A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Mácza Mihály: A komáromi múzeum története (1886–2003)

MÁCZA MIHÁLY A KOMÁROMI MÚZEUM TÖRTÉNETE (1886-2003) A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Laczkó Dezső Múzeuma és a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2003. március 14-én a múzeumi munka minden területét érintő együttműködési megállapodást kötött, ami indokolttá teszi a komáromi múzeum bemutatását a Veszprém megyei közönségnek. Az intézmény gyűjteményeiből már 2003 őszén ízelítőt kaphattak a Laczkó Dezső Múzeum látogatói, a Komáromi anziksz с kiállításon. Ez az írás a múzeum múltjáról és jelenéről szeretne részletesebb tájékoztatást nyújtani. A most közel százhúsz éves komáromi múzeum megalapítását másfél évtizedes vajúdás előzte meg. A közeli ószőnyi római tábor régészeti leletanyagának megmentése érdekében Rómer Flóris, a magyar régészet egyik úttörője a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának támogatásával már 1870-187l-ben szorgalmazza egy egyleti keretek között működő múzeum létrehozását Komáromban, kezdeményezését azonban a megye akkori vezetői nem támogatják, így terve meghiúsul. Ugyanakkor - már az 1860-as évek végétől - a komáromi bencés gimnáziumban oktatási célokra létezik egy történelmi és régészeti emlékeket tartalmazó régiségtár, amelyet „múzeumnak" is neveznek. Régészeti leletek és egyéb régiségek szerepelnek az 1880. évi komáromi ipar- és terménykiállításon is, nagy sikert aratva a látogatók körében. Mindez ébren tartja a múzeumalapítás gondolatát, amelynek megvalósulásához újabb lendületet ad az Ószőny-Buda vasútvonal építése során előkerült további számos régészeti lelet megmentésének ügye. A helyi lapokban több felhívás jelenik meg a megye és a város történelmi múltjának kutatását és e múlt tárgyi emlékeinek gyűjtését végző egylet létrehozására, amelyek eredményeként 1886. december 19-én 116 taggal megalakul a Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet. Alapszabályzatát a belügyminiszter 1887. március 30-án hagyja jóvá, s az egylet 1887. április 17-i közgyűlésén hirdetik ki. E dátumokhoz kötődik a komáromi múzeum megalapítása. A Történeti és Régészeti Egylet élén a polgármestertől a főispánig ott találjuk a város és a megye vezetőit, választmányának ténylegesen cselekvő személyiségei azonban a komáromi bencés gimnázium tanárai, elsősorban Gyulai Rudolf titkár, az egylet gyűjteményének megalapítója, aki e gyűjtemény értékesebb darabjaiból megrendezi és 1889. június 9-én megnyitja az első nyilvános kiállítást. Ő szerkeszti az egylet évkönyvét is, amelyből összesen hat jelenik meg - az 1887-1892. évekre vonatkozóak - „A Komáromvármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet évi Jelentése " címmel. Ezek mindegyike pontos és értékes adatokat tartalmaz az egylet vezetőségéről, tagságáról, előző évi működéséről, valamint a város és a megye történelmével foglalkozó tanulmányokat. Az egylet működésének első éveiben tisztségviselői és tagjai is hatékonyan segítenek a történelmi és régészeti emlékek, a megye monográfiájának megírásához szükséges adatok gyűjtésében, az egylet néhány tudományos-ismeretterjesztő előadást is rendez, e kezdeti lendület azonban az 1890-es évek elején megtörik és fokozatosan passzivitás váltja fel: csökken a múzeumnak ajándékozott tárgyak száma, az egylet rendezvényeinek látogatottsága, s a taglétszám is. Ez rontja az egylet pénzügyi helyzetét, mivel kiadásait a tagok alapítványaiból és a tagdíjakból fedezi. E hanyatláson nem segít a gyűjtemény 1897-ben történő áthelyezése az újonnan felépült törvényszéki palotába, ahol ugyanazon év májusában Gyulai rendezésében megnyílik belőle a második kiállítás. A gyűjtemény elhelyezése itt sem kielégítő, mert a kiállítás helyisége szűk, a látogatók részére pedig nehezen hozzáférhető. Miután Gyulai Rudolf, az egylet működésének motorj a 1897 nyarán elköltözik Komáromból, már nincs aki ébren tartsa tevékenységét. A múzeum fenntartása érdekében szükségessé válik újjászervezése. Az átszervezés csak 1900-ban valósul meg. Az egylet Komárom vármegyei és városi Múzeum-egyesület néven folytatja tevékenységét, kiegészítve azt a történelmen és régészeten kívül a néprajzzal és természetrajzzal. Négy osztálya élére külön gyűjteményőröket választ: a régészeti gyűjtemény őrévé Weszelovszky János járási albírót, aki 1904-ig az egyesület 325