A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Perémi Ágota: A Lesencetomaj–Piroskereszt Keszthely-kultúrás temető övveretes sírjai

Lehet, hogy a zamárdi temető korongos sírjaiban megfigyelt korongszíjazathoz hasonló szerepe volt (?), ahol a VII. század vége felé, a VIII. század elején a szíjazat díszítéséhez lemezes véreteket is felhasználtak. (BÁRDOS 1996. 79.) PÁSZTOR 1989. 134. I.t.3. a I.t.l DAIM-LIPPERT 1984. 40., Taf. 41. 2/5-2/11.; Taf. 135. 5-11. SZABÓ 1975. 245., Fig. 4. 4/2-4. GARAM 1995. 71., Taf. 99. 533/1-8. BAKAY 1973. 5., 4. ábra felső sor; III. tábla 1-6.; ugyanerről DAIM 1996. 314-315. Farbtafel S. 298. BÁRDOS 1995. 159. SELMECZI-MADARAS 1979-80. 148. FANCSALSZKY 1999. 114., 6. kép 1-7. FÜZES 1964.445.452. GERE 1991.224. MADARAS 1993.204. HAMPEL 1894. 484., CCCXXVIII. tábla 17-19. SZABÓ 1966. 45, 13. ábra, XII. tábla 11. HAMPEL 1894. 444, CCC. tábla 2-3.; KISS-SOMOGYI 1984. 130., 141., 58. tábla 2-3. FERENCZY 1963. 85; 4. kép 1-9.; 104. FETTICH 1943. 18, XV. tábla 1-7. FETTICH 1943. 41, XXXV tábla 18-19. RHÉ-FETTICH 1931. 46., XIII. tábla 1-4. RHÉ-FETTICH 1931. XVII.tábla 10-12. RHÉ-FETTICH 1931. VI. tábla 29-30. KISS-SOMOGYI 1984. 25. tábla 373/2-4. ROSNER 1999. 58., Taf. 29. 423/2-11.; Taf. 75. 6-7. ROSNER1999. 60-61., Taf 31. 450/2-15.; Taf. 76. 4-7. GARAM 1975/a. 29., Fig. 56/7-12.-24. GARAM 1975/a.. 34., Fig. 14. 162/3-17. KOVRIG 1975/b. 221., Fig. 4. 16/1-8. HAMPEL 1894. 106-107. C. tábla 2-3.; Cl. tábla 5. KOVRIG 1963. 24., Taf. XV 24-36. KOVRIG 1963. 51., Taf. XXXVII. 37-45. GARAM 1979. 15., Taf. 10.37/11-15. HAMPEL 1894. 452., CCCIX. tábla 9-16. HORVÁTH 1935. 35., XXIII. táblai4-21 c. TÖRÖK 1998. 21., Taf. 5. 51/1. TÖRÖK 1998. 27., Taf. 12. 108/3-4. TÖRÖK 1998. 28., Taf. 14. 121/2-6. GARAM 1995. 34., Taf. 75. 214/1-5. GARAM 1995. 60., Taf. 92. 451/l-9f. RHÉ-FETTICH 1931.30., VII. tábla 1-11. TÖRÖK 1998. Taf. 13. 111/4.; Taf. 58. 2.és 80. KOVRIG 1975/b. 218. Fig. 8. 41/5-7. Publikálatlan, Cs. Dax Margit feltárása 1977-ben, LDM állandó kiállítás SZABÓ 1939. 185. I. tábla 16-19. KISS A. 1996. Taf. 102.653/2-7. GARAM 1995. 44., Taf. 82. 312/2-8. GARAM 1995. 83., Taf. 109. 647/3-9. GARAM 1995. 115., Taf. 138. 989/1-7. PASTOR 1968. Abb.3. 1-5. SZALONTAI 1995. 191., 5. kép 4-11 WOSINSZKY 1894. 52-53.; KISS-SOMOGYI 1984. 10. tábla 123-124/3. Más kérdés, hogy ezt a megfigyelést vonatkoztathatjuk-e általában a Keszthely-kultúrások általános viseleti szokására. Ehhez kapcsolódik a 2001. évi ásatási megfigyelésünk is. Terveink szerint a korai, keleti temetőrésztől még keletebbre kezdtük meg a feltárást. Ennek során részben szerettük volna behatárolni a temető keleti szélét, részben arra számítva, hogy az általunk eddig ismert korai síroknál esetleg még korábbiakra elsősorban itt számíthatunk. Meglepetésre az itt feltárt sírok leletanyaga a temető késői anyagával volt azonos, vagyis az általunk ismert korábbi síroknál nem volt még korábbi, sőt mint kiderült, a késői időszakban az addig üresen hagyott keleti részt is temetkezőhelynek használták fel. Hozzátehetjük, hogy a 2001. évben feltárt sírok (a feltárt sírok száma 432.) között sem volt övveretes melléklet, így ez az arány még kevesebb: kb. 2,5 %. Hasonló eredményre jutott Kiss G. is, aki a dobogói temető hiteles adataiból kiindulva megállapítja, hogy a biztosan 150 férfi sírból 14-ben volt övveret, vagyis kevesebb, mint 10 %-ban. Hasonló eredményre vezettek a lesencetomaji temető előzetes vizsgálata (S. PEREMI 1991. 160-161.) és az antropológiai vizsgálatok is. Részletesebb elemzés nélkül: a nők aránya a férfiakhoz mérten a kétszeresére tehető, a gyerekek száma pedig közel annyi, mint a nőké. Mindezekhez még hozzátehetjük, hogy a lesencetomaji csontvázak, akárcsak más hasonló temetők csontanyaga, nagyon rossz megtartású, több sír esetében a vázból semmi sem marad meg és csupán vagy a sír mérete, vagy a leletek alapján tudunk következtetéseket levonni. Példaként említhetjük a 105. vagy 106. gyerek méretű sírokat, amelyekben csupán a nyaklánc maradt meg. E két sír az antropológiai vizsgálatban nem szerepel, de régészeti szempontból a gyerek sírok közé kell sorolni. Ezzel szemben kb. 20 váz esetében a mellékletek alapján az elhunytat férfinak véltem, míg az antropológiai vizsgálatok szerint nők lehettek. KISSG. 1992.250. Egyébként ez az adat arra utal, hogy a lesencetomaji közösségben a felövezés szertartására, ha nem is jellemző módon, de igen fiatal korban is sor kerülhetett. Hasonló példákat sorol fel Medgyesi Pál is, idézve Kovrig Ilonának ezzel kapcsolatos megállapítását, mely szerint „azok a gyerekek, akiknek az apja fontos társadalmi szerepet játszott — különösen, ha az apjuk hamar meghalt — már a felnőtt kor elérése előtt övet kaptak." (MEDGYESI 1992. 254-255.; KOVRIG 1963. 216.) Mindezek mellett elképzelhetőnek tartom, hogy az övet csak temetéskor adták a gyerekre, aki már nem érhette meg a „felövezés korát", de akinek születésénél fogva ez kijárt, az az a túlvilágon rangjának megfelelő helyet kapjon. Más kérdés, hogy a felövezés, az övviselet szokása a Keszthely-kultúrások körében milyen szerepet játszott. Az avarok körében ennek igen fontos, jelentős szerepe volt. Az a tény, hogy a kultúra temetőiben az övveretes sírok száma kevés, a garnitúrák hiányosak, elképzelhető, hogy ezeknek más szerepük, tartalmuk volt 94