A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Schleicher Vera: Balatoni emlékeink. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményének balatoni műtárgyai
A tó déli partján fekvő települések közül három (Siófok, Balatonszabadi, Balatonkiliti) 1949-ig, az enyingi járás egy részének elcsatolásáig tartozott a múzeum gyűjtőkörébe. Ali. világháború előtt bekerült 17 darab tárgyat (Siófokról pl. mindössze egy darab szőlőmetszőkés származik!) érdemes külön kezelni, hiszen származási helyük csupán a múzeum fennállásának első felében volt-lehetett a megyében tevékenykedő néprajzkutatók és múzeumőrök látókörében. A harmadik község korábban sem tartozott Veszprém megyéhez: a balatonlellei kulacs 1981-ben ajándékként került a múzeumba - egyéb adatot nem tartalmaz a leltárkönyv. Jelenleg mind a négy település Somogy megyéhez tartozik. Az északi parton fekvő, jelenleg Zala megyéhez tartozó, közigazgatásilag korábban Vonyarcvashegy társközségeként számon tartott Balatongyörök 1950 és 1979 között ugyan Veszprém megyei község volt, de a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjtőkörébe tartozott. Tárgygyűjtés azonban ebben az időszakban nem folyt, mindössze 1989-ben került be 51 db tárgy a néprajzi gyűjteménybe, ezeket azonban, tekintettel a „használat helyére", bakonyszűcsi tárgyegyüttesként kell kezelnünk. A mai Veszprém megyéhez, tehát a múzeum mai gyűjtőköréhez tartozó falvakból származó műtárgyak száma több mint 1000 darab, azaz a néprajzi gyűjtemény mai állományának nagyjából 5%-a. (A számok hozzávetőlegesek, hiszen a leltárkönyvben és leíró kartonokon szereplő adatok nem mindig teszik lehetővé a származási hely pontos meghatározását. A „balatonmelléki villából", a „Szepezd környékéről" és ezekhez hasonló meghatározással mintegy 20 darab tárgy szerepel a leltárkönyvben, míg a „BIB gyűjtés" címkével szereplő tárgyak (38 db) származási helye csak gyaníthatóan Tihany, mivel teljes biztonsággal nem állapítható meg.) A gyűjtés helye A „gyűjtés helye" tekintetében megbízhatóan adatolt tárgyak első ránézésre elég jól lefedik a Balatonparti települések körét. A megyei múzeum gyűjtőterülete összesen 225 település bel- és külterületére terjed ki, amelyből 22 önálló község, illetve város található a Balaton partján, s ezek között mindössze három olyan település van, amelyből egyetlen tárgy sem került a múzeumba: az 1961-ben önállóvá vált Balatonvilágos, valamint Balatonrendes és Balatonederics. 12 Ez utóbbi kettőt 1950-ben csatolták Veszprém megyéhez, de 1979-ig a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjtőkörének része volt, s nagy távolságban lévén a megyeszékhelytől, 1979 után sem tartozott a népszerű gyűjtési helyszínek közé. A gyűjtési helyszínek köre ennél természetesen szélesebb, hiszen felöleli a korábban önálló, de mára valamelyik nagyközségbe vagy városi rangot nyert településbe olvadt hajdani falvakat is, mint Balatonkövesd (ma Csopak része) vagy Arács (ma Balatonfüred része) stb. Az egyes településekről begyűjtött tárgyak mennyisége igen nagy szórást mutat. Míg Örvényes és Badacsonytomaj paraszti tárgyi kultúráját mindössze egyegy tárgy (egy 1952-ben vásárolt szőlőpréscsavar, illetve egy 1959-ben vett kádárgyalu) képviseli, addig Zánkáról 141, Tihanyból 171, Révfülöpről pedig 206 tárgy került a múzeumba. (Lásd az 1. táblázatot.) 1.táblázat Gyűjtés Tárgyak Gyűjtés Tárgyal helye száma helye száma Révfülöp 209 Balatonkenese 20 Tihany 171 Balaton melléki villa 20 Zánka 141 Balatonfőkaj ár 17 Paloznak 89 Balatonfüred 12 Lovas 54 Balatonarács 11 Alsóörs 51 Balatonudvari 9 Badacsony 50 Csopak 9 Káptalanfüred 39 Kövesd 4 Balatonalmádi 39 Aszófő 3 Szigliget 38 Balatonfűzfő 3 Felsőörs-Szőlőhegy 34 Szentgyörgyhegy 2 Balatonakaii 27 Badacsonytomaj 1 Vörösberény 24 Balatonszepezd 1 Ábrahámhegy 20 A mennyiségi mutatók azonban nagyon különböző tartalmakat és minőségeket rejthetnek. A tihanyi együttes java részét azok a tárgyak alkotják, amelyek nagyjából egy időszakban (1964 és 1966 között), meghatározott céllal válogatva (a készülő tájház berendezésére) kerültek a múzeum tulajdonába, és ha az egyes darabok életére vonatkozóan nem is rendelkezünk túl sok információval, a gyűjtők és leltározók 13 a legtöbb esetben rögzítették, hogy kizárólag helyben használt, sőt nem egy esetben helyben készített tárgyakról van szó. Ezzel szemben a révfülöpi 207 darab tárgyat három tárgyegyüttes alkotja: egy 198 darabból álló - nagyrészt Nyaradról, kisebb részben a Sárközből és Ormánságból származó - textilgyűjtemény 14 ; az államosításkor bekerült két darab cserépbögre, valamint néhány Kertán készült gyermekjáték. A lokális népi kultúra szempontjából teljességgel érdektelen, ám a település történetéről és jellegéről igencsak szemlé217
