A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Tóth G. Péter: Parázna lelkek – lelki paráznák: katolikus és protestáns nézetek a lelkek fertőzöttségéről a kora újkorban
TÓTH G. PÉTER PARÁZNA LELKEK - LELKI PARÁZNÁK: KATOLIKUS ÉS PROTESTÁNS NÉZETEK A LELKEK FERTŐZÖTTSÉGÉRŐL A KORA ÚJKORBAN Az alább következő tanulmány alcímeként egy hosszabb meghatározatást kellene adnom, valahogy így: a biblikus szövegek szerepe és hatása a kora újkori bűnüldöző gyakorlatban és demonológiai irodalomban. Tenném mindezt azért, mivel a címben szereplő parázna démonokról és a paráználkodásra nyitott női testekről leginkább a boszorkányperekben és a kortárs démontani kézikönyvekben olvashatunk. E démontani irodalomban és peres iratokban pedig mindig ott rejlett vezérfonalként a bibliai szöveghagyomány tekintélyelvű kánonja, amely kellő alapot jelentett „lelkes" férfiaknak, hogy a boszorkányüldözés kézikönyveit megalkossák. A kora újkori európai boszorkányüldözés történetében meghatározó szereppel bírt a demonológiai irodalom, amelynek nagyjából három ágát különböztethetjük meg.' Egyrészt beszélhetünk a boszorkányüldözés támogatói oldalának kézikönyveiről (Jakob Sprenger; Heinrich Krämer; I. Jakab király, Antonio Martinez Delrío, Benediktus Carpzov és nyomukban például Magyarországon Marosvásárhelyi Gergely), amelyekben a szerzők a boszorkány tevékenységének és tulajdonságának tartott ördögi megszállottságot és varázslást gyakran összefüggésbe hozták az ördögszövetség tényével. Ok az ördöggel kötött paktumot valós, szexuális, fizikai aktusnak gondolták. Másrészt megkülönböztethetjük a demonológia szkeptikus, üldözés ellenes ágát is (Johann Weyer; Reginald Scot és nyomukban Magyarországon Melius Péter, Szenei Molnár Albert, Kecskeméti János, Samorjai János, Zvonarics Imre, Nagy Benedek), amelynek szerzői az ördöggel való kapcsolattartást merő képzelgésnek tartották, és így az ember és ördög közötti párzást is lehetetlennek ítélték meg. Harmadrészt elkülönült az a szkeptikus csoport (Thomas Erastus és nyomában Félegyházi Tamás, Kabai Bodor Gellért, Alvinci Péter, Diószegi Kis István), akik ugyan tagadták a boszorkány ördöggel paktáló tevékenységét és az ördöggel kötött szexuális aktus tényét, viszont elismerték az ördög szemfényvesztő hatalmát, amelynek eredményeként a babonás tevékenységet mindenképp büntetéssel gondolták orvosolni. A különbségek ellenére érdekes, hogy mindhárom típusú démontani elképzelésben (elfogadó, elutasító, szkeptikus) és a tanítást kikristályosító szerzői csoportosulásban meghatározó és fontos érvként merültek fel a Bibliának azon versei, ahol ezekről a problémákról szó esett. Valamennyi szerző előszeretettel citálta és használta fel a bibliai szövegek tekintélyét, hogy saját gondolataiknak igazságát akár ezekkel is körbebástyázhassák. Talán nem meglepő, hogy a demonológiai kézikönyvek hatására ezeket a verseket a bűnüldözői gyakorlat is felhasználta, mint isteni igazságra vezérlő érveket. A Bibliának, mint tekintélyelvű szövegnek a büntetőperekben való, és ezen belül a boszorkányság, varázslás, bűbájosság vádját érintő esetbeli alkalmazását több okkal is magyarázathatjuk. Az egyik, amely talán a legkézenfekvőbb, hogy a reformáció előretörésével egyes világi bíróságok a szent szöveggel és annak fordításaival felvértezve a protestáns egyházak által részben felügyelt, befolyásolt intézményekké váltak. A helyzet azonban fordítottan is igaz lehet. Paul Ricoeur, aki épp a szent szöveg tanúságtételeinek kapcsán vizsgálta a „pert" mint eseményt, megállapította, hogy az mindig kapcsolódik valamilyen intézményhez - a jogszolgáltatáshoz; egy helyhez - a bírósághoz; társadalmi szerepekhez - a bíróéhoz, az ügyészéhez; és egy aktushoz - a bíróság előtti tárgyaláshoz, a perben történő vádoláshoz vagy védelemhez. 2 A látott és tapasztalt dolgoknak az elmondott dolgok szintjére való átvitele ezért fontos következményekkel járhatott. Amikor a protestantizmus - ahogy azt Fabiny Tibor bemutatta - a képről a hangra tért át, mint tanokat közvetítő, és a katolicizmus vizualitásától eltérő médiumra 3 , az elhangzott szóra való koncentrálással a bírósági ítélethirdetést is átalakította. A vádbeszédbe foglalt bibliai szöveghelyek felolvasása a hallgatóság 155
