A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
S. Lackovits Emőke: „Ó, áldandó Szentháromság ...” Szentháromság tisztelete és ábrázolásai a Bakonyi és a Balaton-felvidéki vallásos népéletben
ba sorolható az az alkotás is, amelyen a golgotai kereszt látható a Szentlélekkel és a felhők közül a földre tekintő Atyaistennel/ 19 Egyik változata volt ezeknek a képtípusoknak az ú.n. Sterbekreutze, amelyeknek míves, XVIII. századi példányai őrződtek meg Bajorországban. Mindig rózsafüzérrel együtt használták őket, bennük ereklyetartót is kialakítottak. Készítésüknek fő helye Oberammergau volt. 70 A paraszti ábrázolások közül ebbe a csoportba sorolhatók a XIX. század végéről és a XX. század elejéről való ú. n. zenélő feszületek, amelyeknek felső részére a háromszöget mint az Atya jelképét helyezték el a Szentlélek galambjával együtt. Egy ilyen, vidékünkön ritka ábrázolásnak számító, zenélő szerkezetet rejtő, talapzaton álló, áttört keretbe foglalt keresztet őriz a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteménye. Corpusa fehér porcelán. A kereszt tövében Mária és János evangélista állanak. A széles talapzat közepén gipszdomborítással kialakítva emelkedik ki a felhőkből az Atya, feje körül a Szentháromság háromszögével. A kompozíció Mencshelyről származik (ltsz.: 71.10.1.). Márk 15,34 tanítása szerint az Isten a Golgotáról visszavonult, azonban elrejtőzve mégiscsak jelen volt, ahogy Wilpert nyomán erre Dávid K. rámutatott. Ezt hivatott kifejezni az elkülönített megjelenítés is. 7 ' A magánáhitat szentképei között a sonntagbergi kegykép nyomán készült XVIII. századi másolatok ugyancsak a Kegyelem trónja vagy Kegyelem széke típusú Szentháromság ábrázolást terjesztették. Ezt fejezte ki a Kereszt titulusa megfogalmazás is. 72 A sonntagbergi kegykép alapján készült változatok a népi jámborság kegytárgyai között ugyancsak helyet kaptak és Bajorországban különösen széles körben elterjedtek. Sonntagbergen, de más búcsújáró helyeken is hozzájuthattak a falusi közösségek a Stallsegen néven ismert, domborított óntáblákhoz, amelyekre a sonntagbergi kegykép másolata került. Ezeket a kisméretű, 6-11 cm magasságú táblácskákat istállók ajtajára erősítették az állatok védelmére. Ez az ábrázolás-típus rendkívül kedvelt volt Tirolban is, de használták Ausztria-szerte. 73 A Kegyelem trónja megfogalmazásnak köztéri változatai nemcsak Ausztriából, hanem a magyar nyelvterületről is ismertek. Közülük jelentős barokk alkotásnak mondható a kassai, szerényebb kivitelűnek pedig a bakonygyepesi és a nagyvázsonyi. A Schmidt műhelyből származó XVIII. századi Szentháromság ábrázolásokat megközelítő alkotások a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiból jelenlegi ismereteink szerint hiányoznak. Ezekhez hasonló munkákkal a XIX. század első fele sem rendelkezik. A XIX. századból egyetlen szoborról tudunk csak a Gizella Királyné Múzeumból, ltsz.: 89.7.76. (8. ábra). Azok a képi megfogalmazások viszont amelyek a térség paraszti kultúrája szakrális tárgyainak egyik jelentős csoportját alkották, a XIX. század végéről és a XX. század elejéről származnak, tanúskodva a falusi közösségek hitéletének Szentháromság tiszteletéről. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy a vallásos falusi közösségekben a szentképek többnyire nem, közöttük a Szentháromság ábrázolások sem művészi alkotások. Mintaként azonban egy-egy jeles, a művészettörténet által számon tartott, hírneves művésztől származó munka szolgált ezeknek a sokszorosítással előállított és kegytárgykereskedők, házaló képárusok által terjesztett ábrázolásoknak. Ezek a képi megjelenítések különösebben változatosaknak sem mondhatók. Esetükben többnyire csupán háromféle Szentháromság megfogalmazást alkalmaztak. Ilyenek találhatók a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében is, jó képet adva ezekről a Bakony és Balaton térségében kedvelt ábrázolásokról. A múzeumi gyűjteményi együttes már padlásokról került be az 1980-as és 1990-es években. Ezek a képtípusok az 1950-es és az 1960-as években többségükben eltűntek a családok, az egyének szakrális tárgy együtteseiből, a házbelsők szakrális teréből. Szentgálon emlegettek egy "igazi" Szentháromság képet, amely az előimádkozó Gábor Istvánné Pizse Molnár Máriáé volt, de kívánsága szerint 1969-ben eltemették vele. A Laczkó Dezső Múzeum mintegy 450 darabot számláló szakrális gyűjteményében tizenhárom Szentháromság ábrázolás található. Ezt kiegészítik, megközelítőleg azonos számban, a szabadtéri kiállítóhelyeken lévő, a Szentháromságot valamilyen formában megjelenítő képek. A teljes, Múzeumban őrzött együttesből mindössze két képen látható csak az Atya egyedül, csupán egy láttatja a Szentlelket önmagában, a legtöbb, 35 pedig a Fiút, Jézus Krisztust ábrázolja. Utóbbihoz a szabadtéri kiállítóhelyekről még tizenegy kép csatlakozik. Ezeket egészíti ki a 24 türelemüveg, valamint a feszületek hét típusa, mintegy 37 darabbal. A többi ábrázolás a szentekkel foglalkozó. A tizenhárom, Szentháromságot megjelenítő kép közül mindössze három az, amelyen a három személyű egy Isten látható. Mindhárom német közösségből származik, ahogyan a Szentháromság ábrázolások döntő többsége. A három képen közel azonos módon, alig észre vehető különbséggel van jelen a Szentháromság. A Márkóról való két kép színes papír, kromolitográfia. Mindkettőn hatalmi szimbólumokkal: palástban, jogarral, országalmával került az Atya a kép jobb oldalára. Jobbján, ugyancsak palástban ül a Fiú, vállára támasztva a megváltás jelképét, a keresztet. Amíg az egyik változaton jobbjával a keresztet fogja, baljával lefelé mu164
