A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

volt látható, amelyekkel a mágikus analógia jegyében a pestist igyekeztek elhárítani. Hozzá alapul szolgált Jézus Szent Sebeinek tisztelete.

1 A keresztény művészetben használt tizenháromféle kereszttípus

2 közül a népi vallásosság ábrázolásai között csupán a latin keresztet találjuk meg, ezt a formát jelentik a néprajzi gyűjteményben őrzött keresztek, feszületek is. Krisztus szenvedésének, kínhalálának képi vagy szoborként való megjelenítése nagycsütörtök és nagypéntek eseményeihez kötődik és a népi vallásosság ábrázolásai között is az egyik legváltozatosabb és leggazdagabban illusztrált csoportot alkotják. A passió, vagyis Jézus kínszenvedése és kereszthalála, továbbá a keresztnek, valamint az Arma Christinek (Krisztus fegyverzete, azaz a kínzatási eszközök vagy kínzatási jelvények) legendákban, énekekben, imádságokban való számbavétele kiemelkedik az ünneplésből. A passió ábrázolása a XIII. és a XVI. századok között csak a magyar nyelvterületen 19 templomban freskóciklusként, 50-ben pedig szárnyas oltárokon fordul elő, ahogy azt Bálint Sándor számba vette.

3 Vásárokban a képmutogatók „Jézus Krisztus keserves kínszenvedése" címmel mondták el a passiót úgy, hogy közben az elmondottakat képekkel illusztrálták. Ezek közül az ábrák közül nem egy képként terjedt azután tovább/ Bálint Sándor mutatott rá, hogy a Megváltó szenvedésének mozzanatai önállósodtak és külön kultuszuk fejlődött ki, különösen a lengyeleknél, cseheknél, osztrákoknál, bajoroknál, és nálunk, a magyar nyelvterületen.

5 A megjelenítés alapjául már nem a Biblia szolgált, hanem a Szent Ferenc (devotio moderna) tevékenysége nyomán kibontakozott ferences misztika. Az 1300-as években született Johannes de Caulibus Meditationes vitae Christi című műve, amely a ferencesek révén széles körben ismertté vált és a passió ikonográfiájának témaváltozataiban, kegyképtípusaiban valóságosan megelevenedett, láthatóvá lett. Ezt koronázta meg a kései középkortól egészen a XVIII-XIX. századig Krisztus titkos szenvedéseinek látomásokon alapuló kultusza, állapította meg Szilárdfy Zoltán a titkos szenvedés ikonográfiájával foglalkozó tanulmányában.

6 A népi vallásosságban azután a csoportképből a képszerű jelenetek önállósodtak, meghatározó szerepű Krisztus típusra redukálódtak.

7 Hiszen az Úr szenvedése iránt különösen fogékony volt a népi kegyesség. A vele kapcsolatos ábrázolások iránti igény ösztönzőleg hatott a kegytárgy-kereskedelemre, a szentképeknek, szobroknak készítésére és terjesztésére. Ezért nem véletlen, hogy ebben a témában születtek a legváltozatosabb ábrázolások, amelyek nemcsak nagy számukkal, de különös gazdagságukkal is figyelmet érdemelnek. Szerepük elvitathatatlan a népi vallásos gondolkodás árnyalttá, összetetté, gazdaggá válásában. A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében őrzött ábrázolások csak részben követik és jelenítik meg a keresztút állomásait, döntően a Fájdalmas Olvasó öt titkához kötődnek és annak adják képi megfogalmazásait. Természetesen egy múzeumi gyűjtemény esetében nem lehet tudatosságról beszélni, felfogható véletlen egybeesésnek is ez, azonban arról mégsem feledkezhetünk meg, hogy ezek a képek, szobrok falusi közösségekből kerültek a gyűjteménybe. Olyan közösségekből, amelyekben akár egy-egy, akár egy csoport, vagy esetenként valamennyi bemutatásra kerülő ábrázolás megtalálható volt, tehát az a törekvés, hogy ezekhez a megfogalmazásokhoz, vagy ezekhez is hozzájussanak, elvitathatatlan. Mellette azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a XV századtól Itáliából Európa-szerte elterjedt Rózsafüzcr-ájtatosság a magyar nyelvterületen ugyancsak gyökeret vert és a XVIII. századtól a népi vallásosságban különös erővel voltjelen. Népszerűsége a XIX. században és a XX. század első felében sem csökkent. A pap nélküli közösségekben valóságosan a mise pótlására szolgált. Az ájtatosságnak a vallási életben való meggyökerezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hívek fokozott figyelemmel forduljanak az Olvasó titkai és különösképpen ezeknek képi megjelenítése felé. Ugyanakkor a Szent Olvasó titkai fölötti elmélkedést, különösen a Fájdalmas Olvasóét, a vele kapcsolatos ábrázolások befolyásolták, sőt nagyban előmozdították. Mindezeknek egyaránt betudható, hogy a Fájdalmas Olvasó öt titkán alapuló, ötstációs kálváriákat emeltek Magyarországon is, így Pápán (1740—46), Magyarpolányban (1770), Kékkőn (1770 körül), stb.* A fentieknek megfelelően tehát ezek a néprajzi gyűjteményben lévő ábrázolástípusok öt csoportba sorolhatók. Szám szerint 26 ábrázolásról van szó, ebből 9 szobor vagy szoborcsoport, 17 pedig kép. „ Hol kínjait lelkében Erezvén és testében Vércseppet verejtékezik Elalél és csüggedezik" (RÉ 334/2. 1790-1800) Az első csoportot az Olajfák hegyén imádkozó Jézusképek alkotják, a Fájdalmas Olvasó első titkát, „Aki érettünk vérrel verejtékezett" jelenítve meg. A gyűjteményben két darab színes papírképet őrzünk, amelyeket barna fakeretbe foglaltak. Az éjszaka sötétjében ciprusok és virágok között a felbukkanó hold fényében látható a fehér köntösű, vörös palástos, fél térdre ereszkedett imádkozó Jézus (1. ábra). A jelenetnek ez a megfogalmazása terjedt el széles körben, 124