A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján

vese bizonyára nemes - általunk nem ismert - cél érdekében vált meg értékeitől, hogy közös gazdálkodásuk eredményes legyen. Az 1801. évihez hasonlóan a következő esztendő készpénzbeli bevételei két oldalt tesznek ki a pénztárnaplóban. A summa alig több, mint az előző évi: 1980 forint és 49 krajcár. Főbb bevételei közt szerepelt a szombathelyi vásáron március 16-19-én eladott árpa, morzsolt kukorica, a rumi vásáron bükköny, novemberben ismét Szombathelyen 44 köböl rozs. A kukoricából aug. 26-án kis pénzhez jutott, 1,30-hoz, ám arra is szüksége lehetett a gazdálkodáshoz. Kisfaludy egyre finomodó kereskedői érzékére jellemző, hogy 1802. márciusában három tételben adott el árpát egyre magasabb áron. Figyelte a keresletet, a piaci árak mozgását, s a kellő időben a legjobb áron értékesített. A gabona mellett állataiból is vitt piacra: idei ökröt, borjút, öreg tehenet, egy pár tinó ökröt és december közepén hat pár ludat és egy pár kappant. A bárány-, birka- és tinóbőrből, valamint gyapjúból számottevő készpénzbevétele származott. Üzleti szellemét dicséri, hogy nem csupán saját birkáinak gyapjával kereskedett, hanem juhászoktól vásárolt fel nagyobb tételben, s azt továbbadva nem is kicsi nyereségre tett szert. Az így nyert összegeket különös jövedelmei között tartotta számon. Ezekhez sorolta még az eötvösi - feltehetőleg bontásból származó - tégla árát, 7300 darab tégláét és az édesapjától "Uram Atyámtól" kapott 200 forintot. Ez az év sok tanulsággal járt Kisfaludy számára. Nehezen kiépített birtokosi ideálvilága veszélybe került. Vas megyében, birtoka közvetlen közelében Hosszúperesztegen heves parasztmozgalom tört ki júniusban, a mezei munkák dandárjában. Rendkívül rossz a termés, ínség pusztít, különösen az ország nyugati részét sújtja. A kormány csak erőteljes császári pátens kiadásával tudott úrrá lenni a helyzeten. Bár nincsenek erre vonatkozóan adatok, feltételezhető, Kisfaludy mélyen átélte a szomszédos földesúri birtok problémáit s magát, idilljét is fenyegetve érezte. Ez mutatkozik meg a Boldog Szerelem című dalciklusának befejező részein. A gazdálkodó költőt a jobbágyság közvetlen közelről észlelt gondjai végérvényesen a rendi konzervatív felfogáshoz, s következésképpen a bécsi udvarhoz kötik. Költői világában a tragikus érzelmiség kifejezésére új műfaj születik: a regék. A nemesi lét súlyos konfliktusainak lírai kivetítésére a múltat hívja segítségül, a régiségbe plántálja át a jelen által előidézett tragikus érzelmiséget. Az új regeműfaj nála a régi epikai kereteket tölti ki a múltba visszavetítve a társadalmi és nemzeti kérdések kiváltotta líraisággal. A regék sikere újabb erőt ad a gazdálkodó Kisfaludynak. Ugyan 1804-ben ismét rossz volt a termés, amely újra az Ausztriához közel eső megyéket sújtotta leginkább. Sok gond árnyékolta be a költő "felhőtlen" nemesi életét.

37 Nincs módunk az egyes évek gazdálkodását részletesen ismertetni. A következő esztendőkről csak összefoglalóan, a lényeges momentumokat kiemelve szólhatok. Tény, hogy Kisfaludy az évek során egyre tapasztaltabb, gondosabb és eredményesebb mezei gazda lett. Bizonyítják ezt egyre emelkedőbb - ugyan a termés, eredmények függvényében ingadozó -bevételei is: 1803: 2207.5.2 ft; 1804: 2835.48.1 ft; 1805: 2857.4 ft; 1806: 4105.55 ft; 1807: 3673.22 ft; 1808: 5741.19 ft; 1809: 7952.24 ft; 1810: 19410.59 ft, ill. 19.466.17; 1811: 11268.33 ft; 1812: 4762.29 ft; 1813: 2315.56 ft; 1814: 6131.30 ft; 1815: 4450 f.8 kr.; 1816: 6809.16 ft; 1817: 5108.22; 1818: 4660.50 ft; 1819: 5607.50; 1820: 6406.36; 1821: 5218.21 ft; 1822: 4824.38; 1823: 5115.27; 1824: 4463.7; 1825: 4878.10; 1826: 5085.15; 1827: 3801.18 ft; 1828: 4509.20; 1829: 5772.35 ft; 1830: 6294.42; 1831: 5386.25; 1832: 9467.44; 1833: 4137.20; 1834: 8270.27; 1835: 7638.29; 1836: 8643.1 1/2; 1837: 8870.14; 1838: 8180.46 1/2; 1839: 3229; 1840: 2488.32; 1841: 2610.59 1/2; 1842: 3340.90; 1843: 1844: nem összesít, csupán néhány tételt sorol fel ebből a két évből. A legeredményesebb éve a számadatok tükrében az 1810. Ekkor 19 466 Ft 17 krajcár bevételt könyvelhetett el. Ez az előző évinél több, mint tízezer Fttal nagyobb összeg. Pedig az 1809. évi, "háborús" bevételei között szerepelt egy tetemes summa: inszurrekciós szolgálataiért kapott fizetése, azaz nyolc hónapra 2282 Ft. Kisfaludy fontosnak tartotta feljegyezni, hogy két hónapot gratis töltött a hadseregnél. Az 1810. évi kiugró bevétel azonban feltevésünk szerint nem a sokkal eredményesebb gazdálkodásból származhatott. Valószínűleg váltóforintban adhatta meg a háborús időkben. Erre ugyan nem utalt, de a következő év bevétele is váltóforintot tükrözhet. Az 1812. évi lehet reális, tehát így valójában az 1809. évük mutatkozik az egyik legeredményesebbnek a bevétel szempontjából, a 7952,24 summával. Ráadásul úgy, hogy ez év május 16-tól Kisfaludytól ténylegesen felesége vette át a gazdaság irányítását. A költő 1809. március 17-én indult el Sümegről, s Veszprémen keresztül Budára ment. Április 27-től Zalaegerszegen, Zalaapátiban, Zalaszentgróton, Keszthelyen és Tapolcán végezte az "inszurrekciók felosztását". Május 4-től a zalai hadak parancsnokát helyettesítette a megyeszékhelyen. Majd Tapolcáról május 17-én Győrbe indultak. Kisfaludy május 16-ig még maga vezette be a pénztárkönyvbe a bevételeket rövidebb időre, egy-egy napra hazalátogatva. E nap154