A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

RAINER PAL - S. LACKOVITS EMŐKE EGY CÍMEREKKEL DÍSZÍTETT XVII. SZÁZADI FALÁDIKA A tanulmányunk tárgyát képező műtárgy kerek száz esztendővel ezelőtt, a Veszprémben élő özvegy Koszkorszky Edéné

1 letétjeként került a Veszprémvármegyei (jelenleg Laczkó Dezső) Múzeum gyűjteményébe, ahol azt Laczkó Dezső piarista gimnáziumi tanár, múzeumigazgató 1905. február 14-én, 978. szám alatt leltározta be, a sommás „czímerfaragványokkal díszített faszekrényke" megjegyzéssel.

2 Az 1966-os újraleltározás során a műtárgy az Iparművészeti Gyűjteménybe került, valamivel már hoszszabb leltárkönyvi leírással: ,fa láda domborművesen faragott magas tégla alakú, német birodalmi hercegségek címereivel, fedelének belsejében „Insignia Salvatoris" és a 4 evangélista jelvénye, német, 19. 5z(ázad) w(ásodik) Xele), özv. Kosztorszky (sic!) Edéné 1905, sérült, fedele lejár, vörös bárs(ony) bélésser? Ezen érdekes tárgyra véletlenül figyeltünk fel 2005. márciusában, egy a Numizmatikai Gyűjteménybenfolytatott revízió szünetében, múzeumunk raktárában. A leltárkönyvi bejegyzéseket ekkor még nem ismertük, de felületes szemrevételezés után is látszott, hogy ez egy olyan német későreneszánsz munka, amelyet a császári pár, a német választófejedelmek, valamint Jézus Krisztus címerei díszítenek. (1. ábra)

4 I. A műtárgy leirása A 33 cm hosszú, 16 cm magas és ugyancsak 16 cm széles ládikát diófából

5 faragott lapokból, csapolással és enyvezéssel állították össze. Az egyes oldallapokat, valamint a fedél és alj lapot is tagolt kereteléssel látták el. A rendkívül finom csapolás csak ott látható, ahol ez a ráragasztott szegélyezés letörött és hiányzik. A ládika fedele réz zsanérokon mozog és kis réz zárral bekattantható, de bezárni eredetileg sem lehetett. A ládika tetejének külső oldala: A ládika tetejét egy-egy koszorúval szegélyezett kerek mezőben a Német-Római Szent Birodalom császárának és császárnéjának címere díszíti. Balra (az az heraldikai értelemben

6 jobbra, tehát az előkelőbb helyen) Habsburg

II Ferdinánd(1612-1637) császár címere: a Német-Római Birodalom arannyal

7 fegyverzett

8

, jobb karmában arany markolatú, ezüst pengéjű egyenes kardot, bal karmában arany jogart tartó, gloriolás, fekete kétfejű sasa. A sas két feje között az arany császári korona. A sas mellén négyeit címerpajzs, közepén szívpajzzsal. Az 1. mezőben a Magyar Királyság címere: hasított pajzsban, elől vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, hátul vörös mezőben ezüst kettőskereszt. (Érdekes, hogy az ekkoriban már általános hármashalom itt nem szerepel a címerben.) A 2. mezőben a Cseh Királyság címere: vörös mezőben arany koronás, kétfarkú, jobbraforduló ezüst oroszlán. A 3. mezőben a Spanyol Királyság címere: négyeit pajzs 1. és 4. mezejében Kasztília címere: vörös mezőben kék kapus és kék ablakos arany vár, 2. és 3. mezejében Leon címere: ezüst mezőben jobbraforduló, arany koronás vörös oroszlán. A 4. hasított mezőben elől Ó-Burgundia címere:

9 arany mezőben három kék harántpólya, hátul osztott mezőben, felül Krajna címered ezüst mezőben vörössel fegyverzett kék sas, alul Stájerország címere: zöld mezőben jobbraforduló ezüst oroszlán (párduc). A szívpajzsban az Osztrák Főhercegség címere: vörös mezőben ezüst pólya. Az alappajzson nyitott arany korona. Az alappajzsot a Habsburgok házi rendjének, az Aranygyapjas Rendnek rendi lánca fogja körül, amelyről a pajzstalp közepe alatt a rendjelvény, az arany kosbőr függ. (II. Ferdinánd 1596-óta volt tagja az Aranygyapjas Rendnek.

11

) Jobbra Gonzaga Eleonóra császárné (1598-1655) címere: a császári címer sasával csaknem teljesen megegyező, de kard és jogar nélküli sas, mellén a Gonzaga-ház (Mantua) címere:

12 egy szélesedő végű vörös kereszttel négyeit ezüst címerpajzs, a keresztszárak között egy-egy haránt irányú fekete sas, amelyek közül a két alsó fejjel lefelé helyezkedik el. Az alappajzs keresztszárainak találkozásánál boglárpajzs, két hasí147