A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján
és nagyobb településrészletet kerít be. Ezt az előzőnél némileg mélyebb és szélesebb (80 cm széles) árok formájában tártuk fel. (11., 12. ábra) A feltárt területen északkelet-délnyugati irányban keresztülhaladó (harmadik) nagyobb (200-240 cm széles, V keresztmetszetű) árok vág egy késői leletanyagot tartalmazó gödröt, tehát legkorábban a település életének vége felé épülhetett. Funkciója eltér a korábban említett árkokétól, mert nyílegyenesen fut a feltételezett egykori vízfolyás felé, semmiképpen sem volt körítőárok. (2. ábra) A házak kis eltérésekkel azonos típusba tartoznak, a 9. tűnik csupán eltérőnek. 18-32 m hosszú, 7-8 m széles, kétosztatú, cölöpszerkezetes építmény valamenynyi. Jellemző az északi fal sűrű cölöpökkel, komolyabb alapozással való építése, a belső osztófal két vagy három igen mélyre ásott cölöppel való megoldása és a többségnél a déli nyitott fal közepére egy nagyon erős tartóoszlop beásása. Két esetben hiányzik ez a tartóoszlop, helyette az oldalfalak déli végződését megkettőzték. Az 1. házat kivéve jellemző még az északi helyiség oldalfalainak hiánya, a cölöpök feltehetően nem érték el az ásatási szint mélységét. Úgy tűnik, a rövid falak voltak a teherhordozók, az északi és a belső osztófal ezeknél a házaknál, valamint a déli fal egyetlen oszlopa. A déli helyiségek oldalfalai ellenben minden esetben komolyabban bemélyedtek a földbe. A két helyiség közötti következetesen ismétlődő alapozási különbség felveti, hogy ezek részben emeletes építmények lehettek. A déli fal következetes hiánya arra utal, hogy nyitott volt az épületek déli helyisége, vagy a földbe alig mélyedő konstrukciót alkalmaztak. A 9. épület keskeny, hosszú, hossztengelyében oszlopsorral alátámasztott ház lenne, ha elfogadjuk a rekonstrukciót, amelynek az előzőekhez hasonlóképpen az északi fala és az oldalfalak déli része komolyabban alapozott. Meg kell még említeni az 1972. évi ásatáson feltárt házat, az ugyanis sokban eltér az ismertetett típustól. Tájolása észak-déli, mérete 18x9 m. Az 50 cm mély alapozási árok végig feltárható volt, benne szabályos, sűrűn beásott cölöplyukakkal az épület nagy részénél 22 . Az újonnan feltárt épületeknél az alapozási árok sehol sem volt ennyire szabályos, tulajdonképpen egymásba érő szabálytalan, ovális cölöplyukindítások összeolvadásából keletkeztek. Lényeges különbség még az északi oldal apszisos záródása. Aházat sajátos formája és az alapárokban talált gyereksír alapján a feltáró megkülönböztetett funkciójú épületnek határozta meg 23 . Megerősíti ezt az, hogy a ház a településnek - különböző forrásokból megismert kiterjedése alapján - nagyjából a közepén helyezkedik el. A Veszprém - Jutási úton feltárt konstrukció nem egyedülálló a lengyeli kultúra eddig feltárt házai között. A kéthelyiséges, erős teherbíró képességgel rendelkező osztófallal épült, délen nyitott, és a déli rövid fal vonalában csak egy mély tartóoszlop-alapozással ellátott házszerkezetet Zengővárkonyban és Santovkán, valamint Zlkovcéban tárták fel 24 . J. Pavúk tipológiai sorba állította a lengyeli kultúrának Szlovákiában előkerült házait, ebben a tipológiai sorban ez a 3a típus 25 . Valószínűleg a Győr környékén feltárt késő lengyeli házakkal is lehet hasonlósága, az ásatási jelentések rövid említéseiből csak az tűnik ki, hogy azok alapárkosak 26 . A 6-9. számú épületcsoport leginkább a zengővárkonyi 1948. évi II. ásatási felületen feltárt jelenséggel mutat rokonságot. Ugyancsak helyben megújított házakkal van dolgunk, mégpedig az alaprajzot szigorúan megtartó két átépítéssel. Közös jelenségek az építések miatt keletkezett egymásba ásott cölöplyukrendszer, a méret, a ház hossztengelyében található ovális, mély tartóoszlop számára ásott gödör, valamint a hármas belső elválasztó cölöpsor, amely szintén teherhordozó szerepet játszott, továbbá a sűrű cölöplyuksor az oldalfalaknál 27 . Zlkovce házai ugyanebbe a típusba tartoznak azzal a különbséggel, hogy a belső osztófalat 7-9 sűrűn álló cölöp alkotta, és az északi helyiségben is volt középen támasztópillér 28 . Az oszlopállításnak az a technikája, amelyet Veszprémben tapasztaltunk, a lengyeli kultúrában létezett már a korai időszakban is. Eszerint az oszlop helyét ovális formában kezdték kiásni, majd az egyik felét rézsűsre formálták és a másik felébe mélyítették a tulajdonképpeni cölöphelyet, megkönnyítve így a felállítást. Svodín kisebb körárka körüli házak alaprajzán (210/73., 211/73. ház) látszik ez a kialakítás 29 . J. Pavúk háztipológiai sorában a svodíni említett házakat épp e sajátos alapásási technika miatt sorolja külön altípusba (la) 30 . A 9. épület a belső alátámasztással a szombathelyi épületek konstrukciójára emlékeztet 31 . Lényeges különbség, hogy az utóbbiak alapárkosak. Külső megjelenésben ugyan nem lehetett különbség az alapárkos házak és azok között, amelyek cölöphelyeit külön-külön ásták ki, a típusbeli elkülönítést mégis az indokolja, hogy a jelek szerint másként kezdtek hozzá az építkezéshez. A veszprémi házakat a korai lengyeli kultúra óta meglévő szokás szerint ovális, szabálytalan cölöplyukak jelzik, amelyek egyenetlen szélességű árokká állnak össze, míg a kultúra végén és az azt követő időhorizontban nagy területen jellemző, hogy szabályos alapárkot ástak a fa tartószerkezet számára, amint azt számos példa mutatja (a veszprémi 1972. évi feltárás háza 32 , továbbá Branc 33 , Jelsovce 34 , Münchendorf 5 , Lébény 36 , Zalavár 37 ). 29
