A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Mácza Mihály: A komáromi múzeum története (1886–2003)

titkári tisztét is betölti; a történeti gyűjtemény őrévé Szendrey Imre polgári iskolai tanárt, tőle e tisztséget 1903-ban Alapy Gyula megyei levéltáros, 1904-ben pedig Ruisz Gyula, a bábolnai ménesbirtok jószágigazgatója veszi át; a néprajzi gyűjtemény őrévé Bathó Lajos megyei másodaljegyzőt, a természetrajzi gyűjtemény őrévé pedig Bottay Kálmán polgári leányiskolái tanárt. A múzeumot az egyesület a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének felügyelete alá helyezi, amivel szakmai segítséget és rendszeres évi állami segélyezést nyer muzeális tárgyak vásárlására. Gyűjteménye a régészeti ásatások és leletmentések anyagával is gyarapodik. Az ásatásokat Weszelovszky János vezeti, aki 1899 nyarán részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum első régészeti tanfolyamán. Egy képzőművészeti gyűjtemény létrehozása céljából az egyesület 1906-tól tudatosan gyűjti a képzőművészeti alkotásokat is. Ideiglenesen megoldódik a gyűjtemények elhelyezése. Az egyesület már újjáalakulása évében megkapja a várostól az ún. Esterházy-pavilont, amit Esterházy Miklós gróf építtetett az 1891. évi komáromi gazdasági és iparkiállításhoz, s utána a városnak adományozott. E díszes faépületben nyílik meg 1900. november 18-án a múzeum, a gyűjtemény harmadik kiállítása. Az egyesület - elődjéhez hasonlóan - rendszeresen megjelenteti évkönyveit „A Komárom vármegyei és városi Múzeum-egyesület Értesítője" címmel, amelyeket az egyesület titkára (1900-1903 Weszelovszky János, 1904-1909 Alapy Gyula) szerkeszt. A komáromi bencés főgimnázium főépületének felépítése után, annak nagytermében, az egyesület 1908-1909-ben több színvonalas ismeretterjesztő előadás is rendez. A múzeum gyorsan gyarapodó gyűjteményeinek elhelyezésére az Esterházy-pavilon rövidesen kicsinek bizonyul, s a helyiség kérdését a Múzeum-egyesület úgy látja legcélszerűbben megoldhatónak, ha szorgalmazza egyesülését a Komáromban működő további két közművelődéssel foglalkozó intézménnyel, a Közművelődési Egyesülettel és a Vármegyei Könyvtárral, s ezekkel közösen felépíttetik központi székházukat. Alapy Gyula egyesületi titkár fáradozásának köszönhetően 1911 -ben megvalósul a három intézmény egyesülése és létrejön a Jókai Közmívelődési és Múzeum Egyesület (röviden Jókai Egyesület), amely az 1912. október 11-én jóváhagyott alapszabályai szerint fő feladatainak tekinti a nemzeti közművelődés terjesztését, a művészetek pártolását és ismertetését, a komáromi múzeum fenntartását, fejlesztését, gyűjteményeinek tudományos feldolgozását, számára és a megyei könyvtárrészére végleges otthon biztosítását, valamint hogy Jókai Mór emlékére szobrot állítson és állandó színházat létesítsen Komáromban. Székháza - a Kultúrpalota - a magyar állam anyagi támogatásával Hültl Dezső budapesti műegyetemi tanár tervei szerint, Nagy Mihály komáromi építész irányításával 1913ban fel is épül az egykori algimnázium telkén, s 1913. november 29-én ünnepélyesen felavatják. Ugyanazon év végén az épület egyik szárnyába beköltözik a múzeum mintegy 15 ezer tárgyból álló gyűjteményével, amelyből 1914. április 12-én a Kultúrpalota öt termében kiállítás nyílik. A múzeumnak tehát végre van otthona, s a Jókai Egyesület igyekszik valóra váltani az alapszabályaiban rögzített többi célkitűzést is: gyűjtést szervez Jókai szobrára, berendezi könyvtárát, 1913-1918 között 50 ismeretterjesztő előadást, 9 hangversenyt, 3 képzőművészeti kiállítást rendez; 1913-tól 1916-ig Alapy Gyula szerkesztésében Komárom címmel negyedévenként megjelenteti a korábbi egyesületi évkönyvekhez hasonló folyóiratát. Közben az első világháború kirobbanása megszakítja a múzeum látogatását, mivel a Jókai Egyesület felajánlására a Kultúrpalotában 1914 augusztusában kisegítő hadikórházat rendeznek be, s az csak 1918 tavaszán költözik ki az épületből, amelyet éppen csak hogy kitakarítanak és rendbe hoznak, ismét az eredeti küldetésétől eltérő célra veszik igénybe. Az őszirózsás forradalom idején az 1918. november 3-án megalakuló helyi munkástanács foglalja le székhelyéül. Ezután - a csehszlovák katonai alakulatok 1919. január 10-én történt bevonulásáig - a Kultúrpalota forradalmi gyűlések és előadások színhelye, majd még néhány hónapig a szociáldemokrata pártszervezet székháza. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére bevezetett ostromállapot következtében 1919. április 25-én a rendőrkapitány bezáratja, s ezzel megszűnik politikai célokra való felhasználása. Bezárt székházát a Jókai Egyesület 1919. május 18-án kapja vissza, s azt még ugyanabban a hónapban Harmos Károly képkiállításával újra megnyitja a nagyközönség előtt, a múzeum állandó kiállítása azonban csak a gyűjtemények újjárendezése után, 1921-ben nyílik meg. Az új államba került Jókai Egyesület 1919 nyarán a megváltozott helyzethez alkalmazkodó programot fogad el, amelynek gerincét a kisebbségvédelem, a csehszlovákiai magyarság nemzeti öntudatának, kulturális szervezettségének erősítése képezi. Ennek jegyében számos színvonalas rendezvényt (1919-1938 között 91 ismeretterjesztő előadást, 48 hangversenyt, 34 kiállítást, 15 emlékünnepélyt és 4 egyéb közművelődési rendezvényt), székházának nagytermében reprezentatív bálokat, színi előadásokat rendez, mindezzel Komáromot a felvidéki magyar kultúra egyik központjává 326