A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján

politikai fejlődés változásokkal, megrázkódtatásokkal, háborúval teli korszakát öleli fel. Irodalmi munkásságá­ban több korszakot különítenek el az irodalomtörténé­szek, gazdálkodóként viszont csaknem töretlen az útja házasságkötésétől haláláig. A két, látszólag ellentétes szféra kölcsönösen hatott egymásra. A gazdálkodó ne­mes típusa, életszemlélete, élettere, a gazdaság belső enteriőré szinte pályafutása kezdetétől lényeges szerepet kapott irodalmi alkotásaiban. A Boldog szerelem című dalciklusától a Dárday házig ível ez a sor. A Boldog sze­relem egyes énekeiben nagy kedvvel részletezi kedvtelé­seit, a nemesi életmód nyújtotta gyönyöreit: a zöldben való sétákat, a berekben való pihenést a csörgő patakpar­ton, a gyönyörködést a „gabona tengerében", a vad szá­guldást a lovon, a hosszú vadászatokat, a visszatérő ba­dacsonyi szüreteket, téli időben a meghitt beszélgetése­ket. A nemesi élet gondtalan békéjét kereste. A Boldog szerelem miliője reális vonásokkal, aprólékos részletek­kel festett környezet: Kisfaludy nemesi udvarházát és jó­szágát jeleníti meg. Természetábrázolása merőben kü­lönbözik a szentimentális alaptípustól életteli vidámsá­ga, tevékenyen sürgő-forgó emberbemutatása miatt. A borzas kocsis, a pajkos lovász, s maga, a gazdaságát irá­nyító költő jelennek meg dalaiban, no meg a szántóvető földműves, a kaszások serege, a búsan dúdoló pásztor. Cselekvésében ábrázol mindent, így érzékletesen áll előttünk a megkapó pillanatképek filmszerű sorozata. Álljon itt példaként a Boldog szerelem 55. dala: „Mun­ka töltvén nappalimat / Éjjelimet nyugalom, / Nem tehe­ti órámat / Hoszszakká az unalom. / Lovag, gyalog járo­gatván / a gazdaság ágait; / Néha vadász, csapázgatván / A vadaknak nyomait; / Közben néha bölcselgetvén, / S zengvén ebből kelt dalom / Nem fér hozzám unalom." 18 Az elmés Özvegy című művében főhősével, N inával mondatja ki már az első jelenetben a jó anyagi viszo­nyok között élő nemes költő: „A gazdagság mindég sze­rencse, sőt boldogság annak, a ki tudgya hasznát ven­ni." 19 Kisfaludy valóban meg tudta becsülni anyagi füg­getlenségét biztosító vagyoni állapotát. A Dárday ház cí­mű munkájában a gazdálkodás dicséretét adja Lamarine szájára: „A mezei gazdaság - kivált ha egy egy kis Iste­ni áldás is segíti, becsületes, nemes, hasznos - embersé­ges, szabad emberhez illő foglalatosság." 20 A gazdálkodás magánszféraként hatott az irodalmi művek alkotói folyamatára, hol ösztönzően, hol vissza­tartó erővel. Ha eredményei mutatkoztak a gazdálkodás­ban, szívesebben ült le íróasztala mellé. Ha tehette, dél­utánjait regényes fekvésű sümegi és badacsonyi szőlejé­ben, borházában töltötte, e helyeken született művei egy része. Önéletrajzában emlékezett meg szőlei „elmemű­veit termesztő magányairól" 21 . Később somlai szőleje volt legmélyebben ihletője, mint fogalmazott herceg Batthyányi Fülöphöz intézett levelében. 22 „A Boldog Szerelem lassanként mert a gazdaság igen elfoglallya minden tehettségemet és időmet még is már 125 Dalig, és 5 hosszú énekig nevelkedett" - írta barátjának Takáts Józsefnek. 23 Ha gondok mutatkoztak a gazdálkodásban, kár érte, elment a kedve az írástól is. 1802-ben, amikor tűzkár érte, idejét s tehetségét, energiáit a helyreállításra kellett áldoznia. „A tűzi szerencsétlenség nagyon elvette a kedvét a munkától" - számolt be Kisfaludyról a hűsé­ges barát Takáts József Légrády Imrének. 24 Irodalmi si­kertelenségei, illetve gyér sikerei időszakában, főleg az 1820-as évektől pedig a gazdaság bizonyos fokú mene­déket jelentett számára. A magánszférába húzódott visz­sza az irodalmi, közéleti harcoktól. Élte annak a közép­nemesi osztálynak az életét, amely vagyoni lag ugyan független volt, de birtokának tisztes szerénysége mégis arra utalta, hogy maga gazdálkodjék. Feleségével együtt szerette szinte falusias életmódjukat, amelybe azért elég változatosságot vittek a rokoni és baráti látogatások, a megyeszékhelyen és más városokban rendezett mulatsá­gok, közgyűlések, s nem ritkán egy-egy budai, pesti, bé­csi, győri, szombathelyi út. Mindezek azonban csak rö­videbb időre szakították ki őket megszokott, boldogító életmódjukból. 25 Kettős hivatásával nem lehetett teljesen megelége­dett. Ha a termés nem ütött be, azt költői kedve is meg­sínylette. „Egy balcsapás a gazdaságban, egy építés, egy könyvkiadás engem könnyen megakaszt" 26 - írta. Műveinek kiadása a birtokot terhelte. Kisfaludy, a költő életének valóban jelentős tere volt a gazdálkodás. S a sors kegye is számára, hogy szinte egy időben lett népszerű költő és rendje által elismert gazdálkodó. 1801. július 29-én jelent meg a Kesergő Szerelem című verseskötete, ezzel országosan ismert, ünnepelt költő lett. 27 A mezei gazda Kisfaludy házassága első napjaitól komolyan vállalta a gazdálkodás sokszor nyomasztó, általa önálló gazda­ként mindaddig nem tapasztalt terheit. Legfeljebb apja gazdálkodási módszereiből nyerhette tapasztalatait kora ifjúkorában. Testőrként, majd katonaként messze került a gazdaságtól. Arról sincs tudomásunk, hogy a korabeli csekély gazdasági szakirodalomból tájékozódott volna. Az ifjú házas Kisfaludy feltehetőleg perspektívát is látott a gazdálkodásban, mivel a XIX. század eleji há­borús konjunktúra a nemesség nagy piaci lehetőségeit nyitotta meg. A konjunktúra következtében a gazdasá­gi fellendülés növelte a birtokos nemesség biztonság­érzését. A természeti erők függvényében bőség és jólét 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom