A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika
igaza, aki a rutakoszorút egyszerűen egy levelekkel díszített harántpólyának tartotta. Hambrecht német kutató szerint a rutás pajzs legkorábbi korrekt színes ábrázolása a Balduineum-bó\, VII. Henrik német-római császár (1308-1313) római utazásának 1340 táján keletkezett leírásából ismert. A Wettinek Wittenberg és a választófejedelmi méltóság megszerzésével (1423) vették át a rutás címert. A későbbiekben 1918-ig mindig része volt a Wettin család különböző ágai által birtokolt kisebb-nagyobb szász fejedelemségek, államalakulatok címerének, illetve Szászország mint tartomány, szövetségi állam 1918 utáni címerének is. 77 (22. ábra) A rutakoszorú helyet kapott a kommunális heraldikában is. Megtalálható Anhalt, Beizig, Bernburg, Bitterfeld, Dessau, Guben (Wilhelm-Pieck- Stadt), Güsten, Harzgerode, Kemberg, Lempertshausen, Niemegk, Ostheim v.d. Rhön, Ottendorf, Trebsen, Wittenberg és Zerbst címereiben. A ballenstädti pólya pedig Ballenstedt, Coswig i. Anhalt és Lengenfeld 78 címereiben. 79 A szász választófejedelmi méltóság és marsaili hivatal címere: Eike von Repgow Sachsenspiegel-jéhen ( 1220/1235 körül) a szász herceg már Erzmarschall-ként szerepelt. 1423-ban pedig Szász-Wittenberg hercegséggel együtt a választófejedelmi tisztség is a Wettin családé lett. A két egymást keresztező kard a birodalmi hadsereg fővezéri tisztére utal. Az aszkani Wittenberg házból elsőként Wenzel választófejedelem (1370-1388) használta ezt a címert. 80 (23. ábra) Egy nagyjából 1500 és 1550 között vezetett szász címeralbum ábrája szerint, ezen a címeren szembenéző arany koronás pántossisak látható, a sisakdísz feketével és ezüsttel vágott bölényszarvpár, a szarvak külső oldalain öt-öt feketével és ezüsttel vágott zászlóval. Sisaktakaró: ezüst-fekete. 81 A felségjogok (regáliák) címere: A felségjogok legkorábbi definícióját az V. Henrik császár (1106-1125) és II. Paszkálisz pápa (10991118) között kötött konkordátumban (1111) találjuk. Általában az uralkodóknak a hercegségek, grófságok, városok feletti uralmára, a pénz-, vám- és piacjogok birtoklására és a bíráskodásra kiterjedő jogait értjük alatta. A XVI-XVII. század államjogi irodalma már nagyobb- (regalia maiora) és kisebb (regalia minora) felségjogokat különböztetett meg. A nagyobb felségjogokhoz sorolták az általános és magasabb felségjogokat, a kisebbekhez a gazdasági vonatkozásúakat (pénz-, vám- fedezet-, vadászat-, hegy(bányászat)-, só-, piac- és zsidó-regáliák). A birodalmi hercegek hűbérbirtokuk elfoglalásakor, territóriumaikba való beiktatásukkor régen egy vörös színű, u.n. vérzászlót kaptak, amely az élet és halál feletti bíráskodásuk jogára utalt. Ennek a vérzászlónak a színére megy vissza a címer zászló- vagy regaliapajzsa (Bannschild, Regalien), amelyet a szász választók 1477-től használtak, kezdetben ezüst és vörös színben. Alhatatos János választófejedelem (1525-1532) elhagyta az ezüst mezőt, ettől kezdve csak a vöröset használták. Csak igen kevés fejedelem élt vele. A szász választón kívül 1535től a brandenburgi választófejedelem, majd 1556-tól Anhalt. 82 1744-ben VII. Károly császár (1711-1740) a Hohenlohe-Waldenburg hercegeknek is engedélyezte a zászlópajzsot. Az újkori heraldikában előfordult, hogy a vörös mezőt damaszkolták, de ennek nem volt heraldikai jelentősége, egyedül az egységes vörös felület élénkítését szolgálta. 83 (24. ábra) Altenburg Grófság címere: Altenburg régi várgrófjai a XII. század második felétől a Leisnig grófok voltak. Ők egy 1253-as pecsétlenyomat szerint, ekkor már rózsát használtak címerként. Hugo Ströhl osztrák heraldikus (1851-1919) szerint a Wettinek közül III. Vilmos használta először ezt a címert. Ernő szász választófejedelem (14641486) pecsétjén 1477-től szerepelt. Később igénycímerként valamennyi Wettin használta. Újabb időkben az eredetileg hatszirmú rózsának ötszirmú változata terjedt el. 84 (25. ábra) Az altenburgi rózsa bekerült Shaumburg-Lippe Hercegség 1890-es címerébe is. 85 Brehna Grófság címere: A címerkép blazonírozása a különböző szerzőknél vitatott, illetve eltérő. Előfordul szarvasbogár olló (Schröterhorn), áttört szív (gebrochenes Herz), szarvasagancs (Hirschgeweih), tavirózsa/vizililiom levél (Seeblätter), láng (Flamme), kardhüvely vasalása, koptatója (Ortband). A francia heraldika, amelynek terminológiája erősen kötődik az eredeti címerszervezethez, a hasonló alakzatot „bouterolle"-nek nevezi. Ez nem más mint az Ortband. 86 Gritzner a XIII. század közepéről eredeztette ezt a címert. A Wettinek közül elsőként V (Jámbor) Frigyes választó használta. A rutakoszorúval és a szász lóval együtt a savoyai hercegek is felvették címerükbe. A Seebach bárók szintén használták, mint beszélő címert. 155
