A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Rainer Pál: Gróf Pejachevich Antal tábornok főispáni beiktatására készült zászló (1798)
Trófeumokat, kezdetben az ellenségtől zsákmányolt, majd saját fegyverekkel és hadijelvényekkel is ellátva az ókortól kezdve gyakran és előszeretettel ábrázoltak. A trófeumok a reneszánsz korban ismét kedveltek lettek. A nyomtatás elterjedésével pedig könyvek, újságok, aprónyomtatványok révén rendkívül széles körben terjedt el ábrázolásuk, részben az egyes hadvezéreket bemutató képek kiegészítő díszeként, részint önállóan is, mint lapkezdő, vagy lapvégi minták. Ezek közül itt egy a Pej ache vich-féle zászlóhoz időben is közelálló trófeumábrázolást mutatok be, amely a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályait ismertető könyvecske fejléceként jelent meg Bécsben, 1811-ben és a zászló trófeumához hasonlóan fő ékessége szintén a rendjelvény. 38 (10. ábra) Egyes országos tisztséget betöltő méltóságaink valószínűleg a középkortól kezdve, de Habsburg-házi kiráyaink korától már bizonyíthatóan is - beiktatásukkor díszes zászlót kaptak. így pl. az erdélyi vajdák 39 , a horvát bánok (1537-től kezdve bizonyíthatóan folyamatosan 1869-ig) 40 és a török korszak végvári főkapitányai. Utóbbiak beiktatásáról írta Pálffy Géza a korszak jeles kutatója: „Az úgynevezett végvári szokásjog ugyanis előírta, hogy a jelentősebb váraknál a főkapitányok hatalmi jelvényként beiktatásuk alkalmával egy dobot és egy fehér színű, úgynevezett országzászlót kaptak, amelynek egyik oldalán a feszület, másikon pedig a császári hatalmat jelképező sas volt látható. Végül a tisztségbe történő bevezetés során a főkapitányok az egyik királyi biztos által előre felolvasott esküszöveget (iuramentum installationis) ismételték meg, miközben két ujjukat a magasba emelték, másik kezükkel pedig ezzel egyidejűleg az ország zászlóját fogták"."' A horvát bánoknak szintén a királyi megbízott adta át a rendszerint Zágrábban, egyes időszakokban Varasdon tartott beiktatáson a báni zászlót (bandrium regium), illetve a báni jogart (buzogányt) 42 . Elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg a főispánok beiktatásakor is szerepelhetett hasonló zászló. Az ismertetett zászlót azonban nem tartom ilyennek. Elsősorban azért mert azon semmilyen országos címer vagy jelkép (pl. Patrona Hungáriáé) nem szerepel, hanem kizárólagosan családi, sőt személyes vonatkozások, de ellentmond ennek a zászló olcsóbb, egyszerűbb kivitele (festés) is. A zágrábi Horvát Történeti Múzeumban fennmaradt báni beiktatásokra készült zászlók sokkalta pompásabb, költségesebb, hímzett darabok. 43 Az azonban elképzelhető, hogy a fentebbi zászlóátadás nyilván akkoriban közismert szokása ösztönözhette Pejachevich tábornok fiát és a megyei nemességet egy általuk elkészíttetett, tehát nem hivatalos zászló átadására, amellyel egyszerűen a főispánhoz való ragaszkodásukat, szeretetüket akarták kifejezésre juttatni. Mintha egy hasonló (de nem azonos) esetet dokumentálna nagykárolyi gr. Károlyi György Gyulán, 1842. május 17-én Békés vármegye főispáni székébe való beiktatásának korabeli leírása. Itt a beiktatás végén br. Wencheim Béla, a nemesi bandérium vezetője átadta Károlyinak emlékül a nemesi bandérium zászlaját, amelyet a megye nemes hölgyei hímeztek és Vörösmarty Mihály emléksora díszített. 44 A Pejachevich tábornok beiktatásakor ajándékozott zászló azonban egy bensőségesebb aktus emléke lehetett, mert ezen nem a vármegye45 , hanem a főispán családi címere, valamint további személyes, katonaéletéhez kapcsolódó jelképek szerepeltek. 185
