A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Ludvai Zsuzsanna: Kukucskálódoboz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből
chine", a képek „Prospects", „ Views", „Perspective view" 40 . A kukucskálódoboz közvetlen előképe a Schaukasten (magyarul néződoboz) vagy Raritätenkasten (nyers fordításban ritkaságdoboz). Ezekben a dobozokban, ahogy azt az 1741-ben megjelent „Zedlersche Universallexikon" írja 41 , a háttérként szolgáló színes rajzok vagy metszetek elé különféle figurákat helyeztek el, amit egyfajta bábjátékként mutogattak (26. ábra 42 ). A marionettszerű bábokat gyakran mechanikusan mozgatták. Legelterjedtebb a német vásárokban volt, ahol leginkább olasz mutatványosok szórakoztatták ezzel az érdeklődőket. Mivel a dobozok felépítése, külső megjelenése és működése nagyon hasonlít a Guckkästenekhez, ezért a későbbi irodalmakban gyakran keverték a két fogalmat, (ahogy azt a restaurált tárgy esetében, az eredeti gyűjteményi napló bejegyzésében is láthatjuk). A Guckkästenek megjelenése kiszorította a Schaukasteneket, amelyek a későbbiekben mint gyermekjátékok éltek tovább. A legkorábbi kukucskálódoboz-leírás valószínűleg Johann Christoph Kolhans matematikaprofesszortól származik, aki az 1677-ben készült „Újonnan felfedezett matematikai és optikai kuriózumok" című írásában kétfajta „Guckkästen"-t mutat be. A korabeli német szöveg magyarázó rajzok hiányában nehezen értelmezhető, így a pontos működésüket is nehéz rekonstruálni. Az általa leírt dobozok egyikének két kémlelőnyílása van 43 . Az angol S. Parrat, 1753-ban a „Gentlemen's Magazine"-nak írott, leveléből ismerjük a XVIII. század közepéről származó kukucskálódobozt, amelynek eredete bizonytalan (27. ábra 44 ). Hogy S. Parrat tulajdonosa, esetleg a készítője volt a tárgynak, nem tudjuk, de az biztos, hogy a doboz metszetek megtekintésére szolgált. A doboz a leírás szerint 32 hüvelyk hosszúságú, hátlapja pedig 12^12 hüvelyk nagyságú volt. A lencse a D-C felületen, a képfelület pedig A-B helyen található. Abehelyezett kép a lencse fókuszában jelent meg. Az F jelölésű zsinór meghúzásával nyílt ki a doboz F jelű ajtaja. Ez a szerkezet nem tartalmazott tükröt. Számos ábrázolás azt mutatja, hogy ez a fajta kukucskálódoboz igen elterjedt volt. Ugyanakkor ebben az időben már azok a típusok is ismertek voltak, amelyek tükrök alkalmazásával elősegítették a térélmény visszaadását. Perspektivikus rajzok és festmények nézegetésénél jó eredményt tudtak elérni homorú tükrök alkalmazásával, amelyeknek hosszú a gyújtótávolságuk, és így a képet nemcsak felnagyította, hanem szinte három dimenzióban láttatta. Ez az eljárás angliai eredetű. Ezen az elven alapszik egy sokkal egyszerűbb szerkezetű tárgy is, amely ebben az időszakban szintén metszetek nézegetésére szolgált. Az Angliában „zograscope"-nak, Franciaországban „L'Optique"-nak nevezett eszköz a perspektivikus illúzió iránti lelkesedés eredménye. Használata során a kép visszaverődött a műszer ferde tükrén, és a nagyító lencsén át szemlélve háromdimenziós képként jelent meg (28. ábra 45 ). Azoknál a szerkezeteknél, ahol tükröt is alkalmaztak, a rajz oldalfordított képe látszott, ezért fordulnak elő olyan metszetek, ahol a felirat fordítottan jelenik meg. A kukucskálódobozba (vagy a zograszkóp lencséjébe) belenézve vált a helyes nézet láthatóvá. Voltak olyan változatok is, ahol két tükör alkalmazásával újra meg lehetett fordítani a képet. William Hooper 1782-ben készített kukucskálódobozában is több tükröt használt fel (29. ábra 46 ). A tükröket az A és В oldalakra helyezte el. А С pontban, ahol a kémlelőnyílás volt, a tükörről eltávolította a higanyt. Az F és F pontokban levő résekbe helyezte be a két oldalról megfestett képeket. A doboz tetejét üveglappal fedte le. Ha az ember belenézett a dobozba, akkor a belül lévő tárgyat a tükörben megsokszorozva látta, így lett például a fából fasor. Az Augsburgban, 1730-1750 körül gyártott kukucskálódoboz, feketére festett fából készült, külsején arany motívumokkal. Elején 7x10 cm-es, négyszögletes lencse található. 51 db, 22x34 cm méretű metszet tartozik hozzá (30. ábra 47 ). Az 1830-as évek Angliájából származó, egyszerű felépítésű kukucskálódoboz fakerettel ellátott rézmetszetek nézegetésére szolgált (31. ábra 48 ). A kukucskálódobozok drágák voltak, ezért a vásári változatokon, a gazdaságosabb kihasználás miatt, általában több kémlelőlyuk volt, ahogy az több korabeli ábrázoláson is látható. Először csak a vásárokban és nyilvános helyeken használták őket, de később bevonultak a polgárok lakásába. Ezek a fajták már bútorszerűek voltak, küllemükkel beleillettek a lakások enteriőrjébe. XIX. század elején Czövek István a kukucskálódoboz házi változatának elkészítését javasolja társas szórakozásra „Egy hosszúkás keskeny négy szegletű 's oldalú ládácskát csináltass vastag papíros fedélből, vagy vékony fa deszkából. Annak egyjik oldalán legyen egy ki 's betoló, vagy inkább egy felhúzható, 's ismét letolható előzőtő deszkából vagy kemény papirosból, melly azt az egész oldalt befogja vagy belepje, úgy osztón, hogy egészben fellehessen húzni; és ismét lebocsájtani. Az azzal általellenbe v. nyílba való oldalon pedig egy gömbölű likat kell a' ládácskán fúrni vagy metszeni, és abba egy nagyító üveget tenni. A ' ládács297
