A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Rainer Pál: A Berhidán és Felsőzsidén a XIX. században talált pecsétek (II. Géza és III. István királyunk pecsétnyomói?)

III. István király két viasz pecsétje (1162, 1172) ugyancsak egyazon tiparium lenyomata lehet. A felsőzsidi III. István pecsét ellenben számos eltérést mutat ezektől. A király alakja még elég tűrhetően utánozza a viasz pecsétek uralkodó képét, bár kisebb-nagyobb eltérések itt is akadnak. Lényegesen különbözik azonban a felsőzsidi pecsét felirata a két hiteles királyi viasz pecsét feliratától. A STEFANUS szó F-betüjének felső szára a viasz pecséteken felfelé hajlik, a zsidi pecséten vízszintes, a szóvégi S-betü a viasz pecséteken fordított (negatív) állású, a felsőzsidin normál helyzetű. A D(e)I GRA(cia) formula D és G betűi is erősen eltérő formájúak. Géza király nevét a viasz pecséteken Ynal, a zsidin I-betűvel írták. Dalmácia és Horvátország neve között a viasz pecséteken AC, a zsidi pecséten viszont ATQ(ve) kötőszó szerepel. A felsőzsidi III. István pecsét felirata összességében antiqua típusú, gyönyörű unciális N és E betűkkel. III. Istvántól kezdve indul nálunk a korai gótikus íráskorszak, egyre több unciális betűvel, s ezek közül éppen a fent említett betűk a legjellegzetesebbek. Az elmondottak alapján epigráfiai szempontból nem tartható hamisítványnak - pontosabban mondva nem III. István korában készítettnek - a felsőzsidi pecsétnyomó.

31 A berhidai és a felsőzsidi pecsétek azonban valószínűleg ennek ellenére sem tekinthetők eredeti királyi pecsétnyomóknak. A berhidai pecsétnyomót - a hátlapján már Horvát István által megfigyelt kalapácsütések tanúsága szerint - a valóságban is huzamosabb ideig használhatták pecsétélésre (hamis pecsét készítésére?). Ezzel szemben a felsőzsidi pecsétnél - bár ennek formáját csak leírásból ismerjük - kérdéses, hogy az ilyen kivitelben egyáltalában alkalmas volt-e a gyakorlatban RÖVIDÍTÉSEK LDM = Laczkó Dezső (korábban Bakonyi) Múzeum, Veszprém LDM A = Laczkó Dezső Múzeum Régészeti Adattára, Veszprém VML = Veszprém Megyei Levéltár BARTONIEK 1924-25 = BARTONIEK E.: Az Árpádok ércpecsétei. Turul 38. 1924-1925. 12-16. pecsételés céljára. Alighanem valamilyen egykorú vagy legalábbis közel egykorú másolatoknak, hamisítványoknak kell tartanunk ezeket. Századok elmúltával már nem sok érdek fűződhetett volna hamisításukhoz. Készítésük oka már sosem fog kiderülni. Ezzel kapcsolatban mindenképpen szeretnék utalni két momentumra: 1., A XII. század közepén megszaporodtak a magánszemélyek kezdeményezésére, uralkodói jóváhagyással kiadott és uralkodói pecséttel ellátott oklevelek.

32 Ezen magánszemélyek némelyike pedig - amennyiben valószínűnek tartotta, hogy akaratnyilvánítása nem fog a király tetszésére találni - érdekelt lehetett a pecsét meghamisításában. 2., Ugyancsak ebben a korszakban került sor a királyi családon belüli hatalmi villongások, trónviszályok egyik jelentős mozzanatára, II. Géza, majd az őt követő fia, III. István király és II. Géza testvéreinek - a hatalomból magukat kisemmizettnek érző - II. László (1162-1163) és IV. István (1163-1165) ellenkirály belháborújára. A Bizánctól is támogatott II. Lászlónak és IV. Istvánnak pedig szintén érdeke volt, hogy birtokában legyenek a törvényes királyok pecsétéinek, vagy, hogy ezeknek híján azokról hamisítványokat készíttessenek. A III. István és IV. István közötti egyik jelentős - az utóbbi vereségével járó - ütközetre éppenséggel a Berhidától nem túl messze eső Székesfehérvár mellett került sor 1163. június 19' 33 en. E két különös pecsétnyomó, ha nem is tekinthető valódi királyi tipariumnak - ennek egyebek mellett már anyaguk, (ólom és kő) is eleve ellentmondani látszik - mégiscsak sajátos emlékei az Árpád-kori magyar szfragisztikának. Nem kívánom túlbecsülni jelentőségüket, de megfeledkeznünk sem kell róluk.

34 BELITZKY 1938 = BELITZKY J.: Sopron vármegye története. I. Budapest 1938 DORNYAY 1927 = DORNYAY В.: Bakony. Részletes magyar útikalauzok. II. Dunántúl 5. Budapest 1927 FALLENBÜCHL 1988 = FALLENBÜCHL Z.: Magyarország föméltóságai. 1526-1848. Budapest 1988 FALLENBÜCHL 1994 = FALLENBÜCHL Z.: Magyarország főispánjai. 1526-1848. Budapest 1994 FEJÉR 1829 = FEJÉR G.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. II. Buda 1829 JEGYZETEK 80