A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Tóth G. Péter: Parázna lelkek – lelki paráznák: katolikus és protestáns nézetek a lelkek fertőzöttségéről a kora újkorban
amelyek közül kettő tartalmazta az ördöggel történt közösülés motívumát: „Egy asszonyállat vallást tőn, hogy noha urával Pozsonyba lakot volna, mind az által azon ágyba az ördögei is közösült volna." A másik elbeszélésben Marosvásárhelyi a Pozsonyhoz közeli Hainburgot (Hanyvár) nevezi meg az általa hallott eset helyszínéül: „Ez elmúlt 1618 esztendőbe, Hamburgba többet égettenek meg negyven asszonyállatnál, város fő birájával, iszonyú és rettenetes dolgokat vallottanak, úgy annyira hogy magok mondottak Isten ellen, annyi bosszúságokat cselekedtenek, hogy soha igaz Isten nem volna, ha azokat a nagy bűneiket el szenvedne, kit szántszándékkal ellene cselekedtenek." 36 Azt, hogy Pozsony környékén használták-e vagy sem a Malleus maleficarumot 1618-ban, természetesen közvetlenül nehéz lenne bizonyítani. Az mindenesetre szembetűnő, hogy viszonylag koránról már vannak adataink arra vonatkozólag, hogy itt, ha nem is tömeges, de jelentős üldözés folyt a XVI. század végén, és a Malleusban említett vádmotívumok itt is felmerültek. Harminc évvel korábban a lutheránus Bornemisza Péter is említette e vádakat („Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szökdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolók, tánezosok, részegesek, paráznák egymás között"), nem kifelejtve az ismert toposzokat sem, hogy gyermekeket esznek, talán a tortúra ellen védekezve („kik féllábbal kis gyermecskéket czégérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveltek") és mindezt összekötve a Pozsony környéki üldözés tényének említésével: „kik közzül nem régen is 1574 esztendő tájban Poson felé sokakat bennek megégettének. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mivel az ördög. De mind azért, hogy végre elveszesse őket." 37 A Malleus maleficarum jelenlétének és Pozsony környéki hatásának azonban vannak konkrét nyomai is. E nyomok előfordulásai alapján, időben visszafejtve talán sikerülhet kimutatni XVII. század eleji használatát is. Annyi ugyanis bizonyos, hogy egy 169l-es somorjai (Pozsony megye) monstre perben 38 , biztosan hivatkoztak a Malleus maleficarum két fejezetét, sőt szűkebb témánknál maradva a Leviták könyvének parázna jövendőmondókról szóló versét is. Valószínű, hogy a Malleus már korábban is használatos volt a somorjai bíróság gyakorlatában, erre utal, hogy más innen (Somorjáról) származó perbeszédekben - szószerinti hasonlóságokat találunk a Malleus maleficarum előszavának szánt Summis desiderentes ajfectibus bullából. Szöveghűen idézi a pápai kinyilatkoztatást Szontagh György 1691 -ben valamint Köszöghy István vármegyei ügyészek 1696-ban és 170 l-ben is. 39 A bulla magyar nyelvű fordításkísérlete viszont már egy 1676os perben is megtalálható: „azon túl világi mód szerint való súlyos, törvényes sententiáját, az ördöggel szövetséget vetvén, pro varietate temporum et locorum ördögi mesterségekkel és kigondolt ártalmas dühességekkel mint emberséges embereknek, s mint peniglen ez világban levő oktalan állatoknak, vetéseknek, szőlőknek és más mindenféle terméseknek és Istentől adatott terméseknek, javainak nyilvánságos károkat, ártásokat ördögi practicákkal, és nekik insussurált és subministrált mesterségével, ekképpen az Istenektől és igaz szent teremptőjéktől elpártolván, ellene mondván, lölkek kárhozatinak súlyos kénszenvedéseknek és az köresztyén nemzetnek, Isten híveinek [...Jségeknek nyilván való praejudiciumjára mind ezeket megcsclekednyi és elkövetnyi merészekének." 40 Ugyanezen perekben leljük a témánkhoz szűkebben is tartozó bibliai verset is, ahol a varázslókhoz járó paráználkodó lélekről esik szó. A szöveghelyet az 1677-es somorjai vádbeszédben így idézik: „Anima quae declinaverit ad magos et ariolos interficiam illám." vagy másutt „anima, quae declinaverit ad magos et ariolos et fornicata fuerit cum eis, ponam faciem meam contra earn, et interficiam illám de medio populi sui." 41 vagyis, ahogy az a Vulgatában szó szerint szerepel. Az 1677-es vöröskői (szintén Pozsony megyei) vádbeszédben viszont már így találjuk: „Anima quae declinaverit ad magos et ariolos et 'pactum cum daemone inire etc.' 42 " -, ahol egyértelműen tetten érhető a kortársi és a helyi értelmezés lényege is. A lélek paráználkodása az utóbbi helyen a démoni paktum megkötését, az ördöggel való társalkodást jelenti, ami egyértelműsíti, hogy itt nem a középkori értelmezéssel állunk már szemben, ahol az ördöggel való paráználkodás enyhébb esetei említtetik, hanem az aktív boszorkányüldözés ideológiája bontakozott ki. Az is bizonyos, hogy mivel a fenti bibliai vershellyel, valamint a férfiak és nőkhöz járó „Spiritus familiáris" és „incubus" démonokkal a Malleus maleficarum második részének, első és második kérdése külön is foglalkozik, az idézett szöveg perbeli használatát mindenképp a boszorkányüldöző kézikönyvnek kell tulajdonítanunk. 43 A Malleus maleficarum ennél korábbi jelenlétére utalhat még egy, a katolikus kegyességi mozgalmakat patronáló Esterházy Pál aktái közé került és 1663-ból származó perirat is, amely formailag és tartalmilag is sok rokonságot mutat a földrajzilag is közeli somorjai szövegekkel. Ám itt bizonyosságként csak a Benedikt Carpzov jogkönyvére való utalást találjuk, amely jogkönyv természetesen hordozta szövegkorpuszában a Malleus tekintélyes hagyományát. Az 1663-as perben, 162
