helye és ideje: Kenése, 1940. július 11. és az mzs monogram. Nyilván ugyanekkor készült a Balatoni fürdő című jegyzete is. Tehát pontosítható a cím és a korábbi, az 1930-as évekbeli datálás. Időközben egy újabb dokumentum felbukkanásával fény derült Móricz 1940. évi kenései látogatásának körülményeire is. A balatonfüredi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Elek Miklós hívta fel a figyelmemet egy Zákonyi Ferenchez címzett levélre, amely Móricz ezen utazásának tényeit taglalja a történeti hűség érdekében. A levelet Kardoss Béla, Balatonkenese egykori jegyzője írta barátjához Budapest-Rákos-ligetről 1982. február 14-én. Kardoss a Történeti emlékek Veszprém vármegyében című könyv olvastán ragadott tollat. Ugyanis ebben a kiadványban, amelynek szerkesztőbizottsági tagjai között szerepelt Zákonyi Ferenc, hibás adatokat fedezett fel Móricz balatonkenesei látogatására vonatkozóan. Sajnos Zákonyi válaszlevele nem maradt fenn, Kardossé viszont megőrződött a balatonfüredi Helytörténeti Gyűjteményben, amely Zákonyi halála után a jeles közéleti férfiú, helytörténeti kutató hagyatékával, az ún. Zákonyi különgyűjteménnyel gyarapodott 26 . Lássuk akkor a tényeket: Móricz Zsigmond 1940. nyarán július 10-én érkezett Balatonkenesére. Váratlanul utazott, szándékáról sem az akkortájt Kenésén nyaraló Németh Lászlóékat, sem Kardoss Bélát nem értesítette. Az esti vonatról szállt le, s nem közvetlenül Budapestről, hanem Várpalotáról jött Kenésére. A vonatnál hotelszolgák várták a potenciális vendégeket. Az egyik rögtön „le is csapott" az íróra, aki azonnal megkérdezte tőle, hol laknak Kardoss jegyzőék. A vendéghalászó hotelszolga azt válaszolta: „ismeretlenek itt, de tessék hozzánk jönni". Móricz nyilván fáradtan, a hazug válaszba beletörődve a hotelszolgával Natkay Zsigmondné vendéglős-szállodás szállodájába ment, hogy mielőbb megpihenhessen. Özv. Natkayné korszerűnek számí289
