A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Rainer Pál: Balatonfűzfő–Máma, közép- és újkori temetőrészlet
rong, a négy saroknál további egy-egy kisebb korong, valamint a hosszoldalakon gyöngysorkeret díszíti mindhárom darabot. Övre való erősítésük a rövidebb oldalak végének közepénél, kis lyukacska és apró szegecs segítségével történt. Az egyik példányon mindkét, a másikon csak az egyik szegecs maradt meg, a harmadikon pedig csak az egyik szegecs fejrésze. (22. ábra 5-6-7.) Ugyanilyen veretek - minden kilencedik után egy rozettával váltakozva - díszítik a ZagyvapálfalvaKotyházai bányatelep (Nógrád m.) templom körüli temetőjéből 1921-ben előkerült övet, amelynek bőr részei is viszonylagos épségben megmaradtak." (23. ábra 1-2.) Úgyszintén ugyanilyen övveretek ismertek Budapest-Nagytétény-Csút templom körüli temetőjének L. sírjából (12 db), 34 továbbá a Kisnána-Vár (Heves m.) 3. sírja tizenkét-tizennégy éves fiú halottjának feltehetően örökölt, más típusú véretekből álló, 1966ban talált övéről is, ahol az egyik elveszett veretet pótolták egy ugyanilyen darabbal, valamikor a XV. század során. 35 Ezen övveret előképének - fentiektől díszítésben és méretben is némileg eltérő - negatív mintája már a verseci (Vrsac, Narodni Muzej) bronz ötvös verőtövön is szerepel (XIV. sz. vége). 36 A megmaradt övveretek azonban egységesen a XV századra keltezhetőek, és amennyire ez fénykép, illetve rajz alapján megítélhető, nagy valószínűséggel azonos verőtővel készültek. Egy további, az említettektől némileg eltérő, de mindenesetre azokkal rokonítható övveret garnitúra (5 db) ismert Budapest-Nagytétény-Csút temetőjének XLI. sírjából. 37 8. L-alakú apró vastárgy, a jobb medencelapát felső széle felett középen (elveszett). A sírban lévő elhelyezkedése alapján talán az öv csattestének töredéke lehetett. 13. sír. Erősen hiányosan megmaradt csontváz. Hiányzottak a koponya, a jobb lapocka és kulcscsont, továbbá mindkét láb csontjai. Utóbbiakat a 14. sír kiásásakor pusztíthatták el. A jobb felkarcsont felső fele a bal karcsontok felett került elő. Vázhossz nem mérhető, mélység: 0,60 m. (20. ábra) Melléklet: Tűzkő a bal felkarcsont külső oldalánál. Esetleg nem melléklet, hanem a sír betöltésével került ide. 14. sír. Szintén hiányosan megmaradt csontváz. Koponyája, a bal kar csontjai, s a jobb combcsont kivételével a lábcsontok hiányoztak. Részint a 13. sírra temették rá a halottat, olyan módon, hogy koponyája a 13. sír halottjának medencéjén nyugodott. Vázhossz nem mérhető, mélység: 0,60 m. (20. ábra) A bal medencelapáton egy vas koporsószeg feküdt (1 ). Melléklet: Egy további - elpusztult - sírnak csak a mellékleteit tudtuk megmenteni. 1. pártamaradvány, sűrűn feltekert spirális dróttöredék hat darabja, 6, 8, 11, 20, 20 és mintegy 55 mm hosszúságban. A leghosszabb töredék U-alakban hajlik. (22. ábra 11.) 2. három darab pitykegomb. Mindhárom egyforma. Fémlemezből, aranyozva, préselt díszítéssel. Egy-egy kör alakú és enyhén domborodó félrészből és fülből összeállítva. Hatszirmú virágmintával. A virág közepén kis kör, belsejében több kis pontocska. A virágon kívül további hat pontocska díszítéssel ellátva. H. (füllel): 12 mm, átm.: 11 mm. (22. ábra 8-9-10.) Hasonló pitykegombok - bár a gyenge fotón a részletek nem igazán kivehetőek - ismertek BudapestNagytétény-Csút temetőjének 107. (női) sírjából. 38 A sírok környezetéből további nyolc darab mázatlan, középkori kerámia töredék - 2 perem, 3 oldal, 3 alj - is előkerült. Színük : halványsárga, vörös és szürke. (24. ábra 6-7., 25. ábra) A feltárt temetőrészlet nélkülözi a különlegességet, jól illeszkedik a Kárpát-medence területén belül bárhol másutt feltárt korabeli (XV-XVIII. századi) temetők sorába. (A3, sírt - mellékletei alapján - késő-középkorinak, esetleg XVIII. századinak tartom.) A mámai sírok leletanyagának párhuzamai - pl. Heves, Nógrád, Hajdú-Bihar, Pest megyék - még ilyen, viszonylag kicsiny temetőrész feltárása mellett is, az ezen területen egykor élt és azonos társadalmi rétegekhez tartozók többé-kevésbé azonos kulturális viszonyaira utalnak. Ennek a közös kultúrának a meghonosítója és hordozója a középkori Magyar Királyság volt. A leletanyag pedig igazolja azt is, hogy helytállónak bizonyultak Bárányné Oberschall Magda 1942ben megfogalmazott sorai : „ ... az olyan típusú sírleleteket, melyek Szabó Kálmán és Bálint Alajos kezdeményező középkori ásatásai nyomán eddig előkerültek, nem szabad kizárólagosan az alföldi magyarság számára kisajátítani. (...) Tehát az ősi, bronzveretes pártaöv későközépkori leszármazottját a magyarság sokkal szélesebbkörű rétege viselte, amint ezt eddig hittük. Úgy látszik, hogy a magyar Alföld területén túlmenőleg mindenfelé viselte ezeket a módosabb parasztság, a kis- és középnemesség egyaránt" 39 Bár középkori temetőásatásaink publikációinak részletesebb áttanulmányozása nyilván a Balatonfűzfő-mámai temetőrészlet további párhuzamait eredményezné, nem hiszem, hogy ezek lényegesen megváltoztatnák ismereteinket. 115
