A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Bevezető
BEVEZETŐ Intézményünk a XXI. századot több jeles évforduló megünneplésével köszöntötte. 2001-ben még javában tartottak az államalapítás és a kereszténység felvételének millenniumi, múzeumunkat is érintő eseményei, 2003-ban pedig a Veszprémvármegyei Múzeum létrehozásának százéves évfordulóját avattuk méltóvá, kiemelkedő rendezvények egész éven át tartó sorozatával. Ez az esztendő amiatt is különösen szép lehetett, mert ekkor emlékezhettünk meg az orvosból lett neves néprajztudós, a múzeum egykori igazgatója, Vajkai Aurél születésének 100., halálának 84. évfordulójáról. 2004 újabb színt rakott fel múzeumi életünk sokszínű palettájára. 1904-ben kerültek elő Nemesvámos határában a balácai római kori villagazdaság első leletei, amikor az eke fal- és falfestménydarabokat forgatott ki, nagy szenzációt keltve a megyében és legmagasabb szakmai körökben ezáltal. Hamarosan országos érdeklődés középpontja lett ez a helyszín, s 1906tól megkezdődtek a felbecsülhetetlen leleteket felmutató régészeti feltárások, amelyeknek lendületét az I. világháború szakította meg. Az ásatások első fázisa rövid kihagyásokkal -1926-ig tartott. Ezek megtörténtében és eredményességében Rhé Gyula szerzett múlhatatlan érdemeket. Az újraásatást 1976-ban, hosszas és fáradságos szervezőmunka után, K. dr. Palágyi Sylvia régész kezdte el, a feltárásokat sikerült a mai napig folyamatossá tennie. A közel harminc éven át itt végzett sokoldalú munkájának mérföldkövét 1984 jelentette, amikor a villagazdaság központi épületének rekonstrukciója elkészült és megnyílhatott a római kori régészeti park a szakemberek, s az érdeklődő hazai és külföldi látogatók számára. Az idei esztendő azonban nemcsak az első leletek előkerülésének és a romkert megnyitásának évfordulója. Most köszönthetjük 60. születésnapján K. dr. Palágyi Sylvia kandidátust, nagyrabecsült kolléganőnket, akinek munkásságát a hazai és a nemzetközi tudományosság kitüntető elismerése övezi. További sok erőt és jó egészséget kívánva köszönjük neki azt a rendkívüli szakmai teljesítményt, amit a magyar régészet számára nyújtott és köszönjük azt a szerteágazó, magas színvonalú munkát, amit intézménye, a Laczkó Dezső Múzeum (korábban Bakonyi Múzeum) érdekében végzett az elmúlt közel negyven esztendő alatt. Ez, a munkáját jellemző sokféleség és fáradhatatlan alkotókedv az oka annak, hogy ünnepeltként is újra vállalta intézményünk legfontosabb kiadványának, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei legújabb kötetének szerkesztését, ezáltal rendhagyóvá téve a szokást, vagyis azt, hogy az ünnepelt még több munkával ünnepel. Sorrendben a 23. kötet jubiláló kolléganőnk nagyívű életművét méltató tanulmányokkal kezdődik, amelyekhez a különböző múzeumi területet képviselő munkatársak írásai sorakoznak fel. Kiadványunknak új színt ad Mácza Mihálynak, a Magyar Kultúra és Dunamente Múzeuma igazgatóhelyettesének a révkomáromi múzeum történetét ismertető, nagy precizitással megírt összefoglalója, amelynek közlésére 2003-ban, a két intézmény között megkötött együttműködési szerződés adott lehetőséget. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei jövőbeni kötetei még több, más országbeli szerző munkáját fogják tartalmazni, hiszen a 2004. május l-jétől valóra vált európai unióbeli tagságunk további hasonló precedens megvalósítására ösztönöz bennünket. Veszprém, 2004 V dr. Fodor Zsuzsa megyei múzeumigazgató 7
