A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

ba, amelyet kívülről lehetett felhúzni. A tympanon közepére kerek rézlemezbe foglalt festett számlapos órát helyeztek el, ami ugyancsak felhúzható volt és működött. Az üveglappal elzárt belső részét, egy kis fülkét, lila selyemmel bélelték ki, két oldalra elkötött, rojtos világoskék selyemfüggönnyel látták el, amelyben fekete bársonnyal bevont, végein arany színű lemezekkel borított kereszt látható, fehér porcelán-corpussal, két oldalán egy-egy arany színű virággal. A kereszt tövében imára kulcsolt kézzel egy-egy porcelánangyalka térdel. A kompozíció 1900 körül készült Ausztriában, és Balatoncsicsón használták az 1980-as évekig. A szobában a sublót tetején állt, „ kápóna "-nak nevezték. Mindig volt a tartóban szenteltvíz és ünnepeken virágot is helyeztek eléje. Nyári viharok idején eléje térdelve imádkoztak. (Ltsz.: 93.103.18., 64x20,5x7,6 cm). (14. ábra) A másik szoborcsoportot esztergályozott díszítésű, volutás, kagylós oromdísszel ellátott barna fadobozban helyezték el, amelynek alsó részén lévő fiókjában tartották a rózsafüzéreket. A fülke üveggel lezárt, vörös selyemmel bélelt. Benne áll az a fából készült, aranyozott gipszdomborítással megformált, pálmalevéllel, kehellyel, ostyával ellátott talapzat, amelyből kiemelkedik a kereszt, ugyancsak aranyozott gipszbevonattal, aranyozott, áttört, gipszbevonattal ellátott geometrikus és növényi elemekkel keretelve. Rajta fehér porcelán corpus, mellette egy-egy facsapra állítva jobbra Szűz Mária, balra Szent János evangélista üreges fehér porcelánszobra. A feszület tövében egy bárány, emlékeztetve az Agnus Dei gondolatkörre. A kompozíció 1890-1900 körül készült, feltehetőleg német munka. Zenélő szerkezetet rejtett a kereszt talapzata, amely felhúzható volt. Tapolcán házi oltárként használták az 1970-es évekig. A sublót tetején állt, eléje virágot helyeztek és térdelve itt imádkoztak. (Ltsz.: 95.10.1.1-2. doboz: 79x42x17 cm., feszület: 54,5x20x9 cm., szobrok: 12,5x4 cm) (15. ábra) Ez a szoborcsoport fülkével ellátva vagy anélkül elterjedt volt a Bakony és a Balaton-felvidék közösségeiben, de a Dunántúlon másutt ugyancsak fellelhető. A veszprémi múzeum Néprajzi Gyűjteménye is több példánnyal rendelkezik, azonban egy részük hiányos, más részük pedig különösen rossz állapotban került a gyűjteménybe. A szakrális tárgykultúrának ez az ábrázolás egy kedvelt típusa volt. A harmadik szoborcsoport nem mondható gyakori ábrázolásnak és vidékünkön sem fordult elő sokszor. A Rábaközben, Sopron környékén kedvelt ábrázolás, ahol „burított üveg"-nek mondják. Három gömb alakú, esztergályozott lábon álló kör alakú talapzat, amelyre egy fából készült, oszlopos falifülkét megjelenítő tartóoszlopot erősítettek. Tetején áll a fából készült, arany színű kereszt, aranyozott gipsz-corpussal, a kereszt tövében két lábszárcsonttal és koponyával, emlékeztetve az ősszülők bűnére és Krisztusnak a halál fölötti diadalára. A feszület jobb oldalán áll János evangélista, bal oldalán pedig a Szűzanya. A kompozíció alsó részén a falfülke imitációban festett, gipszből domborított Piéta. A megkoronázott, vörös ruhás, kék palástos, felhő trónuson ülő Szűz Mária ölében tartja a véres, sebes testű, fehér színű, halott Krisztust, akinek fején a töviskorona arany színű, mintegy dicsfényként elhelyezve. A megfogalmazás a Sasvári Piétára emlékeztető. Az egész kompozíciót üvegbúra fedi, amely talán olyan szekrényke helyettesítésére szolgál, amilyenbe szobrot vagy szoboregyüttest helyeztek el még a XVIII-XIX. században, és a házi oltárokra emlékeztet. Kővágóörsről került a veszprémi múzeumba, használatáról már nem tudtak mondani semmit, de feltehetőleg ugyancsak házi oltárként szolgálhatott, mint ahogy ezekre a szoboregyüttesekre ez általában jellemző volt. Különlegessége, hogy a keresztre feszítést és a Krisztus sírba helyezése előtti jelenetet, vagyis Jézus siratását összekapcsolták. (Ltsz.: 2003.7.1., 50,5x19,5 cm., corpus: 15,7 cm., szobrok: 13,2 cm., Piéta: 12,3 cm., búra: 51x15,3 cm) (16. ábra) Az első kép egy színes papírkép, amely a XIX. század végén készült és Tihanyban használták, a falon helyezték el. Sötét hátterű, jelezve azt az időt, amikor a Megváltó meghalt a kereszten és sötétbe borult az ég. A kép középpontjában a feszület áll, amelynek tövében sárga ruhában, kék palástban, kibontott hajjal Mária Magdolna térdel, fejét a keresztre hajtva és két karjával átölelve azt. Mögötte látható a zöld ruhás, barna palástos János evangélista álló alakja. Balra térdel a barna ruhás, kék palástos, befedett fejű Istenanya, mögötte áll sárga ruhában, barna palástban, fedett fejjel a másik Mária, vagy Salomé (Ltsz.: 66.101.1., 37x25,5 cm). (17. ábra) A második képet széles barna fakeretbe foglalták, üvegre festett fekete és arany színű belső keretezéssel, de maga a kép színes papír. A sötét (zöldeskék) színű háttérből kirajzolódnak Jeruzsálem épületeinek körvonalai, de a kép középpontjában az arany színű dicsfénnyel övezett fejű, keresztre feszített Megváltó van. A kereszt tövében a kibontott hajú, sárga ruhás, vörös palástos Mária Magdolna térdel, míg jobbra égre emelt tekintettel vörös ruhában, kék palástban, fedett fejjel áll Szűz Mária, kissé hátrább pedig kék ruhában, barna palástban Szent János apostol. A kép 1910-1920 körül készült és került a Kallócz-malom tulajdonosaihoz, akik az 1960-as évekig használták Jásdon, a falra akasztva (Ltsz.: 81.14.40., 83,4x67 cm). (18. ábra) 131