A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Mészáros Veronika: Család- és háztörténet egy Veszprém, Temető-hegyi régi német família tagjának emlékei alapján

konokat hívtak segítségül. Amikor összefogtak a barátok, kőművesek, ácsok, a feleség főzte az ebédet, vacsorát. A telek alatt nem messze volt a Keller család Aranyos-völgyi földje, ahol tököt, babot, kukoricát termesztettek. Teri néni nagymamája a föld közelsége miatt is sokszor meglátogatta őket az építkezés alatt, s utána is. 1954-ben költöztek be a házba, ahol még csak egy szoba, konyha, éléskamra volt. A mellékhelyiséget a házon kívül, téglából építették. Fürdőszoba nem volt, de a környéken akkor még senkinek sem. Amikor beköltöztek a házba, még nedvesek voltak a falak, s a ház kívülről nem is volt bepucolva, csak belülről, de be kellett költözniük. A villanyt és a vizet bevezették, a konyhában volt egy régimódi falicsap. Csatorna nem volt, csak derítő. 1956ban megszületett Éva lányuk, így már 4-en lakták a házat. A lakószoba berendezése ekkor a következőképpen alakult. Az ajtóval szemben az utcai falon egy hármasablak nyílott, mellette, bal oldalon a sarokban szárnyas toalett-tükör állt. Az ajtó előtt, a bal oldali falon két egymáshoz tolt szerkény volt. A szekrényekkel szemközt két egymáshoz tolt ágy, mellettük, az ajtótól jobbra lévő helyen a gyerekágy állt. Később az összetolt ágyak elé illesztettek egy másik ágyat is a nagyobb gyermek számára. Ezt a bútoregyüttest kapta Keller Teréz hozományként. Dcbreczenyi János ácsként dolgozott, brigádvezető volt. Teri néni pedig gyermekei születését megelőzően a veszprémi Ofotért üzletének alkalmazásában állott. Mivel Debreczenyi János az 1956-os forradalomban részt vett, a megtorlást követően elveszítette állását, évekig nem alkalmazták, végül a veszprémi egyetem építésénél kezdhetett el dolgozni. Teri néninek is munkát kellett vállalnia, de a férje „ellenforradalmisága" miatt nem, illetve csak nehezen kapott állást. A Bakony Művekbe édesanyja révén került, s azután onnan is ment nyugdíjba 1980-ban. Nyugdíjasként a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban dolgozott teremőrként. A nehéz esztendőket szüleik segítségével vészelték át, akik mindig hoztak egy kis hazait, azaz rendszeresen hoztak nekik élelmet. Helyzetük rendeződése után 1964ben vállalkoztak házuk modernizálására, bővítésére. Ekkor építettek még egy szobát és egy konyhát az eredeti épülethez hozzátoldva, s kialakították a régi konyhából a fürdőszobát. Az új egység alá pincét építettek. A felújítás költségeit az akkor népszerűvé vált OTP-kölcsönből fedezték. A szülők a régi szobában laktak, a gyerekek pedig az újonnan kialakított szobában. A szobai bútort ekkor lecserélték, a még ma is meglévő, sötétbarna, lakkozott együttesre. A családi élet színtere a konyha volt, s maradt is. A konyha bútorait, asztalt, hokedliket, konyhaszekrényt Debreczenyi János készítette, felesége pedig befestette. Debreczenyi Jánosné a közös készítésű kerítésre nagyon szívesen emlékszik vissza. A kerítés egyes deszkáinak a tetején egy-egy tulipánfejet faragott a készítő, Debreczenyi János, felesége pedig egyesével festette le a kerítés deszkáit, a tulipánfejeket váltakozva piros és sárga színűre mázolta. Mindenki a csodájára járt a színes kerítésnek. Mára a kapu kivételével az összes kerítésdeszkát ki kellett cserélni, de a kapu még felidézi a régi pompát. A házhoz melléképületek is tartoztak, hiszen egészen a 80-as évekig tartottak baromfit s disznót is. Gyermekeiket a sok nehézség ellenére taníttatták, János fiuk építész szakmát tanult, Éva lányuk pedig közgazdaságtant. Fia, a házasságát követően 3 évig élt szüleivel, majd elköltözött. Két fia van. A lányuk otthonról a férjéhez költözött, 3 gyermeke született. 1982-ben pedig meghalt Debreczenyi János, és felesége azóta egyedül lakja a házat. Debreczenyi Jánosné az 1990-es évek elején beszélgetésre invitálta gyermekeit, hogy a ház gondjait, bajait megtárgyalja velük. Ennek során úgy döntöttek, János fia megveszi a testvérének a házra eső örökségrészét, s elvégzi a szükséges felújításokat. Erre már nagy szükség volt, hiszen az egyedül lakó Debreczenyi Jánosné nem tudta elvégezni a különböző javításokat a házon. „Mondtam nekik, én azt kívánom, hogy rendezzék cl életemben ezt a ház dolgot. Én örülök neki, mert az egész tetőt ki kellett cserélni. Úgy van megcsinálva, hogy amíg én élek, addig ide nem jön senki." A fiú, Debreczenyi János a telekből eladott egy kis részt, ahol a régi melléképületek s egy nagy diófa álltak. Miután a felújításhoz szükséges anyagiakat előteremtette, nekifogott az épület felújításának. Azonban építész révén a ház külső formáját kissé megváltoztatta. ,Azért így újíttatta fel, mert a régi családi házunk gádoros volt, kívül bolthajtásos, homlokzata macskalépcsős. Ez a stílus tetszett neki, ez volt az álma. A szoba is gerendás lesz, ahogy a régi is az volt." 1997-ben megújult a ház, a teraszon 3 oszlop tartja a kiugró tetőteret, az így kialakított oszlopok között kosárív található, amely a régi tornácos, gádoros házak külső megjelenését idézi fel. Az udvar rendezését is 1997-ben vitték véghez. A kert sarkában építettek egy garázst, ezt jelenleg is a fiú használja. A kertet befüvezték, s kis tavacskát is létesítettek. "A kertet a fiamék gondozzák, én csak a teraszon lévő virágaimat." A ház belsejének állapota még változatlan, de a további átalakítást már eltervezték. Debreczenyi Jánosné az első szobát, s a konyhát használja leginkább, a kisszoba a fia dolgozószobája. A lakásban cserépkályha ad meleget. Az első szobában az ajtótól balra lévő falrészén három, egymáshoz tolt szekrény áll- a középső üveges, a két szélső egész ajtóval zárt-, az ajtóval szemközti falon pedig egy alacsonyabb, üveges szekrény található, tetején a televízió. Ettől balra nyílik az ablak. Az ajtótól átellenes sarokban a falon könyvespolcok lógnak, alattuk egy íróasztal. Az ajtótól jobbra lévő sarokban L-alakban két, falhoz állított ágy található, amelyek fölött a falon egy-egy polc van. Az ágyakon és ezeken a polcokon tartja Teri néni a babáit, amelyeket nagyon szeret, s féltve őriz. A szoba közepén két fotel, és egy dohányzóasztal van. 182