A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján
К. PALÁGYI SYLVIA VESZPRÉM MEGYEI LELETMENTESEK PUBLIKÁLATLAN RÓMAI KORI KEMENCÉI A Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények 19-20. 1993-1994-es kötetében a Magyarország Régészeti Topográfiájában leírt és az 1970-es években véletlenszerűen előkerült téglaégető kemencéket foglaltuk össze, ill. közöltük az újabbakat 1 . Mintha egy-egy leletcsoport előkerülése hasonló, további leleteket vonzaná. Ez a fajta tapasztalat nemcsak a lószerszámok (Inota-4 garnitúra, Tihany-1 garnitúra, Baláca-1 garnitúra és szórvány leletek pl. Balácáról), hanem atéglaés edényégető, ill. általában a kemencék esetében is érvényes. A már közölt kemencék közül a Balatonfüred, Szőlősi utcai téglaégető kemence 1973-ban, a Fürdő utcai 1978-ban, a csopaki pedig 1975-ben látott napvilágot. Jelen közlésünk tárgyát képező mészégető kemencét földmunka során, 1975-ben Szentkirályszabadj a-Romkúton vágták át, 1983-ban edényégető kemence leletmentését végezte el a veszprémi múzeum Balatonalmádi-Vörösberényben, 1998-ban pedig Alsóörsön (többszöri, korábbi bolygatás után) egy téglaégető kemencét sikerült még meghatározni és dokumentálni. Újabb, később közreadandó közlemény témáját képező fazekasnegyed feltárása az 1990-es évek elején kezdődött meg Balatonfűzfőn, az ún. Delta-útkereszteződésben, 2003-ban pedig Balatonfőkajáron ismét téglaégető kemencék jelentkeztek. 2 A most közreadott kemencék szerkezetének meghatározására és dokumentálására többnyire egykét napos, ideálisnak nem mondható, rövid leletmentés során került sor. Mészégető kemence Szentkirályszabadj a-Romkúton Az I. számú 3 , ún. saroktornyos, valójában két homlokzati sarokhelyiséggel rendelkező épület hitelesítő feltárásának idején 4 , az épülettől D-DK-re a domboldalon homokbányászás során egy vörösre égett, meszes szélű nagy „beásás" metszete vált láthatóvá és a markoló különböző állatcsontokat, nagyobb edény töredékeit és egy terra sigillata táltöredéket fordított ki. A hordó formájú, valószínűleg már szemétgödörnek használt mészégető kemence feltárását a szentkirályszabadjai ásatáson munkatársaként részt vevő László Péter végezte el 1975 októberében. 5 A felszíni réteg elbontása után kirajzolódott a mészégető kemence még megmaradt íve. A gödör oldalfalát 2-3 cm vastagon ráégett mész borította. (1-3. ábra) A felül kissé összeszűkülő, középtájon kissé kihasasodó gödör átmérője fenn 190-202 cm. Alja, a mészégető falának jelentkezésétől számítva 173-195 cm mélyen, ill. a középen lemélyülő kerek, félköríves metszetű gödörben 23 5 cm mélyen mutatkozott. Akis tüzelőgödröt részlegesen szenes, hamus csík borította, 1,5-6 cm vastagon mészréteg fedte. A mészégető gödre rétegesen töltődött be. A homokos sárga és a szürke réteg alatt nagy mészkövek következtek, amelyből arra következtethetünk, hogy a mészégetés valamilyen ok miatt félbemaradt, majd a gödröt szemétgödörként használták tovább. A 4. réteg szürke földje beékelődött a 3. és a tüzelőgödröt borító 5. réteg közé. (1. ábra) A szentkirály szabadj ai mészégető gödör legközelebbi párhuzama, a veszprémi múzeum fotótárában őrzött fényképfelvétel alapján, a Nemesvámos határában talált mészégető kemence lehet. 6 (4. ábra) Leletek 1. Terra sigillata, Drag 3 7. táltöredék, lezouxi mester, Cinnamus, Kr.u. 140-170/178 7 , 1 db. Ltsz.: 85.89.3. M.: 6,1 cm (5. ábra 1., 4.) 2. Hombár, vastag falu, kézzel formált, rézsútosan kihajló és ferdén levágott peremtöredéke oldalrészlettel. Nyakán belül vízszintes hornyok, testén kívül ferde fésüléssel és szabálytalan, sekély horonnyal, vállán ferdén benyomkodott lécdíszítéssel, felette ferde, hosszúkás bevagdosások, ragasztott, szürkésbarna, felül égéstől feketére égett, ldb. 49
